Megérkeztünk hosszú és végtelen utazás során a végállomásra.
Egy oriásian magas felhőkarcolóhoz érkeztünk,ami nagyrészben üvegből volt kialakítva. Gyönyörűen zöldeltek a fák és bokrok lombjai. A levegő nem volt olyan finom friss,mint ahogy egy ilyen szép kertben el lehetne képzelni,viszont megnyugató volt a tudat,hogy nem a csúcsforgalom közepében vagyunk. Igazi lakótelep,kisebb házakkal és panelekkel,illetve néhol pár medence,játszótér és parkoló. Szerintem számomra ez tökéletes lesz.
Mar meguntam a kertes házakat,ahol mindent lát mindenki. Szeretem a magasságot és a veszélyeket. Egy ilyen lakás kitűnő e célból.
-Ez lenne az-jelentette ki Leo nem túl boldogan
-tetszik,hanyadik emeleten van a lakás?
Leo meglepődve nézett rám,mintha nem értené miert tetszik ez nekem.
-60. Az utolsó emelet. Szerencsére penthouse.-ettől a hírtől mégjobban izgultam,hogy belülről is láthassam.
-Nem gondoltam volna,hogy tetszeni fog
-Tevedtél. -mosolyodtam el és a nyakába ugrottam. Mostmár biztos meglepődött,ha eddig nem eléggé.
-Ezt miert kapom?-hangszínében a titokzatosság és a boldogság kilelhető volt.
-Mert nagyon tetszik. Lehet,hogy még egy darabig itt maradok veled.
-Ahogy gondolod.Gyere ne csak álldogáljunk. Menjünk be.
A kocsit levittük a földalatti parkolóba,majd onnan liftel folytattuk az utat felfelé. Recepció fogadott a földszinten,mintha egy hotel lenne.
-60.emelet.-csak ennyit dobott oda a recepciós csajnak,aki eléggé megnézett engem,mintha nem látott volna még lányt,de pillantása egyből Leora szállt és szemöldökét felemelte. Oké..szóval Leo nem hozott lányokat ide. Így szűrtem le.
-Pontosan. Te vagy az első itt. -kacsintott. Oh ha nem lenne ilyenkor olyan sexy még visszafeleltem volna neki. De nem tettem. A lift pont a mi ajtónk elött állt meg.
-Készen állsz egy új életre?-ironikusan realista volt. Biztos megváltozik itt minden.
-Tudom. Ezért kérdem. Visszavihetlek még.
-Nem. Ezt akarom.
Bólintott majd egy kulccsal kis is nyitotta. Gyönyorű bútrok és színek .
Kellemes lágy melef szinek szürkével és vérvörössel keveredve. A konyha csempe olyan volt,mint a mozaik.
Az alsó szinten 2 fürdő hatalmas,fekete sarokkádakkal. A konyha és két szoba is ott volt, a tágas minimál stílusú nappali olyan nyugodtnak tűnt,habár ide elkell pár modosítás. Az emeletere egy csigalépcső vezetett. Jobbra egy fürdő csakugyan és szemben 2 hálószoba.
-Hol szeretnél aludni?
-Itt fent.
-Választhatsz a két szoba közül,nekem a szobám lent van.
-Ja az jó mert nem zavarjuk egymást.
-Max én téged.-kacsintott
-Vegyél vissza édes-kacsintottam vissza
-Szóval így jatszunk bogaram? Gyere megmutatom a szobákat.
Elindultam az egyik szoba felé,ő a hátam mögött kullogot.
-Ez a kisebb szoba. De a másik jobban tetszene neked. Erkéje is van.
-Jól hangzik. -szemébe néztem és vállam elhuztam a polóján miközben elmentem mellette.
-Igen?-tette fel kicsit harapósan a kérdést
-Még szép-nevettem el magam
Kinyitottam az ajtót,majd lassan körbenéztem. A falak halvány barackszinüek és a plafonon sötétvörös mintás tapéta. A falakon is az volt,mivel kicsit olyan tapintása volt mintha selyem lenne.
Éreztem a fülem mögött egy lélegzetet,rémisztő volt,de tetszett.
-Tetszik? Tudom,hogy ezt akartad. De...elötte még mutatok jobbant-majd az ajka a fülemre tapadt. Adott rá egy érzeki csókot,majd a nyakamra vetette magát. Kirázott a hideg és ezért egy morgással jelezte,hogy észrevette.
Ebből mi lesz? Nem szabad
-És akkor mi van?jól érzed velem most magad. Engedd el az érzést. Segítek.
Úristen milyen sexy. De nem szbad!!!
-Hmm és ezt se?
Egy szempillantás alatt már ölébe voltam és mélyen szemembe nézett gyönyörű szemeivel, majd egyből megcsókolt.
ESTÁS LEYENDO
A Teremtmény ( Déjà Vu)
FantasíaLehet,hogy az élet bonyolultabb,mint gondoljuk. Lehet ,hogy nem azok vagyunk akiknek képzeljük magunkat.De csak egy megoldás van minden ilyen káoszra ...a szeretet.