28. rész

1K 94 78
                                    

Miután meghallgattam Jacob régi számát,ami konkrétan egy pulóverról szólt,és kellően kiröhögtem magam,Jac felém fordult.

-Befejezted?-vonta fel a szemöldökét-Mert kérdezni akarok valamit.-terült el mellettem az ágyon,nekem pedig egy kicsivel gyorsabban kezdett verni a szívem.Egy kicsivel?Majd' kiugrott a helyéről.

-Befejeztem.-bólintottam,majd felültem,és úgy hallgattam,hogy mit kérdez.

-Jössz velem?-ült fel ő is,és kérdőn nézett rám.

-Hova?-érdeklődtem mosolyogva.

-Bulizni.-nevetett fel édesen,én meg majdnem elolvadtam.De csak majdnem!

-Bulizni?-értetlenkedtem.

-Tulajdonképpen hazarángatni a srácokat,akik tuti,hogy már berúgtak.-sóhajtott fel.

-Mennyi ideig énekelgettél te nekem?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Te röhögtél túl sokáig!-emelte fel a hangját,én meg már nyitotta volna a számat,de ő megelőzött-Nincs idő veszekedni.Gyere!-fogta meg a kezem,majd húzni kezdett,ki az ajtón,majd le a lépcsőn,és megint ki az ajtón.Szó nélkül ültem be a kocsiba,látva,hogy már mennyire ideges.

-Csak most jutott eszedbe?-kérdeztem halkan,és egyáltalán nem sértésnek,vagy épp piszkálódásnak szántam.

-Igen.Képzeld,csak most jutott eszembe.-szorította erősen a kormányt.

-Miért vagy ennyire ideges?-haraptam be a számat,felkészülve az ordításra.

-Mert féltem őket.-enyhült meg egy kicsit.

-De ott van Cameron,meg Aaron.-néztem végre rá,mert eddig a földet bámultam.

-Cameron ilyenkor elengedi magát,és nem figyel az égvilágon senkire sem.Aaron pedig általában eltűnik.Tapasztaltam már,nem is egyszer.-adott választ a kérdésemre,de nekem még ez sem volt elég.

-De Jacob felnőttek az Isten szerelmére!Tudnak vigyázni magukra.-forgattam meg a szemem.Túl aggódja a dolgokat.

-Fogd be!Csak fogd be,jó?-ordította el magát,és gyanítom,hogy a mellettünk lévő kocsiban is hallották.

-Jó.-sértődtem meg,és egészen a szórakozóhelyig meg sem szólaltam.

-Itt vagyunk.Szállj ki!-lökött rajtam egy aprót,miután kinyitotta az ajtókat.Nem szóltam semmit,csak tettem amire megkért kért,vagyis,inkább utasított.-Most szétválunk.Én megyek arra,te pedig arra.A lényeg az,hogy találjunk meg mindenkit,és senkinek ne essen baja.-mutogatott össze-vissza,én pedig bólintottam,és indultam volna el,ha nem húz vissza-Neked sem.-nyom egy puszit a homlokomra,majd elenged,én pedig vigyorogva indulok a fiúk keresésére.

Fél óra múlva idegesen huppantam le egy szakadt kanapéra,-amiről fogalmam sincs,hogy került ide,mert most látom először-mert egyetlen egy fiút sem találtam.Senkivel nem futottam össze.Még Jacob-bal sem.Remélem azért ő azért "talált" valakit.

A kezemet tördeltem,és ide-oda kapkodtam a fejem,hátha megpillantom valamelyik idótát a tömegben,amikor valaki leült mellém.Nem néztem oda,mert nem érdekelt más,csak a srácok,és hogy épségben hazavigyem őket(komolyan,mint valami anyuka),amikor a mellettem ülő tag megszólalt.

-Szia Clarie.Kit keresel?-kérdezte,és a hangjából nem ismertem meg,mert ma beszéltünk először,de amikor elfordítottam a fejem,megláttam a vigyorgó Blake-et.

-Szia Blake.Ha tudnád mennyire örülök neked.-öleltem meg a hirtelen jött boldogságtól.

-Öhm...én is örülök...azt hiszem.-tolt el magától finoman.

-Nem tudod véletlenül merre vannak a többiek?-álltam fel a kanapéról,majd amikor láttam,hogy ő is követ,elindultam.

-De.-ragadta meg a csuklóm,és elkezdett húzni az ellenkező irányba.

-És odaviszel hozzájuk?-túrtam a hajamba.

-Naná.-kacsintott rám.

Egy pár perc mászkálás után,megláttam Hunter fejét,és mondanom sem kell,hogy mennyire megkönnyebbültem kettő ember pipa.És az csak az egyik részeg...Várjunk csak!Blake nem is részeg!

-Te józan vagy?-kerekedett el a szemem.

-Nem bírom az alkoholt.-vonta meg a vállát.

-Mondtam már,hogy szeretlek?-kérdeztem nevetve-Na mindegy.Vigyük haza a vadászt.-sóhajtottam,és miután Blake röhögött egy nagyot,elindultunk Huntah felé,de én összeráncolt homlokkal megállítottam-Mit csinál?-kérdeztem,ugyanis Hunter a földön fetrengett,és megállás nélkül azt ordibálta,hogy "Pikachu,téged választalak!",egy...egy nem tudom minek,mert semmi nem volt előtte.Biztos csak képzelődik.

És,ha azt hittem,hogy Huntah-t már nem lehet felülmúlni,akkor nagyon nagyot tévedtem,ugyanis lehet.Oh,de még mennyire!

Nevetve,és totál fáradtan zártam be a kocsi ajtaját,majd hátranéztem.A legtöbb fiú elaludt,Harvey pedig hányt.Jacob nagyon mérges lesz,hogy a kocsija...vagyis semmi,mert nem Jacob kocsijával jöttünk,hanem egy kisbusszal.Okos.

-Ne már,hogy Jacob is részeg!Ez hihetetlen.-csapott a kormányra nevetve Blake.

-Pedig de.És te mit láttál az éjszaka alatt kedves Blake?-kérdeztem kíváncsian.Ja elfelejtettem említeni,de mi miután a Pikachu-t választó Hunter-t szószerint bedobtuk a hátsóülésre,szétváltunk.

-Hát Hunter-t már tudod,hiszen ott voltál.Cameron szerelmet vallott a pultos csajnak,aki felpofozta,ezért Cam sírni kezdett.Harvey arról énekelt,hogy mennyire szereti az unikornisokat.Brandon-nak valaki betörte az orrát.Aaron-t,pedig nem találtuk meg.Valószínűleg hazament.-vonta meg a vállát,majd elindította a kocsit-És te?-pillantott rám mosolyogva,majd ismét az utat figyelte.

-Chris,és egy ismeretlen lány,annyira belemerültek a csókolózásba,hogy azt hittem Chris ott helyben megerőszakolja szegény csajt.Jacob pedig minden második embernek megsimogatta a seggét,vagy épp rácsapott.Mindegy,hogy lány volt vagy fiú.-fejeztem be a rövid beszámolómat,de Blake még így is nevetett rajta.A hazaút alatt az ablakon bámultam ki,és alig vártam,hogy végre aludhassak,de az estének még korántsem volt vége.

Tudom,hogy ez fura kérdés lesz,mert a két személy tulajdonképpen ugyanaz,de Kim vagy Clarie?😛💘

You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang