You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

6. rész

Itt ülök valamiféle puccos étterem egyik asztalánál,aminek a nevét nem jegyeztem meg,mert annyira rohantam,hogy el ne késsek.És hol van ő?Fogalmam sincs.Már több,mint egy órája várok rá,és ez a alatt az idő alatt legalább tízszer akartak felállítani az asztalomtól,mert semmit nem rendeltem.Másodpercenként pillantok a kezemben tartott telefonra,hogy ellenőrizzem az időt,ami csigalassúsággal halad.Hol van?Miért késik ennyit?Mit csinálhat?Kivel van?Egyáltalán el fog jönni?Rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem.Azon filózok,hogy felhívjam-e.Remegő kézzel oldom fel a telefonom,és elindítom a hívást.
-Szia Kim.-szól bele édes hangon.
-Szia Hunter.-köszönök neki,de a hangom nagyon remeg,így nem vagyok biztos benne,hogy értette is.
-Valami baj van?-teszi fel azt a kérdést,amit napok,vagy inkább hetek óta hallgatok.
-Daniel-el megbeszéltük,hogy találkozunk,de nem jött el,én pedig már itt ülök vagy egy órája ebben a szaros étteremben.-fújom ki az eddig benntartott levegőt,és érzem,hogy a sírás kerülget.
-Érted menjek?-ajánlja fel.
-Jó lenne.-szipogom.
-Pár perc,és ott vagyunk.Gyere ki az étterem elé!-teszi le a telefont.Itt vagyunk?Ki még?És amúgy honnan tudja,hogy hol vagyok?Nem is mondtam neki.Na mindegy.Megtettem,amit Huntah kért,kimentem az étterem elé.Cameron kocsiját pillantottam meg,ezért letöröltem a kibuggyanó könnyeim,és mielőtt beszálltam volna Hunter mellé hátra,még visszanéztem az étteremre.Ez egy jó este lehetett volna.Hát igen,ha Daniel nem bassza el.

Már fél órája ülök Hunter ágyán,és azt hallgatom,ahogyan folyamatosan beszél.Daniel-ről,vagy akár Jacob-ról,magáról,és minden másról.
-Tudod Hunter...-kezdtem,mire ő rám kapta a tekintetét,és abbahagyta a fel-alá járkálást.-Van az a valami.
-Milyen valami?-vonta fel a szemöldökét.
-Az az izé.Tudod...-annyira erősen gondolkoztam,hogy mi lehet az,hogy bekellett volna ugrania.
-Nem Kim.Nem tudom.-rázta a fejét.
-Várj!Ez az.-nyomtam a kezébe a telefonom,amin egy kép volt megnyitva.
-Penny board?-kérdezte,mire én a homlokomra csaptam.
-Az.Van ilyened?-csillant fel a szemem.
-Nincs.
-De nekem kell ilyen!-nyavajogtam.
-Blake-nek van.-rántotta meg a vállát,én én amint meghallottam,azonnal kirohantam a szobából.
-Blake!Úristen,de szeretlek!-öleltem meg.
-Öhm...Szia Kim.Én is szeretlek.-nézett rám elég furán.
-Kölcsön adod az ilyened?-néztem rá kiskutya szemekkel,amikor neki is odaadtam a telefonom.
-Ez egy penny board,és igen.Kölcsön adom.Gyere!-fogta meg a kezem,és felhúzott a szobájába.Nálunk ez már megszokás,hogy egymás kezét fogdossuk.Blake,és Hunter is nagyon közel állnak hozzám.Egész jó barátok lettünk az elmúlt időben.Csak az a baj,hogy ezt Daniel nem nézi jó szemmel.De most nagyon nem érdekel.A kezembe nyomta a penny board-ját,majd nyomott egy puszit az arcomra.-Ne törd össze!-mondta nevetve.Hogy tudnám összetörni?Megköszöntem,hogy ideadta,és már mentem is Huntah-hoz.

-Ahj Hunter!Nekem ez nem megy.Én feladom.-túrtam a hajamba idegesen.Már nagyon régóta próbálok fent maradni ezen az átkozott valamin,de mindig leesek.
-Dehogynem!Megy az,csak ne add fel!Add ide a kezed!Majd én segítek.-ragadta meg a kezem,majd húzni kezdett.Most valamiért sikerült fent maradnom.Amikor már "elfáradtam",leültünk egy padra.
-És mi van veletek?-kérdezte,én pedig egyből tudtam,hogy Daniel-re gondol.
-Velünk?-kérdeztem vissza,mert én sem tudtam a választ.Tulajdonképpen mi is van velünk?
-Aha.-bólogatott.
-Hááát...igazából nem tudom.Semmiben nem vagyok biztos.De legfőképp abban nem,hogy szeretem-e.Nem akarom átverni.Imádok vele lenni,de valahogy szerintem nincs meg köztünk az a bizonyos szikra.Ugye megértesz?-néztem rá kétségbeesetten.
-Persze.Értem én.De mondd el neki!Az lesz a legjobb.-fogta meg a kezem bíztatásképp.
-De nem merem.Félek,hogy mit fog mondani.Biztos vagyok benne,hogy megutál majd.-temettem az arcom a tenyerembe.
-Dehogy fog!Téged nem lehet utálni.Hallod Kim?Ne sírj!-simogatta a hátam.
-Hunter...én...én egy...egy kurva vagyok.Daniel-el járok,de mégis folyton Jacob körül forognak a gondolataim,közben pedig veled,és Blake-el töltöm minden szabadidőmet.-szipogtam.
-Hát tudod...Bunter örök.-vonta meg a vállát,mire én felnevettem.
-Ezért szeretlek.-adtam egy puszit az arcára.

Nevetve léptünk be az ajtón,mire Daniel ideges arcával találkoztam.Valami rosszat csináltam?Nevetni csak szabad nem?
-Kim.-állt fel a kanapéról,majd közelebb lépett hozzám.
-Daniel.-utánoztam,és próbáltam komoly maradni,de majdnem elnevettem magam.
-Beszélnünk kell!-hagyta figyelmen kívül a hülyülésemet-Gyere!-ragadta meg a karom,mielőtt megvárta volna a válaszom.Most szakít velem?