You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

25. rész

Szívem szerint elröhögtem volna magam,és rávágtam volna,hogy "semmit",majd mosolyogva távoztam volna a szobából,de akkor abban a pillanatban lőttek volna a tervemnek,amit nagyon nem akarok.Olyan édesnek kell lennem,mint ez a Kim vagy ki. Vicces,hogy később kiderült,ez a Kim lány én vagyok,de mindent szépen lassan.Minden erőmet összegyűjtve dadogni kezdtem:

-Öhm...izéke.Semmit.-csavargatom a hajam.Jézusom!Ilyet sose csinálnék.Ez szánalmas.Látva,hogy milyen értetlen fejet vág,inkább a kiutat választom.-Megyek is aludni.Jó éjt.Szia.-pattanok  fel,és meg sem várom a válaszát,csak kirohanok.

A szobámba érve erősen becsapom az ajtót,megfeledkezve Mia-ról,és arról,hogy ő már alszik.Befekszem az ágyamba,és megpróbálkozom az alvással,amikor egy hangot hallok meg.

-Nem haladsz valami jól Clarie.-mondja a hang.

Először megijedek,de aztán rájövök,hogy ha hozzám szól,akkor nekem is illene mondanom valamit.

-Miért nem?Sokkal kedvesebb vagyok,mint reggel.-forgatom meg a szemem.

-Beléd kell,hogy szeressen.-ismétli el azt a mondatot,ami már kezd az agyamra menni.

-De bunkó!Ő legbunkóbb ember,akit valaha ismertem,sőt.Még annál is bunkóbb!Elvan szállva magától.Blah.-kezdek el öklendezni.

-Szeress belé te is.Akkor könnyebb dolgod lesz.-javasolja,vagy szerintem inkább parancsolja a hang.

-De hogyan?

-Vedd észre a jó dolgait is,ne csak a rosszakat!-beszél hangosabban.

-De neki nincsenek!-fújtatok,majd a fejemre húzom a párnát,és percekkel később elalszom.

*~Másnap~*

Reggel arra kelek,hogy valaki a nevemet ismételgeti.Ráadásul egyre hangosabban.

-Clarie kelj már fel!-rázogatja a vállam.

-Jól van már!Kelek.-morgom a párnába,majd felülök,és akkor megpillantom Jacob-ot. Akaratlanul is elmosolyodom.Olyan édes,ahogyan itt ül,és várja,hogy felkeljek.Na jó!Ez nekem nem megy.Ebben a gyerekben nincs semmi jó,és pont.

-Mia-t elvittem a nagyszüleihez,én pedig elmegyek a barátaimhoz,vagyis a Magcon-os srácokhoz.-osztja meg velem a napi teendőjét,amiben én nem szerepelek.

-És én is megyek veled.-egészítem ki vigyorogva.

-Nem hinném.-röhögi el magát.

-De megyek!-kezdek vitatkozni.

-De nem jössz.-nevet tovább.

10 perc veszekedés után végül neki álltam öltözni,és újabb 10 perc múlva már készen is voltam,és indulhattunk a fiúkhoz,akiket nem is ismerek.Szuper.

-Ülj már be bazdmeg!-ordít rám,amitől kicsit megijedek,de teszem amit kér,közben egy szót sem szólok.Miért ilyen durva velem?

Már egy ideje utazunk,amikor ő megszólal,ezzel megtöri a kocsira letelepedő csendet.

-Ne haragudj!Nem akartam kiabálni.-pillant rám egy másodperce,majd megint az utat kezdi figyelni.Bocsánatot kért.Ez azért már haladás.

-Felejtsük el.-legyintek mosolyogva.

-Itt is vagyunk.-állítja le a motort,majd kiszáll,és nekem is kinyitja.Nem mondok semmit,csak vigyorgok.Biztos hülyének néz,de nem érdekel.-Legyél velük kedves!Ha valami vicceset mondanak,nevess!Ha valaki beszól,majd én rászólok!Ha valaki megfogja a segged,nyugodtan pofozd fel!-készít fel arra,ami valószínűleg bent vár.

-Csak ennyi?-kérdezem mosolyogva.Kíváncsi vagyok milyenek ezek a bizonyos fiúk.

-Nem.-rázza meg a fejét-Ha kérdezik,mi járunk.És akkor is,ha nem.-neveti el magát a saját poénján,majd megfogja a kezem,amit hagyok neki,és ezen eléggé meglepődik-Nem is tiltakozol?-vonja fel a szemöldökét.

-Ennyivel tartozok neked.-vonom meg a vállám,majd elindulunk be a házba kézenfogva.Megfogta a kezem.A hang büszke lehet rám.Igaz,hogy csak egy "játék",de akkor is.

Jacob becsenget,és már nyílik is az ajtó.Egy szőke hajú fiúval találom szembe magam,aki körülbelül annyi idős lehet,mint én.

-Sziasztok.-köszön aztán felém fordul-Johnny Orlando.-nyújtja felém a kezét,amit én elfogadok.

-Clarie Evans.Örülök,hogy megismerhetlek.-mosolygok rá,és a szám már most begörcsölt a rengeteg vigyorgástól.Ez a Jack gyerek normálisnak tűnik,vagy Johnny volt a neve?Mindegy.Az a lényeg,hogy biztosan nagyon normálisak,és Jacob csak szivatott.Aha.Ez a feltételezés addig tartott amíg be nem léptem az ajtón.

Egy fiú elszaladt előttem egy alsógatyában a kezében egy banánnal,míg egy másik őt kergette és folyamatosan azt kérte tőle,hogy adja vissza a banánt,mert az az övé.Öhm...oké. Egy másik srác matraccal akart lecsúszni a lépcsőn,de szegény elég nagyot tanyált.Még nekem is fájt.Pár gyerek egymást öntötték le különféle szószokkal,aztán egy fiú beszaladt a hátsóajtón,és akkorát esett,hogy felröhögtem. Vizes volt.Gondolom a medencéből jött.

Mégegyszer körbenéztem a nappaliban,és két idősebb férfit véltem felfedezni.Az egyik felállt,majd odajött hozzánk.Köszönt,aztán bemutatkozott.

-Cameron Dallas vagyok,aki a kanapén ül,ő Aaron Carpenter.Aki elesett Blake Gray.A banános,mármint,aki elszaladt Brandon Rowland,aki utána Hunter Rowland.Igen ők testvérek.Aki valószínűleg belehalt a lépcsőn leesésbe Harvey.Harvey Cantwell.A szószosok Chris Miles,a többit nem ismerem.Biztos a szomszédok.-vonta meg a vállát.

-Na szóval te vagy Connor,és ott ül a kanapén Aaron.Blake Gray elesett.Bradley Rew...Rowland,meg a vadász,és ők testvérek.A banános testvérek.A halott Harvey.A szószos Chris meg a szomszédok.-mosolyogtam-Ja és vagy te Jack.-fordultam az ajtónyitó fiú felé.

-Nagyjából.-röhögte el magát Connor.

Érdekes napunk lesz.Mármint számomra érdekes lesz.Nekik ezek szerint csak "átlagos".