A Teremtmény ( Déjà Vu)

9.rész

A forró ajka mikor enyémhez ért,mennyei boldogság ragadt magával. De tudtam,hogy ennek nincs itt az ideje és csak a nevét tudom,nem is ismerem.
-Sajnálom. Igazad van Bell. De tudod,hogy nekünk szabad.
-Tudom. De nem ismerlek . Meg akarlak ismerni jobban Tom -ha hallasz most,akkor mihamarabb mesélj magadról
-Igen hallak. Nemsokára. Ha eljössz velem.
-Ma?? Péter ma halt meg és szeretnéd,hogy veled menjek?
-Ha nem jössz ma, 5 év múlva ugyanekkor találkozunk.
-Visszamész?
-Igen. De majd még érted jövök. -suttogott
-5 evig várjalak? És ha nem jössz? Nem akarom,hogy elmenj Tom.
-Akkor gyere velem.
-De Kinga..itt van és én szeretem őt,nem hagyhatom itt.
-Sajnálom. Akkor majd látjuk egymást. Hiányozni fogsz nekem Bell-ez a név..mintha egy költőikép lenne ami vissza-vissza térne. Nagyon mélyre hatnak szavai. Jobb lesz, ha tényleg maradok. Furcs ez az érzés.
-Ez a szerelem. -mondta sóhajtva. Tudtam,hogy erre vágyott már rég és én elveszem tőle. De tőlem is elvettek egy fontos embert.
-Tudom. -Tom megint elkezdett pislogni és fehér lett a szeme. Tudtam,hogy ez rossz dolog. Megöleltem,de semmi. Ráztam és ordítottam neki,semmi,tudtam,hogy elvesztem. Ez az utolsó pillanatom. Habzozás nélkül megcsókóltam. Csak azt éreztem,hogy visszacsókólt.
Talán percek teltek el amíg rájöttem,hogy itt van velem és nem ment vissza.
-Mi történt??
-Nemtudom Bell..-nézett rám értetlenül
-De,ez ,hogy lehet?-nem értek semmit
-Én se értem.
-Éjfél van
-Tudom
-Hívd fel Augustot. Szintivel mi van?
-Ok.
A harmadik csengésnél felvette
-Haló?
-Ne haragudj báyus,de hol van Szinti?
-Elment...pedig már jól szórakoztunk.
-Milyért nem mentél vele?
-Mert azt mondta,hogy te sem fogsz menni.
-De a te sexy pasid ?
-Itt van még...de nem a pasim...vagyis gyakorlatilag...vagy még én se értem.
-Ok értem. Én is tudok róla.
-Holnap tali. Jó éjt-köszöntem el Augustól
-Neked is
Miután letettem a telefont elmentem a konyhába vízért.
-Tom,kérsz?
-Igen,köszi-ahogy töltöttem a vizet a poharába,ami a kezében volt,véletlen kizuttyintottam a földre pár cseppet ezért én is megfogtam a kezében lévő poharat. Ebben a pillanatban a pohár darabokra tőrt. Mintha egy villám csapott volna belénk és a pohár lett volna a célpont. Véres kézzel a földre estünk. Egyszerre tekintettünk össze és megijedve kúsztunk négykézláb egymáshoz,majd szorosan megöleltük egymást.
-Bell,jól vagy? Add a kezed. Nagyon vérzik?
-Eléggé. De te ?
-Velem semmi baj. Én percek alatt helyre jövök,de te nem és nagyon mélyek a sebeid. Gyere mossuk le és megyünk orvoshoz.
-Dehogy megyünk! Semmiség.
-Nem igaz. Gyere megmosom .
Elvezetett a fürőbe,ahol jéghideg vizzel megmosta,majd egy törőlközővel becsavarta és megszorította,de már nem éreztem semmit. Elhomályosodott Tom szeme és alakja. Már nem láttam semmit.
-Bell!!Ébredj!!!Itt ne hadj minket!!!! Bell!!-már zokogodt,tudtam,hogy itt a vég és beleméjűltem a sötétségbe.