You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

34. rész

Kifulladva esek be az ajtón,de úgy ahogyan vagyok,vizesen,koszosan,büdösen,elindulok Jacob itteni szobája felé.Mielőtt benyitok az ajtón,megtorpanok,ugyanis szipogást hallok kiszűrődni a szobából.Remélem ez nem Jacob.Végül csak megvonom a vállam,és benyitok.Ami ott fogad...attól összeszorul a szívem.Jacob az ágyon fekszik,keze a tarkója mögött összekulcsolva,és ő a plafont bámulja,miközben a könnyei folynak le az arcán.

-Szia.-köszönök neki halkan,majd becsukom magam mögött az ajtót.Azonban ő nem válaszol.-Nem beszélünk?Óriási.-ülök le mellé,de ő nem lök,vagy rúg le,ami jó jel.Ugye ez jó jel?.-Minden rendben?-kérdezem,mire végre felém fordítja könnyes tekintetét.

-Úgy nézek ki,mint aki jól van?-vonja fel a szemöldökét,de csak pár másodpercig bírja,mert kitör belőle a zokogás.Én habozás nélkül átölelem.Vagy azért nem tol el magától,mert túl gyenge hozzá,vagy azért,mert nem akar.A utóbbinak jobban örülnék.

-Mi a baj?-kérdezem tőle,miközben a hátát simogatom.

-Hiányzik.-fúrja a fejét a nyakamba.Nem kell hozzá tennie,hogy 'Kim',mert tudom,hogy rá gondol.Abban a pillanatban fura érzés tör rám.Nem,nem vagyok féltékeny egy halott lányra!

-Tudom.-haraptam be az ajkam.

-Nehéz nélküle.Kibaszott nehéz.-zokog tovább.

-Tudom.-túrok bele a hajába,és azt piszkálom.

-Egyedül felnevelni Mia-t.-folytatja.

-Tudom.-nyomok egy puszit az arcára,de azt még én sem tudom,hogy miért.

-Neki is nagyon hiányzik az édesanyja.-sóhajt fel.

-Tudom.-bólintok már sokadjára.

-Utána akarok menni.-tol el magától,majd szomorúan lehajtja a fejét,bennem pedig megfagy a vér.Mi?Jacob megakar halni?

-Nyugtasd meg!-hallom meg a rég halott,még is oly ismert hangot.

Már épp válaszolni akarok,amikor eszembe jut,hogy Jacob is itt van,és valószínűleg hülyének fog nézni,ha magamban beszélek,ezért inkább csendben maradok.

-Nyugodtan válaszolhatsz,most nem hall minket.-szólal meg ismét a hang,és olyan mintha tudna olvasni a gondolataimban. Ó,hiszen tud is!

-Nem tudom megnyugtatni.Mégis mit mondjak neki?-vonom fel a szemöldököm.

-Mondd neki,hogy nem szomorkodhat élete végéig.-ad ötletet-Vagy mit tudom én.Az a lényeg,hogy nyugtasd meg!

-Nem tudom mi lenne velem nélküled.-mosolyodok el idiótán,majd ismét Jacob-ra koncentrálok.

-Egyszerűbb lenne,ha meghalnék.-folytatja a szenvedést,és önmaga sajnáltatását.Kim meghalt.Ez még nem a világvége,hahó!Szívem szerint ezt mondanám neki,de tuti elküldene melegebb éghajlatra,így inkább megfogadom a hang tanácsát.

-Nem szomorkodhatsz életed végéig.-suttogom,de tudom,hogy hallja.

Most rajta van a sor,hogy azt mondja:
-Tudom.-törli le a könnyeit,majd megajándékoz egy nagyon szép,ám mégis kissé hamiskás mosollyal.

Már kezdek boldog lenni,hogy egy kicsit-akár pár percre-elfeledkezik a halott feleségéről,de a következő mondatával elszáll minden reményem.

-Nagyon jó barát vagy Clarie.-ölel át,és a mai napon ez már a második ölelésünk.Kár,hogy csak barátként tekint rám.

-Kösz...asszem.Te is egy...izé...egy jó barát vagy.-erőltetek magamra egy mosolyt,majd felállok az ágyról,és kész lennék elhagyni a szobát,amikor Jacob utánam szól.

-Most meg hová mész?-értetlenkedik.

-A szobámba.-fordítok neki hátat,amikor leesik,hogy tulajdonképpen közös szobánk van.Ó,hogy az a...Visszafordulok,ő pedig vigyorogva néz rám.Milyen fura,hogy az előbb még sírt,és megakart halni,most meg itt vigyorog.Valami nem stimmel ezzel a sráccal az biztos.

-Akkor együtt alszunk?-csillan fel a szeme.Ez a gyerek hülye.Nagyon hülye.

-Inkább alszok a földön.-nyögök fel-Vagy mi lenne,ha te aludnál a földön?-vigyorodok el gonoszan.Nehogy már csak ő vigyoroghasson!

-Persze.Álmodj királylány.-neveti el magát,majd kényelmesen elhelyezkedik az ágyban.A közös ágyunkban.

-Akkor szerintem eldőlt.Én alszok a földön.-sóhajtok fel.Nincs kedvem a kemény padlón aludni.Mindjárt lerúgom Jacob-ot.

-Ne hisztizz már!Miért nem lehet együtt aludni?-ül fel,és kérdőn néz rám,miközben valami választ vár a kérdésére.

-Mert nem lehet,és kész.-fonom össze a karom a mellkasomon,majd idegesen dobbantok egyet a lábammal.

-Gyere már ide!-paskolja meg a helyet maga mellett.Menjek oda?Vagy ne menjek?Aludjak az ágyon vele?Vagy aludjak a földön egyedül?Végül megadom magam,és befekszem mellé.-Végre-forgatja meg a szemét,majd hátat fordít nekem,és szerintem aludni készül.

-Hogy csak tudd,az ágy miatt alszok itt.Nem miattad.-teszem fel a mutatóujjam.

-Persze persze.-neveti el magát.

Aludni próbálok,de nem megy.Valahogy sehogy sem kényelmes.Folyton csak forgolódok.Sosem találok azt a pózt,ami a legkényelmesebb. Sőt,egy kényelmes pózt sem találok.

-Ne mocorogj már annyit!-ül fel Jacob,majd felkapcsolja a villanyt.

-De sehogy sem kényelmes!-ülök fel én is.

-Akkor is próbálj meg aludni!Holnap Szilveszter.-ásít egyet,majd visszafekszik,én is így teszek,de ő nem ölel át meg semmi.Pedig arra vártam.Na mindegy.

Ja tényleg.A Szilveszter.A nap,amikor minden megváltozott.