You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

16. rész

Kedvtelenül lépkedek el az ajtóig,és ugyanúgy kedvtelenül nyitom ki az ajtót,és amint az kinyílik,egy szőke hajú "szépséggel" találom szembe magam.Hosszú,szőke,derékig érő póthaj(látszik rajta,hogy póthaj),csinos egy lány,az biztos,de viszont az öltözéke kicsit hiányos,vagy inkább nagyon.
-Szia.-köszön mosolyogva,így láthatóvá válik a tökéletes fogsora.
-Szia.-viszonzom a gesztusát.Bunkó azért még nem vagyok,köszönni csak tudok.
-Ki vagy te?-vonja fel szintén tökéletes szemöldökét.Csak vicceltem,úgy néz ki,mint egy madár,ami mindjárt elrepül.
-Kimberly Jennings.És te drágám,te ki vagy?-veszem át a stílusát.Velem így ne beszélje ez a...Ki is ez?
-Amy Sartorius.-vigyorodik el.Sartorius?
Jacob-nak van még egy testvére?Nem,én csak Caroline-t ismerem,és vele nagyon jó a kapcsolatom,biztos elmondta volna,de akkor...Na ne!Nem!Biztos,hogy nem.
-Sartorius?-nevetem el magam gúnyosan-Aha,biztos.
-Igen.Képzeld el!Én vagyok Jacob felesége.De te?Te kije vagy neki?-fonja össze a karját a mellkasán.Most megfogott.Hogy én kije vagyok Jacob-nak?Senkije.Mi nem házasodtunk össze.
-Ki az Ki...Amy?-jön oda az ajtóhoz Jacob,és eléggé meglepődik mikor megpillantja a lányt.Akkor a csaj nem hazudott.Ismerni ismerik egymást.
-Szia baba.-csókolja meg hirtelen,és Jacob-nak ideje sincs ellenkezni,annyira meglepődik,de amikor végre valahára feleszmél a sokkból,eltolja a még az ajtóban álldogálló lányt.Baba?Ez olyan szánalmas,vagy csak szerintem?
-Hagyj már végre békén te undorító ribanc!-ordít rá,majd idegesen a hajába túr.
-Én vagyok undorító?Én?Ki ez a lány?Hm?-kérdezi feldúltan a ri...Amy.
-Kim.A szerelmem.-húzza gúnyos vigyorra a száját,de a mosoly azonnal eltűnik,amikor a hárpia megszólal.
-A barátnőd?-kérdezősködik tovább.
-A szerelmem.-ismétli magát Jacob.
-Oh.Szóval nem jártok?-mosolyodik el győztesen.A francba!Nem hagyhatom nyerni!
-Amy.-teszi Jacob a kezét a vállára.
-Igen?-néz rá szerelmesen.Fújj!
-Látod őt?-simogatja meg a kislányunk fejét.Hát persze!Mia.
-Igen.-bólogat,mint valami idióta.
-Ő a kislányom.-veszi fel az ölébe-A mi kislányunk.-öleli át fél kézzel a vállam,amint elengedte Amy-ét.
-Mi?Utállak!Akkora egy szemét vagy.-sipítja,majd a keze Jacob arcán csattan.
-Oké.-mosolyodik el.
-Nem hallottad?Utállak.-értetlenkedik a lány.
-Oké.-mondja teljesen nyugodtan,és még mindig mosolyog.Amy annál idegesebb,de végül elmegy.Nem mond semmit,csak levágtat a lépcsőn.Itt az idő kérdőre vonni Jacob-ot.
-Neked feleséged van?-kérdezem halkan,szinte már suttogva.
-Részeg voltam.-harap az ajkába.
-Ne csináld már ezt!-forgatom meg a szemem.
-Mit?-kérdezi idiótán mosolyogva.
-Hát ezt.-mutatok a szájára.
-Mit?-ismétli el a kérdését,pedig nagyon is jól tudja miről beszélek.
-Hogy harapdálod a szádat.Ne vond el a figyelmemet!-sóhajtok fel.
-Én nem.-teszi fel a kezét védekezően,és ártatlanul néz,mintha ő nem csinált volna semmit.
-Oké.Akkor kezdjük el megint.Neked feleséged van?-kérdezem szomorúan,de ő nem is figyel rám,hanem továbbra is a száját harapdálja.Annyira...annyira idegesítő.Igen,ez a jó szó.Idegesítő.-Fejezd be,vagy én komolyan megverlek!-kezdek el fenyegetőzni,ami vicces,mert ő egy fejjel magasabb nálam.
-Jó,mostmár tényleg befejezem,csak olyan édes,amikor mérges vagy.-borzolja össze a hajam.
-Utállak.-mondom a szemébe nézve,de mindketten tudjuk,hogy ez cseppet sem igaz.
-Aha.Meséljem el az egészet,vagy nem vagy kíváncsi rá?-komorodik el.
-Mesélj!-húzom le a kanapéra,majd én is leülök mellé.Mia eközben körülöttünk ugrált,és szerintem nem is hallott minket,vagy csak nem érdekelt,mert elvolt magával.
-Részeg voltam.Nagyon részeg.Épp kértem egy másik italt,amikor valaki leült mellém.Odanéztem,és amikor fordultam volna vissza,ő megcsókolt.Nem ismertem,akkor láttam először,de visszacsókoltam.Elakartalak felejteni,és azt hittem,hogy ez lesz a megfelelő módja,de tévedtem.Téged nem lehet elfelejteni.-hajtotta le a fejét szomorúan,aztán folytatta-Egész este buliztunk,és csókolóztunk.Alig beszélgettünk,mert ő nem akart.Aztán már csak arra emlékszem,hogy egy gyűrű van az ujjamon,és...-kezd el eszméletlenül gyorsan hadarni,de én közbeszólok,mert alig értek valamit,de a lényeget igen.
-Te olyan hülye vagy.-nevetek fel.
-Mert?-harap az ajkába,de most nem szólok rá.
-Nem is volt esküvőd,te okos.-borzolom össze a haját most én.
-He?-kérdezi kultúráltan.
-Nem emlékszel semmire,vagyis nem volt.-magyarázom el neki.
-De...Az a büdös kurva.-szorítja ökölbe a kezét.
-Nyugi!-hajolok közel az arcához.
-Most megfogsz csókolni?-kérdezi vigyorogva.
-Lehet.-csúszok még közelebb hozzá,és szánk már súrolja egymás,de egyikünk sem csinál semmit.
-Anya,ti mit csináltok?-tipeg oda hozzánk Mia,mire mi egyből elhúzódunk egymástól.
-Semmit kicsim.Semmit.-rázom meg a fejem csalódottan.Majdnem megcsókolt!

Hát már csak pár rész,és végleg befejezem.😇✋🏻
Boldog legyen a vége,vagy inkább szomorú?😝💕