You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

36. rész

1...Boldog új évet!-kiabálja mindenki.

Rengeteg tűzijátékot lőnek fel Cameron-ék az égre,de azt nem tudom,hogy honnan szerezték.Mindenki Boldog Újévet kíván a mellette állónak,vagy átordít az egész udvaron.Ja,és iszik.Kivétel nélkül,minden ember.Jacob mélyen a szemembe néz,egy kicsit habozik,majd elkezd közeledni hozzám.Mi a...?Most megakar csókolni?Megakar csókolni!És megcsókol.Annyira meglepődök,hogy még a szemem is elfelejtem lehunyi.Nem tudom kiélvezni a csókot,mert pillanatok múlva véget is ér.De még történik valami.Nem is akármi.

*~Jacob Sartorius szemszöge~*

Miután elhúzódok Clarie-től,kinyitom a szemem.De Clarie-nek hűlt helye sincs.Helyette maradt egy csomó rózsaszín gőz(?).A gőzből kilép egy lány,aki biztos nem Clarie,azonban nem ismerem fel,mert a gőz-vagy micsoda-egyenlőre eltakarja az arcát.

-Szia Jacob.-hallom meg életem szerelme hangját.Nem,nem,nem!Kim meghalt.Nincs többé.Nem igaz,hogy megint képzelődök!Kezdek megbolondulni,de komolyan...

-Húzzál kifelé a fejemből,vagy én nem tudom mit csinálok.-parancsolom elfúló hangon.Bármit megtennék,hogy újra átölelhessem Kim-et,de nem lehet.

-Én nem a fejedben vagyok,butus.-nevet fel édesen.

A gőz hirtelen eltűnik,és csak egy lány marad ott.Egy lány,aki már meghalt.Egy lány,aki nincs többé.Egy lány,akit mindennél jobban szeretek.Egy lány,aki magával vitte a szívemet,amikor elment.Egy lány,akit megint csak ideképzelek.

-Ne csináld ezt velem!-törnek rám hirtelen az érzelmek,így könnyek folynak le az arcomon.

-Mostmár itt vagyok.Nincs semmi baj.-lép közelebb hozzám,majd szorosan átölel,és akkor tudatosul bennem,hogy ő márpedig igazi.Amikor odaképzeltem,nem tudtam megölelni.De most itt van,és nyugodtan magamhoz szoríthatom.

-De nem.Te nem lehetsz valódi.-lököm el magamtól a lányt,és a könnyeim egyre csak szaporodnak.

-De Jacob,az vagyok.-simítja meg a karom.Az érintésétől pedig kiráz a hideg.

-Akkor magyarázatot követelek!Hogy jöttél vissza a halálból?-kérdezem egy kicsit bunkón.Vagy inkább nagyon.

-Valóban meghaltam,és a Mennyországba kerültem.Ott valaki beszélt hozzám.Én mondtam neki,hogy neked és Mia-nak is szükségetek van rám.Ő egyetérett,így azt mondta visszajöhetek,de ez nem ilyen egyszerű.Egy másik testben.Minden emlékem kitörölte,és én lettem Clarie Evans.Azért jöhettem vissza,mert belészerettél.-magyarázza meg,én pedig végre megértem.És persze el is hiszem neki.

-Tényleg te vagy az?-fogom meg mindkét kezét,és a gyönyörű szemeibe néztem.

-Igen,én vagyok.-mosolyodik el,engem pedig elönt a boldogság.

-Tudod milyen nehéz volt minden egyes nélküled töltött másodperc?-engedem el az egyik kezét,amivel a hajamba túrok.

-Tudom Jacob.Fentről figyeltelek.Aztán pedig Clarie-ként.-túr bele a hajamba.Meg is feledkeztem róla,hogy mennyire szereti a hajam piszkálni.

-Megakartam ölni magam.-hajtom le a fejem,és elszégyellem magam.

-Tudom.Emlékszel,amikor Mia a játszótéren volt Larissa-val,te pedig egy nagyon mély vágást ejtettél a csuklódon,majd az egyik váza leesett,és darabokra tört?-kérdezi halkabban,mint ahogy eddig beszéltünk.

-Igen.Persze,hogy emlékszem.Akkor nagyon megijedtem.-nevettem el magam,pedig semmi vicces nem volt a dologban.

-Az én voltam.-jelenti ki,mire én eltátom a számat.

-Komoly?-csodálkozom.Nem hittem volna.Tulajdonképpen megmentette az életemet,mert annyira megijedtem,hogy akkor abbahagytam a vágdosást.

-Aha.És amikor este sírtál a szobádban,és azt mondogattad magadban,hogy inkább kiugrasz az erkélyről,mint hogy még egy napot eltölts nélkülem,és Mia átment hozzád?-emlékeztetett mégegy szörnyű emlékre.

-Azt mondta,hogy örökké szeretni fogsz minket,de ha nem,akkor majd ő szeret engem.Annyira imádom.-idéztem fel a szavait,majd leesett-Az is a te műved volt?-esett le az állam ismét.

-Bizony.De szerintem ne beszéljünk ezekről a szomorú dolgokról.-ajándékoz meg csodálatos mosolyával,amit annyira szeretek.

-Megcsókolhatlak?-csúszik ki a számon hirtelen.

-Persze.-nevet fel,majd magához húz.Mielőtt megcsókolhatnám,meghallom Blake hangját.

-BASSZUS,ITT VAN KIM!-ordítja el magát,mire mindenki minket kezd figyelni.

-Szia Blake.-köszön neki,majd megöleli,de Blake még mindig le van sokkolódva.

Mindegyik fiú,akit ismer,jól megölelgeti

-Mark vagyok.Te pedig jól nézel ki.-kacsint rá Kim-re.

-Köszi...azt hiszem.Kimberly Jennings vagyok.-nyújta felé a kezét.

-A halott csaj,ugye?-vigyorodik el.

-Ne légy bunkó Thomas.-lököm meg a vállát finoman.

-Thomas?Nem Mark?-próbálja megérteni a helyzetet.

-Mark Thomas a becses nevem.-rázza meg Kim kezét.

-Nagyon örülök Mark.-engedi el a kezét,majd az enyémet kezdi keresni,amit meg is talál,így összekulcsolja az ujjainkat.

-Ne már!Ti együtt?-nyög fel.

-Aha.-bólint a mellettem álló lány.

-Miért mindig Jacob kapja meg a jó csajokat?Mit esznek benne annyira?Én sokkal helyesebb vagyok.-szenved tovább,majd elsétál.

-Halika.Joey vagyok.-érkezik meg Birlem is.

-Szia.Az én nevem Kimberly.-nyújtja felé is a kezét,de Joey inkább az ölelést választja,így jól megszorongatja a barátnőmet(?).

-Nem megyünk el innen valami csendesebb helyre?-kérdezi tőlem suttogva.

-De,menjünk.-kezdem el húzni az emelet felé-És mit csináljunk?-kezdem el húzogatni a szemöldököm.

-Mondjuk beszélgethetnénk.-neveti el magát,majd kinyitja az ajtót.

Hát megsúgom,hogy egyáltalán nem beszélgettünk...

Már csak az epilógus,és az írói utószó van hátra,és végleg vége.😇