You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

31. rész

A reggel azon kívül,hogy Cameron kijelentette,hogy Szilveszter után kilép a Magcon-ból,minden simán ment,de utána...Vagyis nem közvetlenül utána,hanem egy kis idővel később.Ez a nap elnyerte nálam a "Világ Legszörnyűbb Napja" címet.De kezdjünk mindent az elején.

-Unatkozok.-kezdett el nyafogni Brandon,mert időközben felébredt,és semmivel nem tudta elfoglalni magát.

-Én is.-bólogatott Harvey,de ez nagyon rossz ötlet volt,mert megint mennie kellett hányni.Szerencsétlen gyerek.

-Menjünk állatkertbe.-csillant fel Aaron szeme.Komolyan,mint egy óvodás.Pedig ő az egyik legidősebb a fiúk közül.

-Tényleg.Menjünk az állatkertbe.Légyszi Cameron.-nézett rá kiskutya szemekkel Brandon.

-Felőlem.-vonta meg a vállát mosolyogva-Akar még valaki menni?-fordult körbe.

-Én.-rakta fel a kezét Chris-De gondolom Jacob is,ő úgyis ott lakik.-nevetett fel.

-Anyád Miles!-mutatott be neki Jac.

-Ez nagyon szar poén volt Chris.-veregettem meg a vállát-Amúgy én is szeretnék állatkertbe menni.

-Akkor eldőlt,megyünk.Tíz perc múlva mindenki legyen itt a nappaliban.-tápászkodott fel a kanapéról Cam,majd hozzátette:-És normális ruhában.Mert tudom,hogy ti egy szál gatyában elindulnátok.De inkább ne.Még megijednek az állatok.

-Megyek,szólok Blake-éknek.-pattantam fel én is,majd megindultam az emeletre.Amint odaértem,rögtön benyitottam,de hamar meg is bántam,ugyanis Huntah és Blake már majdnem megcsókolták egymást.Ne már!Sikeresen elbasztam egy Bunter pillanatot.

-Kösz Clarie.-túrt a hajába kínosan Blake,nekem pedig kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni,pedig nem kéne.Most én honnan tudjam,hogy bebuzultak?Én csak szólni akartam nekik,hogy megyünk bezárt állatokat nézni,ráadásul télen(!).

-Bocs.Én csak szólni akartam,hogy megyünk az állatkertbe.-vontam meg a vállam,majd elhagytam a szobát.Amint kitettem a lábam az ajtón,csöngettek,úgyhogy elordítottam magam,hogy "majd én nyitom",és már rohantam is.Valamiért otthon érzem magan ebben a házban.

Amint kinyílt az ajtó,megpillantottam egy szőke,és egy sötétbarna hajú fiút.

-SZIJJJA!-ordította el magát a barna,majd megölelt.

-Öhm...szia.-köszöntem vissza zavartan,mert most látom először ezt a gyereket,majd finoman eltoltam magamtól.

-Mark Thomas vagyok,ez a hülye pedig Joey Birlem.-nyújtotta oda a kezét nekem a másik,vagyis a szőke hajú,vagyis Mark.

-Szia Mark.Én Clarie Evans vagyok.Melyik idiótához jöttetek?-tártam ki előttük az ajtót,hogy hagy tudjanak bejönni.

-Hallottuk,hogy mentek az állatkertbe.-vigyorodott el Joey.Még két óvodás.Szuper.

-Aha.Ezt értem.De ki hívott titeket?-kérdeztem kicsit bunkón,de szerencsére nem vették észre,vagy csak nem akarták.

-Drágám,minket nem kell hívni.-tette a vállamra a kezét Mark,de én rögtön lesepertem onnan.Nem szimpatikus egyik srác sem.Túl beképzeltek.Már épp szólaltam volna meg,amikor Jacob mögöttem elordította magát.

-Maaaaaark!-kezdett el futni felé.

-Jacoooooob!-tett ugyanígy Mark,majd jó szorosan megölelték egymást.Mondanám,hogy nem voltak édesek,de nem szeretek hazudni.

-Macob is real.-törölgette a nem létező könnyeit Joey.

-Ebben a házban mindenki ilyen idióta?-tártam szét a karom.

-Én nem vagyok az.-állt meg előttem Johnny.Tényleg...róla meg is feledkeztem.

-Mi van a fejeddel?-vontam fel a szemöldököm,mert a szája felvolt repedve,az orrából pedig ömlött a vér.

-Ja semmi.Csak leestem a lépcsőn.-vonta meg a vállát.

-Jó,én feladom.-rogytam le a kanapéra.Már korán reggel elegem van belőlük,és még hol van a nap vége?Hát nagyon messze.

-De véletlen volt!-védekezett Johnny.

-Véletlenül,hogy lehet leesni a lépcsőn?-nevettem fel.

-Miért?Direkt,hogy lehet?-kérdezett vissza.

-Indulunk.-kapta fel a kocsi kulcsát az asztalról Cameron,majd megindult az ajtó felé.

-Cam.Nem vetted észre,hogy van két plusz emberünk?-ragadtam meg a karját.

-Szia Mark.Hali Joey.-intett nekik,majd kilépett az ajtón.Ezek hülyék.De komolyan.

Tíz perc múlva már mindenki a kocsiban ült.Mark is,és Joey is,ami miatt elég szűkösen voltunk,és félig Jacob ölében ültem,de nem baj.

-Ugye megfoghatok egy koalát?Ugye?-kezdett el ficánkolni Joey,ami nem volt a legjobb ötlet ugyanis mégjobban Jacob-hoz préselődtem.

-Nem.-jelentette ki Cameron határozottan.

-De én akarom.-nyafogott.

-Megfoghatod a koalát,csak legyél csendbe,és ne mozogj!-keltem ki magamból,amitől kissé megszeppent,és az utat néma csendben ülte végig.Majd bocsánatot kérek tőle...Vagy nem.Még nem tudom.

-Jacob vedd fel a papírt a földről!Nem szemetelünk!Igen Joey,megfoghatod azt a rohadt koalát,csak fogd be a szádat!Clarie,te állj mellém,mert te vagy itt az egyetlen normális!Chris kérj bocsánatot a nénikétől,amiért leverted a kalapját!Brandon gyere vissza!Mark te pedig ne terrorizáld a gyerekeket!-kezdett el kiabálni Cameron,úgy,hogy mindenki aki az állatkert előtt ácsorgott,vagy csak arra járt,felénk fordult-A többiek rendben vannak.-nyugodott le.

-Baszki.-szólalt meg Blake.

-Mi van Blake?Mi bajod?-forgatta meg a szemét Cam.

-Megint elhagytuk Aaron-t.-sóhajtott fel.

-Hogy az a...-túrt a hajába idegesen-Mindegy.Induljunk.Ennél rosszabb már úgy sem történhet.-mondta,és akkor nagyon nagyot tévedett.Igenis történhet ennél rosszabb.

Több,mint két órát töltöttünk el az állatkertben,és ezalatt az idő alatt,rengeteg dolog történt.Mint például,hogy Johnny-t megharapta egy kecske,Jacob belelökött egy pocsolyába,szóval a cipőmnek annyi,Joey megfoghatta a koalát,ahogy a többiek is,Hunter és Blake szerintem összejöttek,mert végig egymás kezét fogták,találkoztunk fanokkal,Harvey elesett egy pad lábában(akkora egy szerencsétlen),Mark-ot leköpte egy láma,Chris kapott egy pofont,ráadásul a gondozótól(!),mert rácsapott a seggére,Brandon belenyomta az arcomba a fagyit,Cameron pedig totálisan kikészült.Nem volt egyedült.Nekem is elegem volt belőlük.De leginkább Jacob-ból.Egyrészt azért,mert ugye belelökött a pocsolyába,ráadásul a kedvenc cipőm volt rajtam.Másrészt azért,mert leöntött valami ragadós innivalóval,és még rengeteg irritáló dolgot csinált,amivel az őrületbe kergetett.

És még csak akkor volt dél.A nap szörnyű része még hátra volt.