You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

13. rész

Az a nem várt személy,pedig nem más volt,mint Jacob.Ott állt egy csokor vörös rózsával a kezében,és amint meglátott,félmosolyra húzta a száját.Hogy tud ilyenkor mosolyogni?Miután megtudta,hogy nem vagyok rákos,elment.
-Szia.-köszönt látszólag boldogan.Ő boldog.Jó neki.Most köszönjek vissza?Hát biztos lehet benne,hogy nem fogok.Megráztam a fejem,majd jó erősen rácsaptam az ajtót.Mit képzel magáról?Azt hitte,hogy majd hoz egy kis virágot,és minden el van felejtve?Hát akkor téved.Már indultam volna vissza Mia-hoz,és Daniel-hez,amikor a csengő megint megszólalt.Feldúltan visszasétáltam,ismét kinyitottam az ajtót,majd belekezdtem egy igen hosszúnak ígérkező kiosztásba.
-Oké.Nekem most lett elegem.Mit képzelsz,ki vagy te?Attól,hogy te vagy a nagy Jacob Sartorius,attól még törődnöd kéne mások érzéseivel.Például az enyémmel.Tudod mennyire magam alatt voltam,amikor elmentél?Tudod mennyit sírtam?Tudod,hogy megakartam halni?Hm?Persze,hogy nem.Mert nem voltál itt.De Daniel igen.Ő segített átvészelni azt a nehéz időszakot.De viszont téged nem tudott pótolni.Hiányoztál.Egyedül kellett felnevelnem Mia-t.És hogy ő ki?A lányod te seggfej.Utállak!Nem voltál itt a születésénel,pedig itt kellett volna lenned.Hogy támogass,és fogd a kezem.Hogy te vágd el a köldökzsinórt.Azt hiszi,hogy Daniel az apja,pedig nem,mert te vagy.De ha eddig nem voltál itt,akkor ne bukkanj fel,amikor csak szeretnél,mert ez nem így működik!-úgy ordítottam,hogy az egész lépcsőház tőlem zengett,és mondandóm végén már zokogtam.Őt valószínűleg lesokkoltam,mert meg sem szólalt,majd pár másodperc múlva éreztem,hogy valaki gyengéden átölel.Tudtam,hogy ő az.Megismertem a jellegzetes illatát,ami igaz,hogy már Jacob 20 éves,de nem változott,és amúgy is ki más ölelt volna meg?Nem toltam el magamtól,mert hiányzott.Igaz,hogy haragudtam rá,de nem.Nem akartam elengedni.-Hiányoztál te hülye!-súgom a fülébe,és még mindig sírok.
-Te is nekem Kim.Te is nekem.-simogatja a hátam,majd eltol magától,hogy lássa az arcom,aztán minden előzmény nélkül megcsókol.Élvezem,de tudom,hogy nem szabad.Nekem ott van Daniel,akit elvileg szeretek.Hirtelen ellököm magamtól,mire ő összezavarodva néz rám.
-Öhm...izé...nekem van valakim.-nyögöm ki eléggé nehezen.
-Ki az szerelmem?-jelenik meg a hátam mögött valószínűleg Daniel,mert neki van ilyen hangja,majd mellém sétál,és így már látom,hogy a kezében Mia-t tartja.De jó!Együtt a család...
-Szerelmem?-nevet fel erőltetetten Jacob,majd a hajába túr.Sokkal jobban néz ki,mint Daniel.Legalábbis szerintem.
-Hát tudod Jacob,te itt hagytad,én pedig vigyázok rá.Ennyire egyszerű.-vigyorodik el.Vigyáz rám?Most mi van?Neki mi baja?
-Ne mondja már mindenki,hogy tudod,mert nem!Képzeljétek el,nem tudom.-fordul meg,és készül elhagyni a helyszínt,de én a karja utá kapok.Nem tudom miért.De hülye vagyok!
-Ne menj!-mondom halkan,mire mindkét fiú kikerekedett szemekkel bámul rám.Jacob is,és Daniel is.
-Anya ki ez a bácsi?-kérdezi a kislányom.Még ez is!
-Jacob a nevem,és nem vagyok bácsi.-nevet fel.
-Szia Jacob,én Mia vagyok.-mutatkozik be udvariasan.
-Ő rossz.-mondja Daniel.
-Ki?-néz fel rá csodálkozva Mia.
-Jacob.-bök felé,és a nevét úgy ejti ki,mintha undorodna tőle.Lehet undorodik is.
-Miért?-kérdezősködik tovább.
-Mert bántotta anyát.-simít ki egy tincset Daniel Mia szeméből.Most komolyan képes volt ezt mondani?Istenem,ekkora hülyét!
-Dehogy bántott!-veszem át tőle a lányom,aki nem az övé.Most nagyon berágtam rá,gondolom ez látszik is.
-De!És mindjárt én bántom őt.-húzza fel a pulcsija ujját,és már készen áll arra,hogy behúzzon egyet Jacob-nak.
-Nem!Senki nem bántott senkit,és nem is fog.Daniel nyugodj már le!-fogom meg a karját nyugtatásképp,de haragom nem csillapodott.
-Kim te maradj ki ebből!-rántja ki a kezét az enyémek közül,és karja már lendül is.Jacob az ütéstől hátrébb lépett egy-kéz lépést,de nem üt vissza.Köszönöm!Végre egy normális ember,aki nem verekszik kisgyerekek előtt...
-Te hülye vagy?Gyerek is létezik.-forgatom meg a szemem.
-Igen?Képzeld,ezt a gyereket én neveltem 2 éven keresztül,vagyis azóta,amióta megszületett.Csak mert Jacob elment,de ez már túl sokszor átrágott téma.De tudod mit?Nem érdekel.Legyél vele!Leszarom.Megyek összepakolom a cuccom,és már itt sem vagyok.-fújja ki idegesen az eddig benntartott levegőt,majd amikor már kicsit lenyugodott,Mia-hoz lép-Szia kicsi.-ad egy puszit az arcára-Vigyázz anyura!-simogatja meg a fejét,majd elindul befelé.Rengeteg gondolat,és kérdés kavarog most a fejemben.
Első;Most ő is itthagy?
Második;Miért mondja azt Mia-nak,hogy vigyázzon rám,ha elvileg leszar?
Harmadik;Hol fog lakni?
Negyedik;Most belőlem van elege,vagy csak szimplán utálja Jacob-ot?
Ötödik; Megint elbasztam...