A Teremtmény ( Déjà Vu)

4. rész

Zuhanva a végtelen mélységbe, azon gondolkodik az ember,hogy melyik pillanatban csapodik a földnek és meghal,de én igazából élveztem,ahogy telik az idő és semmi gond és fájdalom nélkül közeledek a véghez.
-Bell!! Figyelj ! Itt vagyok. Nem zuhanhatsz a végtelenségig,mert így a világodban eltüntél és keresnek. Muszály akarnod,hogy kijuss innen!!! Ha a szakadék aljához jutunk,nem halunk meg,de örökre ebben a világban maradunk. Tudom,hülyeségnek hangzik, de így van. Hiszel nekem,tudom.-igaza volt,hittem neki. Valami magyarázatot kerestem,amit ő megadhatott.
-Hogy csináljam? Segíts kérlek.
-Én nem tudok segíteni,én nem vagyok itt,csak ideképzelsz engem. Próbálj a te világodra gondolni és azokra akiket szeretsz onnan,képzeld el,hogy ott vagy velük.-Nagyon fura dolognak tűnt, de belementem.

Kinga épp a kedvenc spagettimet főzte,a finom sajt illat árasztotta el a lakást. Péter meccset nézett,mint mindig. A csábító sajt illatt,amiben összekeveredett 4 féle különleges sajt megcsapta az orrom.
-Bell gyere le kérlek,kész az ebéd!-ordította Kinga,mivel az emeleten voltam épp és olvastam az akkori kötelező olvasmányt"Akasztottak erdeje". Jó könyv,de elég tragikus történeteket ír le az első világháborúról. A lépcsőket kettesével vettem és úgy siettem lefele a finom spagettim felé.
-Hé kiscsaj,gyere ide - szolt hozzám Péter. Ahogy odamentem megölelt és adott egy barackot a fejembúbjára. Vicceskedő kedvében vólt és jót nevettünk azon,hogy a hajam összekócolódott.
-Két kisgyerek...gyertek enni. Kihűl a kaja. -Siettem Kinga felé, mert már olyan voltam, mint egy megtelt vulkán, aki mindjárt kitőr, ha nem kóstolom meg. Leültünk az asztalhoz mind a hárman , jó étvágyat kívántunk és mosollyal az arcunkon nekiálltunk enni. Péter odahajolt Kingához és megcsókolta,hogy jelezze,ízlik neki az étel.
-Olyan nyálasok vagytok. De mégis cukik. -nevettem el magam.

-Bell!! Bell! Itt vagyok. Ébredj! -rázott az idegen fiu a szobám kellős közepén.
-Hol vagyok?
-Már itthon. Sikerült. Átjöttél.-úristen...mégis igaz az ami történt? De, hogy lehetséges?
-Bell,nehéz elmagyaráznom. Kérdéseidre, csak a családod válaszolhat,mivel ők küldtek el téged ide. Gyere velem és mindenre kapsz választ.
-Nem mehetek veled. Nekem itt a családom.
-De nem szereted őket.
-De igen! Semmi közöd hozzá! August is itt van. Vele mi lesz?
-August az a fiu akivel megszöktetek az otthonból?
-Igen.
-És mikor történt az a dolog az őzzel? Hol volt?
-Nem mert velem jönni.
-Van egy jó hírem. Ő is a családodhoz tartozik. Ő a bátyad.
-Nem hiszek neked.
-Ne kezdjük elölről kérlek.
-Jó ok,és ha úgy van ahogy mondod, akkor hova kéne menjek? Mégis milyen teremtmény hozott engem létre? Milyért kéne én oda menjek és milyért te jöttél?
-Mondtam már,én nem szolgálhatok válaszokkal. Azért jöttem én,mert nálunk kicsit máshogy vanak a szabályok és nincsenek jogaink. Amit mond a vezető, az van és kész. Abban a világban én kell vigyázzak rád...megérted milyért,nem mondom most el,felzaklatnálak. Csak kérlek gyere egyszer el velem oda,meglátod ,választ kapsz mindenre.
-Egyre furább vagy. Lázas vagy?
-Nehezebben megy,mint gondoltam...-sóhajtott
-Az biztos
-August szerinted hol van? Vele is beszélget valaki és próbalunk rávenni,hogy gyertek. Akkor áll az alku? Jössz?
-Kaphatok gondolkodási időt?
-Igen. Éjfélkor az ablakodnál várlak.
Be se fejezte jóformán a mondatot,de már kiugrott az ablakon. Őszintén nem érdekelt,hogy meghalt-e az esés miatt,vagy nem,mert már túl sok nekem. Az ágyamhoz siettem a telefonomért, de nem volt sehol. A farzsebemben sem volt és a táskámban sem. Hátha tudják a lentiek hol a telefonom,reménykedtem miközben a lépcsőket szelltem.
-Kingaaaaaa!!! Nem láttad a telefonom?-ordítottam szegénynek
-Jézusom. Ne kiabálj. Nem láttam. Nincs itt. De felhivlak mindjárt.
Előszedte a telójat és tárcsázta a számom. A harmadik csengésnél sem hallottam,pedig fel volt hangosítva.
-Na mindegy majd meglesz. Átszaladok Augusthoz ok?
-Ok siessetek majd haza.
Bólintottam és már húztam is a Nike cipőm,amit imádok és szaladtam is már az allitólagos bátyámhoz,aki néhany háznyira lakik.
Ahogy szaladtam,a kutyák a kerítések mögött mérgesen megugattak. Volt egy német juhász aki nagyon megtetszett,de éles fogait mutatta és már a nyál gyűlt a szájában. A szemébe néztem,a fekete pupillái kitágultak és elhallgatott,majd leült. Oké ez nekem már túl sok. August házához érve be se kellett menjek a kapun,hisz olyat láttam, amitől elállt a szavam...