You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

27. rész

Amint kiléptem az ajtón,futni kezdtem.Aztán rájöttem,hogy ha elmegyek,valószínűleg hazáig,vagyis Jacob házáig is gyalogolnom,vagy futnom kell,úgyhogy inkább visszajöttem,és leültem a ház elé,a hideg földre.

Még mindig tél van,ezért pár perc múlva dideregni kezdtem,de eszem ágában sem állt visszamenni.Jacob nem szeret,mert ő még mindig Kim iránt táplál érzéseket...Ó,te jó ég!Hogy én mekkora egy hülye vagyok.Ezt az embert 2(!) napja ismerem.De nekem mégis úgy tűnik,hogy már évek óta tart ez a "kapcsolat".De csak részemről.Ő csak 2 napja ismer.Ideje visszamenni.

-Hol voltál?-kérdezi rögtön Blake,amikor becsukom magam mögött az ajtót.

-A ház előtt ültem,és konkrétan szétfagytam.-dörzsöltem meg a karom,de semmit nem ért.Nem melegedtem fel pillanatok alatt.Jacob felállt a kanapéról,majd odasétált hozzám,és megfogta a kezem.

-Jézusom,te remegsz!-elengedte a kezem,majd szorosan átölelt,és a hátamat simogatta,vagyis inkább dörzsölgette,hogy melegedjek fel.A szívem az ezerszeresére gyorsult,és megállás nélkül vigyorogtam.Nem tudtam abbahagyni.Belészerettem volna?Lehetséges.

-Nagyon hideg volt kint.-motyogtam,majd belefúrtam a fejem Jacob vállába.

-Clarie,mennünk kéne.-pillantott a telefonja kijelzőjére Jacob,amikor elhúzódott tőlem.

-Ne menjetek már!Maradjatok még!-pattant fel a kanapéról Blake.

-De Mia a nagyszüleimnél van.-sóhajtott fel Jacob,majd beletúrt a hajába.

-Nem akarunk zavarni.-mosolyodtam el. Maradtam volna még,de ha nem lehet,akkor nem lehet.

-Minket egyáltalán nem zavartok.-szállt be a beszélgetésbe Cameron is.Megtanultam a nevét.Profi vagyok.

-Nem maradtok Szilveszterig?-csillant fel Blake szeme.Ezek szerint nagyon megkedvelt minket,vagyis engem,mert Jac-et már ismerte.

-Légyszi Jacob maradjunk.-rángattam a kezét,mint valami kisgyerek.

-Ha nem gond,de akkor még telefonálnom kell egyet.-vonta meg a vállát.

-Mondtuk,hogy nem gond.Na menj telefonálni!-nevette el magát Huntah,majd fél karral átölelte Blake vállát,aki a mozdulat hatására elpirult.

-Blakie cica,beszélnünk kell.-ragadtam meg a karját,majd elrángattam Hunter-től,ki az erkélyre.Ne kérdezzétek,hogy honnan tudok az erkélyről.

-Ah,miről?És nem vagyok Blakie cica.-forgatta meg a szemét.

-Mi van köztetek Huntah-val?-csaptam bele rögtön a közepébe.

-Semmi.Nem vagyok meleg.-rágja a szája szélét,miközben a feje vörös színben pompázik.Méghogy nem meleg.Persze.

-Blake,nem vagyok hülye.-sóhajtok fel.

-Nem tudom mi van.-rogy le az egyik székre,és az arcát a tenyerébe temeti-Ő a legjobb barátom.Nem akarom elveszíteni.Ha elmondom neki,tuti kinevetne.-kezd el sírni.Szegény.

-Ilyennek ismered?-guggolok le elé,és elveszem a kezeit az arca elől.

-Nem.De tudom,hogy nem lehetne köztünk semmi.Barátnője van.Meg amúgyis.-hajtja le a fejét.

-A remény hal meg utoljára.-nevetek fel kínosan.Mást már nem tudok szegény srácnak mondani.

-Az már rég meghalt.-mosolyodik el.

-Gyere ide!-tárom szét a karom,mire ő rögtön veszi az adást,és megölel.

-Na és mi van veled,meg Jacob-bal?-kérdezi,amikor véget ér az ölelésünk.

-Járunk.-vonom meg a vállam.

-Tudom,hogy nem.-neveti el magát.Hogy jött rá?

-De,járunk.-erősködök,de mindhiába.Blake okos gyerek.

-Aha,persze.Elhiszem.-indul el befelé,én pedig szó nélkül követem.Az előbbi beszélgetés jár a fejemben.Először is;Blake szerelmes Hunter-be,de neki barátnője van.Ja és...Blake rájött,hogy Jacob-bal valójában nem is járunk.De hogy?Honnan tudja?Hogy jött rá?Jacob elmondta volna a fiúknak,míg én kint voltam?Mindegy.Már túl fáradt vagyok,úgy mindenhez.

-Fáradt vagyok.-fekszem le a kanapéra,ami jelenleg üres.

-Akkor menj aludni.-emeli fel a fejem Jacob,majd ő is leül a kanapéra,így a fejem az ölében landol.

-De nincs kedvem felmenni az emeletre.Túl messze van.-nyögök fel.

-Akkor próbálj meg itt aludni.-kezdi el simogatni a hajam.

-Oké.-bólintok,majd elnyomok egy ásítást-Énekelsz nekem?-ülök fel hirtelen,és minden álmosság kimegy a szememből.

-A többiek előtt nem.-rázza meg a fejét.

-Akkor menjünk fel.-állok fel a kanapéról.

-Ah,jó.-sóhajt fel.

-De jó!-tapsolok,majd felfutok a lépcsőn,és még pont meghallom,amit Blake kiabál,vagyis azt,hogy melyik a mi szobánk.

-Itt még gitár is van?-esik le Jacob álla,amint belépünk az ajtón.

-Isten szeret engem!-dőlök le nevetve az ágyra.

-Engem meg nem.-húzza el a száját,mire én méginkább röhögök.

-Na,dalolj nekem szerelmem.-húzom fel a lábam törökülésbe,és úgy nézem őt,mert a gitár már a kezében van.

-Kuss!-mutat be nekem,mire én kinyújtom rá a nyelvem.Gyerekesek vagyunk?Áh,nem hinném.-Ez egy nagyon régi számom.Nem tehetek róla,ha nem tetszik.Mondjuk pont leszarom mit gondolsz róla.Nem neked írtam,vagyis nem rólad.-néz rám,én pedig leesett állal nézek vissza rá.Csak nyugi Clarie!Csak nyugi!

Jacob belekezd egy dalba,én pedig annak ellenére,hogy ilyen bunkó volt velem,nagy csodálattal hallgatom.