You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

21. rész

Jacob nem viccelt a hajókázással kapcsolatban,ahogyan a kicsi Mia sem.Tényleg elmentünk.Vagyis elindultunk.Most épp az autóban ülök,és boldogan bámulom Jacob-ot, aki a kislányunk magyarázást hallgatja.Néha felnevet a butaságain,néha csak édesen elmosolyodik.
-Itt is lennénk.-állítja le a motort Jacob,majd hátrafordul a kislányunkhoz-Tetszik?-kérdi mosolyogva.
-Ez egy kikötő?-csatolja ki az övét,és az ablakon keresztül kezdi bámulni az emberektől zsúfolt kikötőt,akik arra várnak,hogy beszállhassanak a nekik szánt hajókba.
-Ez egy kikötő.-helyesel Jacob,és szerintem magában elkönyvelte,hogy Mia-nak tetszik a látvány.Mert valószínű tetszik is.
-Apuci szálljunk ki!-kezdi el rángátni az ajtót,ami bizony gyerekzáras,ezért kiszállunk,és kinyitjuk neki.Rögtön kipattan,majd megragadja Jacob kezét,és húzni kezdi.
-Látod azt a nagy hajót?-kapja fel az ölébe Jacob Mia-t,és a szabad kezével egy nagy,fehér színű hajóra mutat.
-Igen apuci.Látom.-bólogat a kislányunk.
-Képzeld...Az a mi hajónk.Azzal fogunk menni.-nyom egy nagy puszit Mia arcára,aki csillogó szemekkel bámul ki a fejéből.
-Odamegyünk?-kérdezi nagyokat pislogva.
-Menjünk!-kezd el vele szaladni Jacob,én pedig követem őket.

Már utazunk egy ideje,Mia pedig nagyon élvezi,én kevésbé.Tudom ez nagyon szemét dolog részemről,mivel Jacob nagyon sokat intézkedhetett,hogy mi erre a luxus hajóra feljussunk,de akkor is!Csak Mia-val foglalkozik,engem pedig le se szar.Igen. Féltékeny vagyok a saját kislányomra,de ez van.Nyugodtan nevezhet bárki hisztisnek,vagy nem normálisnak,de az milyen már,hogy elvileg ez egy családi hajóút,de én egy kanapén ülök egyedül,a koktélomat szürcsölgetve,míg ők Titanic-osat játszanak?Menjen Jacob a francba,de mostmár komolyan!

Fél óra.Fél óra telt el,és én még mindig levegőnek vagyok nézve.A hajó hirtelen megáll,és én megpillantok egy gyönyörű várost.Senkivel nem törődök,csak gyorsan leszaladok a hajóról,és futni kezdek.Nem tudom hol vagyunk,de mégsem állok meg.Egy idegen városban eltévedni nem buli,nekem mégis sikerült.Nem veszem észre,hogy az úton vagyok,így valami belém jön-valószínűleg egy kocsi-és elgázol.A földre zuhanok,és éles fájdalom hasít a fejembe,mire én rögtön odakapok.Érzem,hogy tiszta vér lesz,és meg is nézem.Valóban nem tévedek;a kezem csupa vér.Nem csak a fejem fáj,hanem mindenem.Hangosan dudálnak,hogy útban vagyok,de én képtelen vagyok megmozdulni, aztán minden elsötétül.

*~Jacob Sartorius szemszöge~*

A hajóút nagyon jó volt.Mia-val tökéletesen elvoltam,és ő is nagyon élvezte.Amikor megálltunk a végállomáson,Kim rögtön leszállt,és rohanni kezdett,amit nagyon nem értek.Azóta sem jött vissza.Utána menni nem akarok,mert a kicsi Mia-t nem akarom egyedül hagyni,és biztosan halálra rémülne.Hol van már?Mit csinálhat ennyi ideig?Igazán visszajöhetne,és akkor mennénk várost nézni,utána visszaindulnánk,és nyugodt körülmények között megkérhetném a kezét a naplementében.Szép álmok.A telefonom megcsörren,a képernyőm pedig a Kim neve villog.Rögtön felveszem,és kérdőre vonom;
-Hol vagy már Kim?Halálra rémültem.Nagyon megijesztettél.Soha többet ne csinálj ilyet!
-Elnézést,én nem Kimberly Jennings vagyok,hanem a hölgy orvosa.-mondja nyugodt hangon.Hogy a faszomba ilyen nyugodt?Kim mi a francot csinált már megint?
-Mi történt?-kérdezem aggódva.
-Nem telefon téma.Kérem jöjjön a kórházba!A címet sms-ben elküldöm.-teszi le a telefont.Ó,milyen modern!Fordulna fel...Valamiért már most megutáltam ezt az embert.Pár másodperc múlva megérkezett a cím,én pedig Mia-t felkapva indultam egy taxi keresésére.

Szószerint beestem...beestünk az ajtón,majd Kim kórterme felé vettük az irányt.Leültünk és vártunk.Kilépett az orvos,arcán semmiféle érzelmet nem véltem felfedezni.Elkezdett papolni,de én csak egy szót fogtam fel belőle.Egyetlen egyet.Az a szó pedig összetört.Legbelül én is meghaltam.

*~Kimberly Jennings szemszöge~*

Minden vakítóan fehér.Rajtam is egy fehér ruhának nem mondható valami van.A fehérségben tökéletesen kilehet venni egy kaput.Egy kaput mely mögött nem tudom mi van.Hol vagyok?Ez talán a mennyország?Hirtelen egy hang szakít ki a gondolataimból;
-Üdvözöllek a mennyországban Kimberly.
Akkor nem tévedtem.Amúgy ez tökre gagyi... De mindegy is,tovább figyelek,azonban többet nem hallom azt a bizonyos hangot,ezért én kezdek beszélni.
-Vissza kell mennem.Nem halhatok meg.Jacob-nak és kislányomnak szüksége van rám.-kérlelem,de tudom,hogy úgysem esik meg rajtam a szíve,bárkivel is beszélek.Vagy mégis?
-Így gondolod?-kérdezi a hang.
-Így.-bólintok,bár nem tudom,hogy látja-e, mivel a helyiségben rajtam kívül senkit nem vélek felfedezni.
-Egészen biztos vagy te ebben?-hallom meg az újabb kérdést.Ez a tag kezd felhúzni.De én viszont nem húzhatom fel őt,mert a pokolra küld,vagy mit tudom én.Már épp nyitnám a szám,de újra megszólal a...a még mindig nem tudom ki.-Nézzük meg!-mondja,és abban a pillanatban egy vászonszerű valami jelenik meg előttem.Komolyan,mint a moziban.Később a sötét "vászon"-on Jacob jelenik meg,mellette pedig Mia.A szívem hevesen kezd verni,és sírni tudnék,de mégsem teszem.Még mindig a kórház kényelmetlen székeiben ücsörögnek.Jacob az arcát tenyerébe temeti,Mia pedig értetlenül nézi őt.Jacob épp felemeli a fejét,de abban a pillanatban a kép megszakad.
-Hé!-kiáltok fel hevesen.
-Valóban igazad volt.-sóhajt fel a hang.A hang.Így fogom hívni.
-Akkor visszamehetek?-kérdezem vadul kalimpáló szívvel.
-Ácsi!Ez nem ilyen egyszerű.-lomboz le egy perc alatt.
-Ahj már!
-Visszamehetsz,de más leszel.-kezd ismét beszélni.
-Más?Ezt hogy érted?-zavarodok össze.
-Kimberly Jennings megszűnt létezni.Ő már meghalt.Mától a neved Clarie Evans.-dönti el,mire én csak fintorgok egyet.
-Ez...ez egy ritka szar név.-nyávogok,de a hang figyelmen kívül hagy.
-Most minden emléked kitörlöm,és nem fogsz emlékezni semmire sem az előző életedből,csak ha Jacob beléd szeret.Egy cél lebegjen a szemed előtt.Hogy szeressen beléd.Megértetted Clarie?Akkor visszakapod minden emléked,és elmondhatod neki,hogy te vagy Kimberly,de csakis akkor!Hinni fog neked.Ne feledd,a neved Clarie Evans!És most menj!-mondta,és ha ezt búcsúzásnak szánta,akkor nagyon rosszul sikeredett.Éppen tiltakozni akartam,mert az emlékeimre szükségem van,de akkor zuhanni kezdtem.Legalábbis olyan volt.