You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

18. rész

Reggel nem a madarakra,vagy a napra keltem,hanem arra,hogy Jacob mellettem szenved.
-Mi van már?-ülök fel idegesen az ágyamban.
-Szeretem apát.-öleli át Jacob fejét(?)Mia.
-Én is szeretem,de hagyjatok már aludni.-húzom a fejemre a párnám.
-Hé Kim!-rázza meg a vállam Jacob.
-Mit akarsz?-kérdezem gorombán,mert nagyon fáradt vagyok.
-Nem visszuk el Mia-t a szüleimhez,vagy Caroline-hoz,és utána nem megyünk át a fiúkhoz?-kérdi suttogva,hogy Mia még véletlenül se hallja meg.Hm...ez jó ötlet.
-De.Majd.Ha hagysz még egy kicsit aludni.Csak egy nagyon kicsit,és aztán mehetünk.-nyomok egy puszit a szájára,és visszafekszem aludni.

Egy óra múlva már a fiúk ajtaja előtt álltunk Mia nélkül.Hát igen,ők még mindig együtt laknak.
-Nem akarsz csengetni?-vonom fel a szemöldököm.
-Te vagy a lány.-vonja meg a vállát,és látom rajta,hogy egyenesen retteg a találkozástól.A fiúk minden egyes apró részletről tudnak az "itt hagyós" dologgal kapcsolatban,és azt hiszik ő ölte meg Daniel-t,de a szívük mélyén tudják,hogy Jacob sosem tenne ilyet.
-Nyugi Jacob!Nem lesz semmi baj.-fogom meg a kezét,majd becsengetek.Pár perc múlva nyílik az ajtó,és Hunter mosolygós arcával találom szembe magam.
-Kiiiiim!-ordítja,de amikor megpillantja a mellettem szerencsétlenül álldogálló személyt,a mosoly azonnal lefagy az arcáról-És Jacob?-csodálkozik,de az arcán nem látok semmiféle dühöt,csak meglepődöttséget,ami jó.
-Szia Hunter.-int neki bénán.
-Szia Jacob.-mosolyodik el,majd jó szorosan megöleli.Nem csak Jacob lepődött meg rajta,hanem én is.
-Nem akartok bejönni?-kérdezi még mindig mosolyogva Huntah,amikor elengedi Jacob-ot,mi pedig csak rávágjuk,hogy "de",és már bent is vagyunk a házban.

A társaság nagy rész egészen jól fogadta Jacob-ot,viszont voltak kivételek.Mint például Cameron,és Taylor.Ők rendesen kioktatták szegény fiút,de aztán nagy nehezen sikerült leállítanom őket,és utána már minden simán ment.Most éppen a nappaliban ülünk egy kisebb kört alkotva,és mindjárt kezdjük a "Felelsz,vagy Mersz?" nevű játékot,ha Blake-nek végre sikerül találnia egy üveget,vagy ahhoz hasonló dolgot.Én személy szerint utálom ezt a játékot,de Jacob végül rábeszélt.
-Megvan!-hallom meg Blake hangját a konyhából.
-Csak sikerült neki.-forgatja meg a szemét Johnny,aki nagyon sokat változott az elmúlt öt évben.Sokkal komolyabb lett,és nem is tudom...Szerintem egy kicsit szomorúbb is,aminek okát nem nagyon tudom,de majd,ha kettesben leszünk,akkor rákérdezek.
-Akkor kezdjük is el.-rakta le a földre az egyik vázát(?)Blake,és így hivatalosan is kezdetét vette a játék.Szuper.

Már úgy körülbelül fél órája játszunk,de szerencsére rám sosem mutatott a flakon kupakos része(időközben lecseréltük a vázát,mert Brandon belerugott,aminek következtében neki csapódott a lépcsőnek,és összetört).
-Kim!Felelsz,vagy mersz?-szakítja meg a gondolkodásomat Johnny,és eléggé unott fejet vág.Unja a játékot?Nincs egyedül...
-Merek.-rántom meg a vállam.Úgysem lehet nagy baj belőle.Mit tudna kitalálni?
-Csókold meg Hunter-t.-vigyorodik el gonoszon.Hülye törpe...
-Nem.-tápászkodok fel,mert tudom mi a játék menete.Ha nem csinálom meg a kapott feladatot,akkor kiesek.Végre!Már halálra untam magam.
-Akkor kiesel.-veszi a kezébe a flakont Carter.
-Akkor kiesek.-bólintok.
-Ne már Kim!Ez csak egy játék.-forgatja meg ismét a szemét Johnny.Már igazán befejezhetné.
-Igaza van Johnny-nak.Csak egy játék.-helyesel Blake.Én sóhajtok egyet,majd félve Jacob-ra pillantok,akinek az arcáról semmit sem lehet leolvasni.Ez csak egy játék.Csak egy játék.Közelebb csúsztam Hunter-hez,majd gyors csókot nyomtam a szájára,és amint elváltunk Jacob rögtön felpattant a helyéről,majd rohanni kezdett az erkély felé.
-Ezért még kapni fogsz Johnny!-fenyegetem meg,majd Jacob után eredek.Nem hiszem el,hogy egy ilyenen megsértődik.Végülis ő rángatott bele ebbe az egészbe.-Jacob.-nyitom ki az erkély ajtaját,amit szerencsére nem lehet bezárni,aztán pedig leülök Jacob mellé,egy székre.
-Hagyj békén!-fordít nekem hátat.
-Ne idegesíts fel Jacob!-emelem meg a hangom,mire visszafordul felém,és így már látom,hogy a szeme szinte szikrát szór,annyira felhúzta magát ezen a csókon.
-Én ne idegesítselek fel?-nevet fel gúnyosan-Te csókolgatsz másokat!-ordítja le a fejem.
-Ez az egész a te hibád!-kezdek veszekedni.
-Miért is?-vonja fel a szemöldökét.Ilyenkor annyira leütném.
-A te ötleted volt ez a bugyuta játék.-borítom fel az egyik széket.Jacob behunyja a szemét,majd szaggatottan kifújja a levegőt.
-Igazad van.Ez az egész az én ötletem volt.Ne haragudj rám!Csak...csak azt szeretném,hogy te egyedül az enyém legyél.Tudom,hogy ez nagyon önző dolog részemről,de nem tudok mit csinálni,szeretlek.-túr a hajába.Fogadjam el a bocsánat kérését,vagy ne hagyjam magam?

Bocsánat a szörnyen unalmas részért,de...😁🔫
Mivel már csak egy-két rész lesz,ha valaki szeretne valamit,hogy benne legyen,az nyugodtan írja le kommentbe,és valahogy megpróbálom beleírni.😇💕