You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

30. rész

Reggel arra kelek,hogy valaki-valószínűleg Jacob-a nevemet ismételgeti,és a vállamat rázogatja.

-Mi van már?Miért nem hagysz aludni?-ülök fel idegesen,mert a tegnapi nap nagyon fárasztó volt,ráadásul félig miatta.

-Mi történt tegnap,és miért nem emlékszem semmire?-sóhajtott fel,figyelmen kívül hagyva,hogy milyen fáradt vagyok.

-Berúgtál.Ennyi.-vontam meg a vállam,majd visszafeküdtem.

-Részletesebb beszámolót kérek.-kezdett el bökdösni,mire megint felültem,és már úgyis maradtam.

-Én pedig egy új cipőt.-mondtam,ő pedig szenvedve nézett rám.

-Ne csináld már Clarie!-vetette be a kiskutya szemeket,amiknek nem tudok ellenállni,így felsóhajtottam.

-Mire emlékszel?-húztam fel a térdeim,majd átöleltem őket.

-Őszintén?Semmire.-rázta meg a fejét.

-Mi az utolsó emléked a tegnapról?-próbálkoztam tovább.Valamire csak emlékszik.Legalábbis remélem.

-Hogy a szobában ülünk,és énekelek neked,de tudom,hogy történt utána még valami,mert ez tuti,hogy nem az én pólóm.-veszi le magáról,majd eldobja a szoba másik végébe,én pedig felvonom a szemöldököm,de végül inkább ráhagyom.

-Elmentünk megkeresni a srácokat,mert te halálra aggódtad magad.A bejáratnál szétváltunk,mert azt mondtad,hogy úgy hamarabb megtaláljuk őket.Én elmentem keresni,de te berúgtál,és az emberek fenekét csapkodtad.Utána pedig hazahoztunk.-vontam meg a vállam,mintha ez természetes lenne,hogy hurcolászom,míg ő részeg.

-Ez így oké.Csak egy dolgot nem értek.-kezdte nyugodtan-MIÉRT VAN RAJTAM CHRIS PÓLÓJA?-idegesedett be,és már majdnem kiabált.

-Csak volt.-javítottam ki mosolyogva.

-Mindegy.-legyintett.

-Nem,nem az.-vigyorogtam tovább,így mégjobban felidegesítettem Jacob-ot.

-Megütlek,komolyan megütlek.Nem érdekel,hogy lány vagy.-szorította ökölbe a kezét,én pedig kezdtem kicsit beparázni.

-Miért idegesít ennyire,hogy nem emlékszel a tegnap estére.-fogtam meg a karját,de ő rögtön lelökte onnan.

-Mert amikor részeg vagyok,mindenféle hülyeséget összebeszélek.-túr a hajába

-De nekem nem mondtál semmit.-rázom meg a fejem,és remélem ettől megnyugszik.

-Tényleg?-kérdezi,és látom rajta,hogy megkönnyebbül.Csak azt nem tudom,hogy miért.

-Tényleg.-mosolygok rá.

-Akkor jó.Folytasd a sztorit.-támasztotta meg az állát a tenyerén,és érdeklődve figyelt tovább,én pedig folytattam a "mesélést",ahogy kérte.

-Hát ugye felhoztalak.Utána lelöktelek az ágyról,átöltöztettelek,megmostam a fogad...-soroltam fel a dolgokat,amiket tegnap csináltam vele-Ja és belöktelek a kádba.-nevetek fel,ő pedig megforgatja a két szép szemét.Mondtam már,hogy milyen szépek a szemei?

-És utána kitalálom mi volt.-tettet gondolkodást-Együtt aludtunk.-vigyorodik el perverzen.

-Hogy te milyen okos vagy.-borzolom össze a haját,ő pedig nyavajogni kezdett,így inkább abbahagyom.

-Nem megyünk le?-kérdezi pár perc kínos csönd után.

-De,menjünk.-fogom meg a kezét,amin nem csak ő,de még én is meglepődöm-Bocsi.-engedem el a kezét vöröslő fejjel.

-Nem gond.-vonja meg a vállát vigyorogva,és ezúttal ő fogja meg a kezem.

Lent az a látvány fogad,hogy Harvey a szőnyegen fetreng,és azt ismételgeti,hogy neki mennyire hányingere van.Blake Hunter hátát simogatja,mert Huntah szomorú tekintettel mered maga elé,és könnyes a szeme.Chris azt meséli a többieknek,hogy nincs meg az egyik pólója.Aaron a telefonját nyomkodja.Brandon a kanapén alszik.Cameron...Cameron pedig nincs sehol.

-Cam hol van?-kérdezi Jac,megelőzve engem.

-A konyhában.Fájdalomcsillapítót keres.-suttogja Blake,majd újra Hunter felé fordul,és őt nyugtatja.Sikertelenül.

-Mi baja?-bökök a szomorkodó fiú felé.

-Nemrég szakított a barátnőjével.-harapja be a száját Blake.Már épp megszólalni készülök,de megteszi helyettem Huntah.

-Nem az a bajom.-mondja halkan.

-Akkor?-értetlenkedek.

-Nem akarok beszélni róla.-tör ki belőle a sírás,én pedig furán nézek rá,mert még nem nagyon láttam fiút sírni.Csak Jacob-ot.Meg mostmár őt is.

-Nekem sem mondta el.-súgja oda nekem Blake,majd felveszi az ölébe Hunter-t,és felmegy vele az emeletre.Nem tudom mi baja...csak sejtem.

-Senkinek sincs semmi baja?Mindenki oké?-kérdeztem,mire Harvey fájdalmasan felnyögött.

-Én nem.Mindjárt idehányok.-kezdett el öklendezni,mire Aaron hirtelen felpattant,megragadta a karját,majd elkezdte húzni a mosdó felé.Cameron pedig időközben visszajött a konyhából,egy doboz gyógyszerrel a kezében.

Csend,csend,és csend.Ez jellemzi leginkább a nappalit.Harvey hányt(már megint),Blake,és Hunter pedig még nem jöttek vissza.Ezt a kínos csendet pillanatokkal később Cameron szakítja meg.

-Hiányzik a régi Magcon.-fakad ki belőle egy sóhaj kíséretében.Mindenki,aki a nappaliban tartózkodik,odakapja a fejét.

-He?-kérdezi kúltúráltan Chris.

-Kiakarok szállni.-vonja meg a vállát,majd feláll a kanapéról.

-Ne hülyülj már Cam!-löki meg a vállát Aaron.

-Ne hülyüljek?Ne hülyüljek?!Nem hülyülök!Elegem van.Hiányzik Matt.Hiányzik Shawn.Hiányzik Nash,és Hayes.Jack és Jack,Taylor,Carter.-temeti az arcát a tenyerébe,én pedig megsajnálom szegény srácot.

-Bart pedig egy fasz.-egészíti ki Aaron.

-Ja.-helyesel Cam-És teljesen kikészít.-üt az üvegasztalra feldúltan,aminek szerencsére nem lesz semmi baja.Mondjuk leszarom az asztalt,csak Cameron-t féltem.

-Várj Szilveszterig.-szólal meg Chris.

-Minek?-kérdi bunkón Cam.

-Hogy bulizzunk együtt egy utolsót.Mint Magcon.-magyarázza meg,Cameron pedig egyből megenyhül.

-Rendben.Benne vagyok.-mosolyodik el.