You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

11. rész

Amikor reggel felébredtem,és épp ültem fel az ágyamban megpillantottam egy hatalmas plüss macit mellettem elterülve.Rögtön tudtam,hogy Jacob vette nekem,amitől hihetetlenül boldog lettem.Magamhoz öleltem az óriási plüssállatot,miközben a könnyeim törölgettem.A "Kapni egy plüss macit" pontot kihúzhatom a bakancslistámról.Percek elteltével nyílt a szobám ajtaja,és Jacob lépett be rajta.
-Jó reggelt hercegnő!-adott egy puszit a homlokomra,amint elért az ágyamhoz.
-Neked is.Tudod mennyire szeretlek?-csimpaszkodtam a nyakába,miközben az arcát leptem el puszikkal.
-Nagyon.És én is szeretlek.-nevetett fel,aztán megcsókolt.-Szeretnél még egy dolgot kihúzni a listádról?-kérdezte vigyorogva.Vajon mire készül?
-Aha.-bólogattam,mire ő felkapott az ölébe,majd lecipelt a lépcsőn,utána ki az udvarra,egészen a medencéig.Ugye ez nem az amire gondolok?
-Ugorj bele!-utasított,amikor a lábamra állított,vagyis lerakott.
-Mi?Miért?Most?Pizsamában?-vontam fel a szemöldököm csodálkozva.
-"Ruhástól beleugrani a vízbe"-ismételte a tegnap elhangzott mondatot,mire én felnyögtem.Ha rajta van a listámon,akkor meg kell csinálni.Vettem egy nagy levegőt,befogtam az orrom,majd belevetettem magam(az egyébként jéghideg)vízbe.Amikor felúsztam felszínre köhögni kezdtem.
-Úristen,jól vagy?!-hallottam meg Jacob aggódó hangját,aki pár másodperc múlva már mellettem volt a vízben.Megfogott,majd kiúszott velem a medence szélére,ahol óvatosan kirakott a nap által már felmelegített kőre,majd ő is mellém telepedett.Ott feküdtünk egymás mellett csurom vizesen,és nem tudtam mennyi időm van még hátra,de megmondom őszintén,hogy nem is igazán érdekelt.Boldog voltam,mert ő ott volt nekem.Ő az én igazi boldogságom.

Már száraz ruhába felöltözve ültem a kanapén,és néztem,ahogyan a többiek reggeliznek.Én valamiért nem voltam éhes,pedig Jacob folyton azt ismételgette,hogy a reggeli fontos,főleg nekem,de képtelen voltam lenyelni egy falatot is.
-Kim egyél már!-mondta csámcsogva Cameron.
-De nem is vagyok éhes.-ráztam a fejem.
-Amúgy ma megyünk a Starbucks-ba.-törölte meg a száját Jacob.
-Tényleg?-csillant fel a szemem.
-Aha,hogy kamu nevet írass a poharadra.-puszilta meg az arcom.
-Tényleg?-kérdeztem újra.
-Igen.-mosolygott rám.
-De jó.És milyen nevet írassak?-ugráltam.
-Majd útközben kitalálod.-kulcsolta rá ujjait az enyémekre,aztán már indulhattunk is.

A Starbucks-ban hamar végeztünk,és megkaptam az "Emily" névvel ellátott poharam.Kreatív vagyok,tudom...
-Kim!-kiabált nekem Jacob a szoba másik végéből.
-Igen?-futottam oda hozzá.
-Este gyere le a partra,akkor amikor még nincs sötét.-kacsint rám majd felvonul a szobájába.Aha...És én addig mit fogok csinálni?

Hát az idő sokkal gyorsabban elrepült,mint én azt hittem,és így el sem tudtam készülni rendesen,de már muszály volt indulnom,így leszáguldottam a lépcsőn,és amint kiléptem a ház ajtaján,futni kezdtem,és egészen a partig meg sem álltam.Megérkezésemkor egy fiút pillantottam meg magányosan ücsörögni a homokban.Rögtön tudtam,hogy Jacob az,ezért lassan közeledni kezdtem felé.Mintha megéreztem volna,hogy itt vagyok,mert hátrafordult,és mosolyogva nézett rám.Az egész olyan volt mint egy álom.Mindenről megfeledkezdtem(ez alatt értem a betegségem),és csak rá koncentráltam.Azt,hogy mit érzek iránta,azt nem lehet szavakba önteni.Úgy érzem,hogy rá mindig számíthatok,és ő mindig szeretni fog.Megfogja a kezem,majd leránt maga mellé.A hullámzó tengert kezdem el bámulni,és az ujjaimmal különböző mintákat rajzolok a homokba.
-Miért hívtál ide ki?-emelem rá a tekintetem.
-Hogy megnézd a naplementét.-küld felém egy mosolyt-Tudod,ez a part.-mosolyog még mindig,és nekem csak most esik le,hogy valószínűleg a bakancslistámra gondol.
-Köszönöm.-suttogom könnyes szemekkel.
-Mit köszönsz?-húzza fel a térdeit,amit átkarol mindkét kezével,majd az ráhelyezi az állát.
-Hogy te itt vagy nekem.-kezdek sírni.Mivel érdemeltem ki őt?Ő...ő túlságosan jó hozzám.-Mindenki cserben hagyott.A szüleim,a legjobb barátom,aztán Daniel.-törlöm le a könnyeim,mert tudod,hogy szeret sírni látni.
-Gyere ide!-tárja ki a karjait,és hagyja,hogy odabújjak hozzá-Egyébként Cameron megengedte,hogy a legközelebbi Magcon fellépésen,ami holnap lesz,megtartsuk az esküvőnket.-tol el magától,hogy a szemembe tudjon nézni.Milyen esküvő?Ugye nem...
-Esküvő?-csodálkozom.
-Aha.-túr a hajába.
-Nekünk?-kérdezősködök tovább.
-Aha.-bólogat.
-Mi össze fogunk házasodni?-nézek rá nagy szemekkel.
-Aha.
-Ne mondd mindenre,hogy aha,mert nagyon idegesítő,hogy nem mondassz semmit azon kívül,hogy aha.Az aha már magában idegesítő.-terelem a témát,mit ne mondjak elég bénán.
-He?-kérdezi összezavarodva.
-Semmi.-rázom a fejem.Még meg sem kérdezte,hogy lennék-e a felesége,vagy majd azt is a Magcon-on?Mintha olvasott volna a gondolataimban,ugyanis felállt,leporolta magáról a homokot,majd elővett egy aprócska dobozt a zsebéből,és feltette a nagy kérdést.
-Kimberly Jennings,hozzám jössz feleségül?-kérdezte,de úgy is tudta a választ.
-Igen.-ugrottam a nyakába.Hát igen,én 13 évesen férjhez megyek.

Van egy új "könyvem",amit Swimmer Souls névem találhattok meg a munkáim között.🙈💘
Ha van kedvetek nézzetek be!😉❣