Daniel tényleg úgy tett,ahogyan mondta,vagyis elment.Pár perc alatt mindent bedobált a bőröndjébe,és már itt sem volt.Itt hagyott.Ő is.
-Ez miattad van!-kiabáltam Jacob-ra már sírva.Az a furcsa,hogy Daniel miatt sírtam,hanem,hogy újra át kell élnem ezt,és felidézte a régi emlékeket,amik méginkább sírásra késztettek.-Ha te nem jössz ide,akkor Daniel nem megy el,és én nem maradok megint egyedül.-folytattam a kiabálást,de teljesen feleslegesen,mert ez már nem változtat semmin.Pedig milyen jó lenne...
-Én nem akartam.Csak tudod...ahj.-túr a hajába idegesen,mert egyetlen normális mondatot nem tud kinyögni.Na jó talán egyet csak sikerült.
-Mi ahj?-vonom fel a szemöldököm.Na erre én is kíváncsi vagyok.
-Hiányoztál.-mondja teljesen őszintén.
-Aha,és én ezzel most mit kezdjek?-kérdezem.Válaszom még engem is meglepett,de teljesen jogosan mondtam ezt.Nem hagyom,hogy megint átverjen.
-Hiba volt idejönnöm.-sóhajt fel.
-Szerintem is.Végre valamiben egyet értünk.-mosolygok rá.
-Mi van veled Kim?-néz rám összezavarodva.
-Csak utállak.Ennyi.-vonom meg a vállam úgy,mintha ez természetes dolog lenne.
-Miért is?-értetlenkedik.
-Öhm...nem is tudom.Ja de.Mert mondjuk átbasztál,és itt hagytál?Pontosan.De nem csak ennyi.Olyan idegesítő vagy.Egy kis mitugrász manó,aki nem bír egy percig sem megülni a seggén.Ráadásul még hangod sincs.Remélem tudod,hogy mindenki tisztában van vele,hogy a Sweatshirt-ben is meg van csinálva a hangod.Fel van turbózva,vagy mit tudom én.-hadonászok össze-vissza a kezeimmel.Mondandómban semmi igazság nincs,kivéve az itthagyós-átbaszós részt.Egyáltalán nem idegesítő.Mitugrász?Dehogyis.Manó?Szeretem a manókat.Egy percig sem bír megülni a seggén?Szintén hazugság,de ha így lenne,engem az sem zavarna.Nincs hangja?Van hangja,és még szeretem is.Sőt,imádom.
-Így gondolod?-kérdezi idegesen,de mégis látom rajta a szomorúságot.
-Így.-bólintok,de már nem tartom jó ötletnek,hogy egy csomó hazugságot felsorolok,csak hogy elrontsam Jacob kedvét.
-Oké.Én megértelek.Szia Kim.-int,majd kilép a házunk,vagyis inkább lakásunk ajtaján,és szerintem az életemből is végleg kisétált.De nem sírhatok.Mia miatt.Tényleg...Hol van Mia?Amint észbe kapok,már rohanok is a szobája felé,azonban őt sehol nem találom,ehelyett egy apró,fehér cetli virít az ágyán.Félve lépek oda,veszem fel,és szintén félve olvasom el.Ez áll rajta:Kedves Kim!
Ha igazán szereted a kislányod,és nem akarod,hogy bántsák,vagyis én bántsam,akkor gyere a parkhoz közel lévő sikátorba.De egyedül!Nem magyarázom el,hogyan jutsz oda,hiszen úgy is tudod.De ne hidd,hogy csak ennyit kérek!Mert nem.Én téged akarlak.Te csakis az enyém vagy!Senki másé.Főleg nem Jacob-é.Ha estére nem érsz ide nagyon megbánod!Várni foglak.
Puszil:
DanielMire elolvastam a rengeteg felkiáltó jellel ellátott "levelet",már konkrétan zokogtam.Remegő kézzel kaptam elő a telefonom,és hívtam őt.Igaz,hogy pár perce lépett le,de biztosan megérti majd.
-Jacob...-szóltam bele sírva,amikor az ötödik csengetésre végre felvette.
-Mi az?-kérdezte gorombán.Nem csodálom.
-Da...Daniel...el...elvitte.-nyögtem ki nehezen.
-Kit?-hallottam a hangján,hogy nagyon ideges.
-Mia-t.A...a...-próbálkoztam meg a mondattal,de közbeszólt.
-Kislányomat.-fejezte be helyettem a mondatot.Normális esetben biztosan kijavítom,hogy a kislányunkat,de ez nem éppen normális helyzet.Nagyon nem.
-Igen.-suttogtam-Kérlek gyere ide!Most!-váltok stílust,majd megszakítom a hívást.Pár perc múlva ideér,de nekem óráknak tűnik.Szinte feltépi az ajtót,majd berohan rajta.
-Hagyott valamit?Egy jelet.Egy üzenetet. Bármit.-túr a hajába,mire én csak a kezébe nyomom a lapot.Egészen gyorsan végez az elolvasásával,majd erősen megragadja a csuklóm,és húzni kezd.
-Azt írta egyedül menjek.-világosítom fel.
-Te csak maradj csendben!Tudom mit csinálok.-szorít egyet a csuklómon.
-Ez fáj...-nyöszörgöm.
-Nem érdekel!-lök be ez kocsiba,majd becsapja az ajtót.Ő is beszállt,és már mehettünk is.Amíg odaértünk több szabályt is megszegtünk,vagyis Jacob,hiszen ő vezetett.Minden piroson áthajtott,nem állt meg amikor megkellett volna,és tilosban parkolt le.De ez nem érdekelte őt,és engem sem.Konkrétan most pont leszartuk.Kiszállt,kirángatott engem,és megjegyzem,hogy most is nagyon durva volt,majd a sikátornál megálltunk.Daniel ott állt,és Mia picike kezét fogta,aki nagyon megvolt szeppenve,ugyanis Daniel egy pisztolyt tartott a fejéhez.Legszívesebben helyben megöltem volna,de tudom,hogy egy meggondolatlan lépés nagyon rossz dolgot is eredményezhet.Mondjuk halált,és én nem akarok halált.Nagyon nem.
-Oh,Kim,Kim,Kim.Nem olvastad el figyelmesen a levelemet?Azt írtam egyedül gyere.-nevetett fel,és most épp úgy festett,mint egy idegbeteg állat.Az is.
-De.-böktem ki,de Jacob mégegyet szorított a kezem,vagyis nem kellett volna megszólalnom.Óriási.
-Akkor?-vonta fel a szemöldökét,de válaszom kicsit sem izgatta.Vagy mégis?
-Szeretnél meghalni?-kérdezte Jacob halkan,mégis jól hallhatóan.
-Hogy?-kérdezett vissza,és láthatólag meglepődött Jacob kérdésén.
-Szeretnél meghalni?-ismételte a mellettem álló fiú,aki még mindig erősen szorította a csuklóm.Mostmár igazán befejezhetné.
-Te ezt most komolyan kérdezed?-nevet fel kínjában,és így már kiderült,hogy a válasza;nem.Nem szeretne meghalni.
-Igen.Teljesen komolyan.-vigyorodik el Jacob,majd elengedi a kezem,és elővesz egy fegyvert a hátsózsebéből.Mi a fasz?!
YOU ARE READING
You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]
FanfictionA You are my sunshine on a rainy day folytatása. Copyright ©olahninett,2016