A Teremtmény ( Déjà Vu)

5. rész

August a házuk elött bunyózott egy lánnyal. Még sose láttam verekedni,nem,hogy egy lányba üssön,itt valami baj van,muszály közbe lépjek. Augustot lefogtam és megöleltem
-Eressz el,te nőszemély!!! Hadd fejezzem be a dolgom !!-zihálta
-Ő nem akar rosszat neked,hidd el,csak bízz bennünk.
-Te ismered ezt a hazug lányt?-kérdezte a szemöldökét felhúzva.
-Nem..de tudom,hogy igazat mond.
-Mi folyik itt??? Bell magyarázd meg!
-Majd ez a lány elmondja,csak nyugodj le.
-Ne haragudj..Bell,ugye?- törölte közben a száját a vértől az idegen lány
-Igen,és te meg gondolom azzal a fiúval jöttél, aki nálam volt.
-Igen,és érted miről van szó?
-Aha,megmutatta.
-Miről az Istenről dumáltok? És milyen fiú volt a szobádban Bell??-tette fel egy más után a kérdéseit August.
-Jaj ne aggódj. Semmit nem csinált.-nevettem
Adtam nekik egy-egy zsepit,hogy törőljék meg magukat.
-De ti mit csináltatok? Miért bunyóztatok?
-Mert a drága bátyád nem akart nekem hinni, és leribancozott...
-August!!!!!-néztem rá dühösen,de csak megvonta a vállát
-Sjnálom. -hajtotta le fejét szégyenlően
-Semmi baj. -szipogott egyet a lány
-Hogy hívnak?
-Hát nem kéne elnondjam. De amúgy Szinti vagyok. -mosolygott kedvesen
-Örülok,hogy megismerhettelek.
-Én is. De amúgy eldöntötted,hogy jössz-e velünk?
-Még nem,azért jöttem ide,Augusthoz,hogy kérdezzem meg őt is.
-Hova megyünk???-kérdezte értetlenkedve a bátyám
-Haza a szüleinkhez....tudom,hogy fura,de tudtuk, hogy valahol vannak szüleink.
-Te mész?
-Nem tudom még,szerintem ne menjünk.
-Bell,gyertek kérlek.-könyörgött Szinti
-Bell,szerintem menjünk,úgy sincs senkink itt.
-De nekem itt van Emma és Kinga.
-Emma?
-A legjobb barátnőm.
-Ugye nem Ederson?
-De!Ismered?-ugrándoztam örömömben. Hátha ő is a család tagja.
-Neeee!! Most hol van? Tud a fiúról, aki a szobádban volt?Tud erről az egészről?
-Ammm nem ...miért?
-Mert nem az akinek hiszed. De nem szabad erről beszéljek. Csak kerüld el minél messzebbre. Kérlek.
-Dehogy is. Benne bízok meg a legjobban!
-Nem érdekel! Becsap téged.
-Akkor sem érdekel. Nem megyek sehova ! Hagyjál!
Elviharoztam és elkezdtem szaladni a semmibe. Az erdő felé vettem az irányt,de ahogy szaladtam,mint egy szellem megjelent az a titokzatos fiú a szobámból
-Ne menj be oda!
-Takarodj!!-ordítottam,de közben ziháltam olyan gyorsan szaladtam.
Már majdnem ott voltam,amikor egy őz szaladt felém és egyre közeledtünk,mint két autó ütközés elött. Félve lassítottam és ő is követte a példám. Mintha a tükőr képem lett volna. Ahogy a jobb lábam emeltem,azonnal ő is ezt tette. A kezem előlre emeltem és ekkor az őz ket lábra ágaskodott.Szemébe néztem és elragadott a látvány.
-Menj velük. Itt veszély vár rád. Te is tudod,hogy igazat mondok.
-Honnan tudod?
-Én mindig veled vagyok.
-De mégis ki vagy te?
-Nem szamít. Hallgass a belsőd hangjára és menj el.
Ekkor megfordult és elszaladt az erdőbe. Utána eredtem,de egy kéz visszatartott.
-Ne menj oda be,Bell. -hallottam a fiú ismerős hangját.
-Miért?
-Korházba akarsz menni?
-Ki vagy te,idegen?
-Megtudod,de gyere velem. Itt nem lesz jó jövőd.
-Egy látogatás és hazahozol utána. Ok?
-Köszönöm a bizalmad,Bell- Hatottak a szavai rám és már biztosan akartam menni vele.
-Keressük meg Augustékat.
-Augustot és Szintit. -mondtam célozva,hogy nyögje már ki a nevét.
-Elmondta mi?
-Hallgatlak. Mi a neved?
-Tom.
-Örülök,Tom.
-Én is, Bell.-mosolygott azzal a csábító karizmájával. Egyszer csak olyat tett amit nem kellett volna..az ujjait az enyéimre kulcsólta.