You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

26. rész

A fiúk egy kis idő után lenyugodtak,ha azt lehet lenyugvásnak lenni,hogy Connor leült Aaron mellé a kanapéra,és mindketten a telefonjukat nyomkodták.Hunter,vagyis bocsánat a vadász megkapta a banánját,és meg is ette,emiatt Bradley pedig szomorú lett,és azóta duzzog.Harvey durva sebeket szerzett,és azokat kötögette be.Kellett neki lecsúszni a lépcsőn matraccal.Nem baj.Legalább tanult belőle. Chris lezuhanyzott,és átöltözött,majd hazaküldte a szomszédokat.Jack elvonult,és Connor elmondása szerint dalt írt.Blake pedig velünk beszélgetett.

-És,hogy jöttetek össze?-csillant fel Blake szeme.Aha,szóval ő ilyen "mindent tudni akarok" fiú.

-Áh,semmi extra.-legyintett Jacob mosolyogva-A kertben találtam.-jelentette ki halál komolyan,és akkor mindenki elcsendesedett,és ránk szegezte a tekintetét.Gondolom várták,hogy Jacob elröhögje magát,de mivel ez nem történt meg,megtették ők.

-Nem járunk.-mosolyodtam el én is,de ott,abban a pillanatban úgy éreztem fájó ezt kimondani.Nem tudom mi ütött belém.Hiszen nem járunk.De a megállapodásunk.Ó,hogy az a...

-Nem jártok?-kerekedett el Blake szeme.

-Dehogynem!-vágta rá Jac kicsit hevesen-Ő ilyen kis vicces lány.-karolta át egyik kezével a vállam,majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Ne puszilgass!-súgtam oda neki idegesen,úgy,hogy csak ő hallja.Bár jól esett a puszija,nem akarom tudtára adni.Így is nagy az egója,ne legyen még ennél is nagyobb!

-Tudom,hogy élvezted.-kacsint rám.Épp megakarok szólalni,amikor Blake ismét beszélni kezd.

-Szóóóval,hogy jöttetek össze?-feszegette tovább a témát.

-Blake...-kezd bele Jacob egy igen hosszúnak ígérkező sztoriba,vagyis nem a "miénkbe"(nincs is sztorink,max kitalálni tudna egyet pfff),hanem egy olyanba,hogy ez miért nem tartozik rá.

-Ne csináld már Jacob!Blake bácsi mindent tudni akar.-biggyesztette le ajkait,ami nagyon cuki mozdulat volt,ezért elmosolyodtam,meg persze amit mondott,azon is.

-Blake bácsi majd megtudja később.-nevetek fel,majd összeborzolom a haját.Azt hiszem mi elég jól ki fogunk jönni egymással a továbbiakban.

-Gonoszak vagytok.-sértődött meg,de egy pillanat múlva elnevette magát.Akkor nem haragszik.Csak szórakozik velünk.

-Blake.-sóhajtott fel Jacob-Haladjunk.Mit szeretnél még tudni róla?-kérdezte egy kicsit idegesen,és féltékenységet tettetve. Tudom,hogy igazából nem is érdeklődik irántam.

-Mit gondolsz rólunk?-huppan le mellém Harvey,és kérdőn néz rám.Pont ő kérdezi?Ne már!Ő az egyedüli ember ebben a házban,aki nem szimpi egy kicsit sem.Nem tudom miért.Idővel talán majd megkedvelem.Talán.

-Még nem is ismerlek titeket.Így nehéz véleményt alkotni rólatok.-vonom meg a vállam,és lepillantok a kezemre,amit Jacob még mindig fogott.Akaratlanul is elmosolyodom,amit még én magam sem értek,majd ismét felnézek,mert megint beszélni kezd hozzám a mellettem ülő szőkeség.

-Jó,értem,de azért csak gondolsz rólunk valamit.-próbálkozott tovább.

-Hát...Connor nekem túl magának való,és miután bemutatkozott,illetve bemutatott mindenkit,csak a telefonját nyomkodja.Aaron aranyos srácnak tűnik,de még egy árva szót sem beszéltem vele.Nekem Blake a legszimpatikusabb.Bradley túl gyerekes.A testvére szintén.Chris-szel nincs bajom.Biztos kedves.Jack csendes.Nagyon csendes,és nem egy társasági ember.Te pedig egyszerűen hülye vagy.Most komolyan,kinek jut eszébe matraccal lecsúszni a lépcsőn?Hány éves vagy?Tíz?-vonom fel a szemöldököm,mire ő ledöbbenve néz rám.Ő kérte,én meg őszinte voltam.Ez van.

-Én bírom a csajt.-teszi fel a kezét röhögve pár perc kínos csend után Harvey.Öhm...oké.

-Most hülyézett le.-világosította fel Connor fel sem nézve a telefonjából.Oh,szóval mindent hallott.

-Megkell tanulnod a neveket,kislány.-kacsintott rám Harv(igen,adtam neki egy becenvet,mostantól így fogom hívni),majd megölelt.Eléggé meglepődtem,majd mikor felfogtam mi történik,elengedtem Jacob kezét,és visszaöleltem.

-Amúgy miért vagytok velem ilyen közvetlenek?-kérdeztem tőlük,mikor elengedtem Harvey-t.

-A vérünkben van.-vonta meg a vállát Blake,és akkor jutott eszembe a Magcon dolog.Nem szóltam.

-Ja,oké.-mosolyodtam el szomorúan.Azt hittem,azért mert kedvelnek.Hát tévedtem.

-Amúgy.-lépett oda hozzám Connor,és édesen elmosolyodott-Cameron vagyok,és nem Connor.-nevetett fel-Ő pedig Brandon,nem Bradley,és aki most nincs itt,ő Johnny,és nem Jack.-rázta a fejét.

-Cameron,Brandon,Johnny.-memorizáltam a neveket.

-Máris jobb.-karolta át a vállam Cam,majd nyomott egy puszit az arcomra.Ölelgetnek,és puszilgatnak.Ezt még meg kell szoknom.

-Jacob!-hallottam meg egy hangot,ami kicsit sem volt ismerős,vagyis még nem hallottam.Oldalra fordította a fejem,hogy megtudjam,ki az édes hang gazdája,és megpillantottam Aaron-t.

-Igen?-nézett rá.

-Örülök,hogy túlléptél rajta.-veregette meg a vállát,majd a konyhába ment.Jacob nyelt egy nagyot,majd bólintott.Aaron nem említett nevet,de tudtam,hogy Kim-ről van szó.Még mindig szereti őt,és valószínűleg engem sosem fog.Kínosan nevetve megráztam a fejem,majd kirohantam az ajtón.Nincs mese,örök második vagyok,és az is maradok.