A Teremtmény ( Déjà Vu)

3.5. rész

-Hé Bell, ébresztő. Itt vagyunk.-nem is aludtam,jobban mondva inkább csak szundikáltam. Pontosan hallottam a zenét a rádióban ami ment.
-Jó..várj kapjam össze magam. Jó kis Motel. -tipikus amerikai stílusú, nincs emelet,csak több kis ház egymás mellett. Leo kivette a csomagtartóból a bőröndöt és elindult a recepció felé. Egy néni köszöntött bennünket, aki mosolyogva atta át a kulcsot.
-Gyere pihenjünk végre. Vagyis te már pihentél. -szemrehányás. Oké. Megjegyeztem.
A 149-es "házikó" volt a miénk.
Ahogy az ajtó kinyílt, kellemes vilagoskék falak fogadtak. Volt egy fürdőszoba és aztán megpillantottam a francia ágyat. Szerencsére volt még egy hosszabb kanapé is. Azon majd Leo elfér.
-Szeretnéd te azt..
-Igen. Nincs más választásod. A kocsiba is mehetsz aludni. Letisztáztam,hogy külön ágy, külön szoba. Legalább ágyat lehetett volna külön kérni. Most megszívtad.
-Jó oké. -megértően bólogatott. Nem volt kedve vitatkozni. Viszont...ő vezetett. Megérdemli a kényelmet.
-Leo..sajnálom. Nem akartam gonoszkodni, én alszok a kanapén. Megérdemled a kényelmes ágyat.
-Dehogy! Én bárhol elalszom.-kedvesen mosólygott. -Mindjárt jövök,csak megyek zuhanyozni. Addig próbálj aludni. -jó ötlet. Addig én lefekszek. A kanapéhoz vittem egy pokrócot. Vékony volt,fáztam,de semmi baj. Nem vezettem,de kifárasztott az út,hamar el is aludtam.

Valaki felemelt,erre ébredtem. Leo cipelt az ölében az ágyhoz.
-Aludj vissza...ide hoztalak az ágyra,pihenj nyugodtan. Jo éjt.- adott egy puszit a homlokomra.
-Leo...maradj itt mellettem. Aludj velem.-félkómásan próbáltam valahogy kinyőgni. Nem hagyhattam a kanapén,nagyon kedves volt. Kibírom valahogy egy ágyban vele. Besüppedt az ágy másik fele és ereztem,ahogy átkarol engem két nagy kar. Elmosolyodtam a helyzeten,majd elaludtunk mindketten.

Másvilágban
-Úgy látom Alma nem leszek itt sokáig, Leo már teljesen jó úton halad. Végre újra együtt lehetek Bellel.
-Igen,de Leo kicsit túl közel került Bellhez.
-Igaz,de így hamarább kapom vissza Bellt. Nem lehetek féltékeny,hisz Bell nem is emlékszik rám.
-Tom,ne szomorkodj,segítünk nekik.
-Köszönöm szavaid Alma. Isten segítsen téged.
Két nagy,dús és fényes szárny pár összeölelkezik. Pajzs formában nem csak magukat védik,hanem így mindenkit akire gondolnak.