You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

4. rész

-Nem alszunk?-kérdeztem Daniel-től ásítva,egyrészt azért,mert már fáradt voltam,másrészt,pedig azért,mert kínos volt ez a "Daniel majdnem megcsókolt,de mégse" sztori.
-De,aludjunk!-feküdt el az ágyon Daniel.
-Ahj.-csaptam a homlokomra,mert akkor eszembe jutott,hogy nem hoztam olyan ruhát,amiben aludni tudnék.Igazából semmilyen ruhát nem hoztam magammal,de mindegy.
-Mi az?-kérdezte ásítva Daniel.Tényleg fáradt.
-Nem hoztam a pizsim.Átmegyek érte.-szenvedtem,minta egy sivatagot kéne átgyalogolnom,vagy egy tengert átúsznom,pedig csak a szomszéd szobába kell mennem.
-Ott van a bőröndömben rengeteg póló.Válassz egyet nyugodtan,amiben aludhatsz.-motyogta a párnájába,és már majdnem elaludt.
-Oké.Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára,majd a bőröndjéhez sétáltam,amiből még ki sem pakolt.Kivettem belőle egy egyszerű szürke pólót,aztán bementem a fürdőbe.Felvettem,utána pedig visszamentem a többiekhez.
-Tetszik a pólód.-mutatta fel a hüvelykujját Hunter,miközben teli szájjal beszélt.
-Nekem is.Amúgy mit eszel?-ugrottam mellé az ágyra.
-Gumicukrot.Kérsz?-nyújtotta felém a zacskót,mire én kikaptam a kezéből,és enni kezdtem.-De ne az egészet!-vette vissza.
-Oké.-szomorodtam el.
-Ahj.Tessék,csak ne nézz így rám!-adta vissza,mire ismét boldog lettem.Szeretem a gumicukrot.
-Amúgy neked bejön Daniel?-kérdezte,mire neked a torkomon akadt az egyik gumimaci,és köhögni kezdtem.Nem számítottam erre a kérdésre,és arra sem,hogy pont ő fogja megkérdezni.
-Kinek nem jön be?-kérdeztem vissza kínosan nevetve.
-Nekem nem.-tette fel a kezét Skyler.Istenem...
-Oké,de nem téged kérdeztünk.-dobta meg egy párnával Hunter.-Na Kim?-fordult vissza felém,és úgy várta a válaszom.
-Kicsit.-mondtam halkan,vörös fejjel.
-Szóval igen.-vigyorodott el.
-Én szerintem megyek aludni.-adtam vissza neki a gumicukrot,és elindultam Daniel felé.
-Daniel már vár.-kiabálta utánam,mire én csak megforgattam a szemem.Befeküdtem mellé,és hátat fordítottam neki.
-Jó éjszakát.-suttogta a fülembe,amitől kirázott a hideg.Mi van velem?
-Neked is.-hunytam le a szemem,és már majdnem elaludtam,mert már tényleg fáradt voltam,amikor éreztem,hogy Daniel átkarolja a derekam.Mosolyogva,és boldogan aludtam el.

*~Másnap~*

Reggel arra keltem,hogy valaki puszilgat.Na vajon ki?Felültem,és Daniel-el találtam szembe magam.
-Jó reggelt.-dörzsöltem meg a szemem.
-Neked is.-nyomott egy újabb puszit az arcomra.
-Mi az?Puszilgatós kedvedbe vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát látod!-vonta meg a vállát,és magához húzott.Szeretem amikor megölel,vagy megpuszil.Ez jelent valamit?Helyes meg minden,de alig ismerjük egymást.Vagyis alig tudunk pár dolognál többet a másikról.Az ölelésünket az ajtó nyitódása zavarta meg.Rögtön elhúzódtunk egymástól.Anya nyitott be.
-Szia anya.-integettem neki vörös fejjel.Hogy miért?Daniel pólójában voltam,és az ő ágyán ültem.
-Szia kicsim,de most nem hozzád jöttem.-rendezte le a dolgot ennyivel-Hanem Skyler-hez.A szüleid azok.-dobott neki oda egy telefont,amit ő ügyesen el is kapott.Felvette a csörgő telefont,aztán kisétált a szobából.Egy kis idő múlva kisírt szemekkel tért vissza.Tudom,hogy gonosz vagyok,de nem sajnáltam.Akármilyen baja is volt.
-Ne-hem ma-haradhatok.-törölgette a szemét folyamatosan.
-Miért nem maradhatsz hercegnő?-lépett oda hozzá Jacob,és szorosan megölelte.Fájt.Csak egy kicsit.
-A-hanyáék nem e-hengedik.-bőgött tovább.
-Majd én beszélek velük.Add a telefont!-nyújtotta ki a kezét,és úgy várta a telefont.Skyler átnyújtotta neki,Jacob pedig elvette,de előtte egy puszit nyomott a homlokára.Kész.Vége.Felálltam,és úgy,ahogyan voltam,egy pólóban kirohantam a szobából.Elegem volt belőlük.Már nem bírtam tovább,és kitört belőlem a zokogás.Lerogytam a földre,és úgy sírtam tovább.Ott,a folyosón.Hirtelen nyílt az ajtó,és az én megmentőm lépett ki rajta.Vagyis Daniel.Leguggolt hozzám,majd az államnál fogva felemelte a fejemet.Mélyen a szemembe nézett,aztán közeledni kezdett.Nem akartam,hogy megcsókoljon,de eltolni se szerettem volna.Tisztában vagyok vele,ha nem engedem neki,hogy most megcsókoljon,akkor megharagszik.Azt pedig nem akartam,így hagytam neki.Amikor már láttam,hogy Daniel-nek vörösödni kezd a feje,akkor elhúzódtam tőle,és véget vetettem a csókunknak.Az kell még,hogy megfulladjon itt nekem.
-Öhm...izé.-kezdett el dadogni,amit kifejezetten cukinak találtam.
-Igen?-kérdeztem mosolyogva.
-Lennél az én...?-kereste a szavakat.
-Barátnőd?-segítettem ki.
-Igen.Szóval lennél az én barátnőm?-kérdezte,és láttam rajta,hogy egyenesen retteg a választól.Hiszen most csókolt meg,és én hagytam.
-Persze.-karoltam át a nyakát,és most én csókoltam meg.
-Szeretlek.-suttogta a számba,amikor elhúzódott tőlem.Gondolom azt várta,hogy azt mondjam,hogy "én is",de én nem mondtam semmit,csak csendben mosolyogtam.Valamiért képtelen voltam kimondani.Pedig csak két szó.Én is.Gyerünk!De nem.Talán majd később képes leszek rá.Egyszer...

Így a végére odaírom,hogy sajnálom,hogy nem hozom naponta a részeket,de rengeteget kell tanulnom,és elég sok problémám van mostanság.😁
Egyébként #teamjacob vagy #teamdaniel?😏💕