You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

9. rész

Olyan dolgot tettem,amit nem tudok megmagyarázni.Visszacsókoltam.Talán azért,mert Jacob napok óta hozzám sem ér,meg sem ölel,meg sem puszil.Nem csinál velem semmit.Max rám mosolyog,és ennyi.A levegőhiány,és egy lelkes rajongó megszólalása miatt,kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
-Úristen!De cukik vagytok.Daniel ő a barátnőd?De szép.-zsongott be teljesen,és mint az előbbi pár szavából kiderült,ő nem azon rajongók táborát erősíti,aki egy kanál vízben megtudná fojtani kedvence szerelmét.
-Öhm...nem egészen.Kimberly vagyok,Jacob barátnője.-nyújtottam oda neki a kezem,mire a fan látszólag eléggé összezavarodott,mert ilyen "mi van?" fejet vágott.-De szerintem én megyek is,mert ott van Jacob.Sziasztok.-hagytam el a helyszínt elég gyorsan,mert megláttam Jacob ideges tekintetét.
-Ez meg mi volt?-vonta fel a szemöldökét,és inkább volt mérges,mint csalódott.Ez nem jelent sok jót.
-Daniel csókolt meg.Én csak puszit akartam neki adni,mert szegény gyerek egy roncs.-vázoltam fel a saját verziómat,ezzel besározva Daniel-t.Most mit tehettem volna?
-Te.Az.Enyém.Vagy.-suttogta szaggatottan a fülembe,miközben erősen belemarkolt a fenekembe.Ez emlékeztet valamire...Mondjuk Skyler-re?Mármint a mondott,és nem a seggem fogdosása.-Most pedig adj egy puszit apucinak!-csücsörített,nekem pedig muszály volt tennem,amit kért.A cuppanó hang után elváltunk,és ő elindult Daniel felé.Ne!Most mit fog csinálni?Csak ne üsse meg!Csak azt ne!Közelebb léptem hozzájuk,és onnan néztem a "műsort".-Mi az,hogy csókolgatod az én barátnőmet?Hm?-kérdezte Jacob Daniel-től,de meg sem várta a válaszát,hanem megütötte,amit követett egy újabb ütés,aztán mégegy,és mégegy.
-Ne!Jacob hagyd már abba!-próbáltam lefogni kis sikerrel.
-És te még őt véded?Tényleg Kim?Menjetek a francba mindketten!-lökött el magától,én pedig a földre estem.A lökés ereje nem volt nagy,sőt egészen kicsi volt,én mégis elájultam.Mint később rájöttem,nem a lökés miatt.Ez csak egy véletlen egybeesés.

-Jacob én...-kezdtem,miközben megfogtam a kezét.
-Tudom.sajnálod.-forgatta meg a szemét.
-Nem.-tiltakoztam hevesen.
-Nem?-vonta fel a szemöldökét.
-Vagyis de.Sajnálom,de nem ezt akarom neked elmondani.-rágtam a szám szélét,mert nagyon ideges voltam,hogy mit fog mondani.
-Baj van?-nézett rám aggódva.
-Hát ami azt illeti...Igen.Baj van.-temettem az arcom a tenyerembe.
-Mi a baj?Nekem elmondhatod.-mosolygott rám bíztatóan.
-Jacob én...én...beteg vagyok.-sírtam el magam.
-Milyen beteg?Miről beszélsz,Kim?-kérdezte idegesen.
-Rákos vagyok Jacob.Megfogok halni,érted?-zokogtam tovább,és tuti,hogy lesokkoltam őt,mert egy szót sem szólt,csak csendben ült,és gondolom még mindig a hallottakat emészti.
-Nem fogsz meghalni.-suttogja,majd rákulcsolja ujjait az enyémekre.
-Tessék?-ráncolom össze a homlokom,mert nem értem ezzel mit szeretne mondani.
-Én mindig itt leszek neked,bármi van.Együtt átvészeljük ezt az időszakot,és már csak mosolyogni fogunk ezen az egészen.Ne is gondolj a halálra szerelmem!-ad egy puszit az arcomra.Szavai bármennyire is sablonosnak tűnnek,és kicsit sem igazak,engem mégis megtudtak nyugtatni.Tudom,hogy megfogok halni,de legalább életem utolsó perceit vele tölthetem,és ez mindennél többet jelent.

-Hol van?Nem igaz,hogy nem találom!-fújtam ki idegesen az eddig benntartott levegőt,továbbra is a kis papír után kutatva.
-De mégis mi a francot keresel?Ha elmondanád,talán tudnék segíteni.-forgatja meg a szemét.Már egy órája ez megy.Ő folyamatosan idegeskedik,és kiabál,én pedig megállás nélkül keresgélek.
-A bakancslistám baromarc,mert tudod.Nemsokára meghalok.-mondtam flegmán,és végre megtaláltam a keresett listát.Jacob lefagy.Látom megbánta,hogy kiabált.
-Nem akarom.-öleli át a derekam,miközben a fülembe suttog.
-Mit nem akarsz?-kérdezem szintén suttogva.
-Hogy elmenj.-direkt nem mondja ki a meghalás szót,mert képtelen rá.
-Ez az élet rendje.-sóhajtok.
-Megyek utánad.-húzódik el tőlem,majd mélyen a szemembe néz.
-Dehogy jössz!Rád itt van szükség.-mondom szomorúan,és érzem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
-Rám?Itt?Mégis kinek van rám szüksége?-nevet fel kínosan.
-Mondjuk a rajongóidnak,Daniel-nek,és a többi fiúnak,a családodnak.-kezdem sorolni azt a rengeteg embert,aki szereti Jacob-ot.
-Nekem meg rád van szükségem.-szakít félbe,aztán a földet kezdi bámulni.Könnyek gyűlnek a szemébe,de ő nem engedi,hogy lefollyanak az arcán.
-Megleszel nélkülem is.-mosolyodok el,de mosolyom kicsit sem őszinte.
-Tessék?-vonja fel a szemöldökét.
-Megleszel nélkülem is.-ismétlem magam.
-Hát nem mondanám.-túr a hajába.
-Mert?-lépek közelebb hozzá.
-Úgy érzem,te vagy a másik felem.Aki kiegészít.Aki szeret.Akit szeretek.Aki bár tudja,hogy megtudom védeni magam,mégis félt.Aki egyetlen mosollyal feltudja dobni a napomat.Aki a legönzetlenebb ember a világon,és persze a legszebb is.Aki végighallgatja a nyálas dumám,és még tetszik is neki.-neveti el magát-Szeretlek Kim!Nem akarom,hogy itt hagyj.-mondja végig a szemembe nézve,én pedig leesett állal nézem őt.-És most ölelj meg légyszi!-tárja ki a karját,én pedig felnevetek,majd megteszem,amit kér.Azt hiszem megtaláltam életem szerelmét.