You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

33. rész

Már csak pár lépésre voltam attól,hogy végleg elhagyjam az erdőt,amikor valaki megszólalt a hátam mögött.

-Szia.-köszönt,de nekem eszemben sem volt megfordulni,mert akkor-csak pár másodperccel,de-kesőbb érek ki ebből a szörnyűségből,így nem foglakozva azzal,hogy bárki lehet a hátam mögött,hanyagul intettem neki-Leondre Devries vagyok.-állt meg előttem,így már nem csak hallottam,hanem láttam is.Amúgy nem nézett ki rosszul,de jelen pillanatban nem érdekelt a srác.

-Aha.Az jó.-kerültem ki,és végre kiléptem az erdőből.Abban a pillanatban annyira megkönnyebbültem,hogy majdnem sírtam.Na jó nem.A "megható" pillanatnak a telefonom,vagyis Joey telefonja vetett véget.A kijelzőn Cameron neve villogott.

-Csörög a telefonod.-mutatott a zsebemre-mint már megtudtam-Leo,aki az istenért sem akart lekopni.

-Na nem mondod.-forgattam meg a szemem,majd fogadtam a hívást.

-Szia Clarie.Sajnos nem tudunk érted menni.Elküldöm neked Joey kódját,és a címet,mert gondolom azt nem tudod.A telón van GPS.Várunk.Ja,és Jacob aggódik.Most a fejét fogja.Azt mutatja,hogy kinyír.Mármint engem.Most arra kér,hogy ne mondjam el mit csinál.Most felém jön!-mondja kicsit hangosabban,majd megszakad a vonal,mielőtt bármit is mondhattam volna.

-Ki volt az?-pattog mellettem Leo.

-Nem mindegy az neked?-kérdezek vissza kicsit bunkón,de jogosan vagyok ilyen,mert ő egy IDEGEN.

-Nem.Tudni szeretném ki hívott az előbb.-vigyorodik el.Én leütöm.De komolyan.

-Cameron.Most boldog vagy?Úgy sem tudod ki az.-vonom meg a vállam.Mielőtt Leo megszólalhatna,pittyegni kezd a telefonom.SMS jött.Joey kódja,és a cím.Ki gondolta volna,hogy 1234?Csak ő lehet ilyen hülye...

-Megint Cameron?Ő a pasid?-kérdezősködik tovább,de én figyelmen kívül hagyom,majd bepötyögöm a kódot,és beírom a GPS-be a címet.Nincs is olyan messze,mint gondoltam.

-Van kocsid?-fordulok felé hirtelen,mire elég értetlen képet vág-Ide kéne elmenni.-fordítom felé a telefont.

Elmondom neki az egész sztorit,ő pedig figyelmesen hallgat.Azt mondta elvisz,ha cserébe megmondom a nevem.Nem volt más választásom.Most pedig kapcsolom ki magam,és Leo felé fordulok.

-Nem jössz be?-kérdem mosolyogva.

-Muszály?-húzza el a száját.

-Igen.-ragadom meg a karját,majd kirángatom a kocsiból,és akkor sem engedem el,amikor belépünk az ajtón,ami hiba.Nagyon nagy hiba.
-MEGJÖTTEM.-ordítom el magam,és abban a pillanatban Joey rohan oda hozzám.

-Megvan a telefon?-kérdezi suttogva,én pedig szó nélkül átnyújtom neki-Köszönöm.-ölel át-És bocs,hogy kilöktelek a kocsiból.-húzódik el.

-Bocs,hogy kidobtam a telefonod az ablakon.

-Nem haragszom,ha te sem.-mosolyodik el.

-Én nem haragszom.-rázom meg a fejem,mostmár én is mosolyogva.

-Akkor jó.-ölel meg megint,majd elrohan a telefonnal a kezében.

-Ki a franc ez,és miért fogod a kezét?-érkezik a nappaliba Jacob is,én pedig rögtön elengedem Leo-t.

-Uh,itt fight lesz.Jövök nézni.-huppan le a kanapéra Harvey egy tál pattogatott kukoricával a kezében,de nekem időm sincs foglalkozni azzal,hogy szerzett ilyen gyorsan popcorn-t.

-Leondre vagyok.-nyújtja a kezét a mellettem kínosan ácsorgó fiú minden hátsó szándék nélkül.

-Leszarom ki vagy.-túr a hajába idegesen Jacob,és csak akkor veszem észre,hogy mennyire remeg a keze.Valószínűleg az idegtől.De miért ideges?

-De hát...-próbál beszélni Leo,de Jacob félbeszakítja.

-Komolyan Clarie?-fordul felém,majd gúnyosan elneveti magát.

-Mit komolyan?-kérdezem vékony,szinte cincogó hangon.

-Nagyobb kurva vagy,mint hittem.-nevet fel ismét,majd meglöki Leo vállát,és kilép az ajtón.Én lesokkolódva állok,és úgy érzem meghaltam belül.Egy szó ismétlődik megállás nélkül a fejemben;kurva.Kurva lennék?

-Menj már utána.-rángatja meg a karom Leo.

-Azt mondta,hogy kurva vagyok.Azt mondta,hogy nagyobb kurva vagyok,mint hitte.-kezdek el zokogni,amikor végre felfogom a mondat jelentését.

-Nem úgy gondolta.-próbál nyugtatni.

-Ezt nem lehet máshogy gondolni.-bömbölök tovább,ő pedig elmotyog egy "mennem kell vigyázz magadra"-t,és itthagy.De jó.Ma mindenki itthagyós kedvében van.

-Ne sírj.-ölel át Cameron.

-Miért akadt ki ennyire?-nézek fel rá könnyes szemekkel,így csak homályosan látam az arcát.

-Nem akar elveszíteni téged.Még egyszer nem élné túl,ha elveszíti azt,akit szeret.-simogatja a hátam.

-Szeret engem?-ragadok meg egy részletet.

-Még a vak is látja.-nevet fel,majd az állá megtámasztja a fejemen.

-Nem szeret.-rázom meg a fejem.Ha szeretne,akkor elérném a célom,és történne valami,de még nem történt az égvilágon semmi sem.

-Menj utána.-tol el magától finoman.

-Szerintem látni sem akar.-sóhajtok fel lemondóan.

-Már hogyne akarna.-törli le a könnyeim-Most pedig futás.-ajándékoz meg egy nagyon szép mosollyal.

-Köszönöm.-erőltetek magamra én is egy hamis mosolyt,majd ahogy Cam javasolta,futni kezdek.

Nem tudom mennyi idő össze-vissza rohangálás után,itt vagyunk.Hogy az eső szakad,nekem pedig fáj minden egyes porcikám.De nagyon.Jacob valószínűleg nem akar látni,de én ennek ellenére is hazaindulok.Ez a nap szörnyű volt,de még tartogat meglepetéseket az este.Jó meglepetéseket.