A Teremtmény ( Déjà Vu)

2.2.rész

Az aurája narancssárga volt,szürke csillogó részecskék díszítették.
A narancssárga a boldogságot tükrözi és a csillogó szürke, az anyaságot.
Kezei közt,mintha összeroppannék, olyan erősen szorított magához.
-De hát a szemem láttára temettünk be földel.
-Tudom. Végigkísértelek és ott voltam veletek amig el nem mentetek.
-Te ott voltál mellettünk? Mindvégig?
-Igen. De aztán visszakerültem ide hozzátok. Nem megyünk be?
-De. Gyere be. Bocsi csak nem fogom még fel ezt az egészet
-Lassan majd megérted.
-De ha te itt vagy....Péter miért nincs itt?
-Mert én kaptam egy új esélyt.
-Péter meg nem?
-De lehet és ha igen,akkor egy kisgyerek most.
-De te akkor milyért nem vagy az?
-Mert én más vagyok. Nekem más sors jutott.
-Nekem ez még magas. De remélem,hogy majd elmagyarázod egyszer.
-Persze. De nekem még van pár hely ahová be kell lépnem.
-Menj Bell és segíts a fájdalmukon
Kiléptem megint az ajtón és szaladtam is Augusthoz. A gyorsaságom is változott,a tűrőképességem, kapacitásom. Ahogy szaladtam, az elsuhanó fák mellettem halványultak el és mintha már a lábam nem is érné a földet. Lenéztem és a talajon szaladtam, csak annyira gyórsan, hogy már nem is éreztem a lábaim mozgását. Ösztönösen megálltam August házánál. A kertben minden a régi volt, csak egy kiskutya ugatott rekett hangon. Kis fehér husky volt,szemei égkéken világítottak. Hirtelen lenyugodt és lefekedüdt a földre,buksiját az első mancsaira téve.
Az ajtó már nyílt is.
-Beki,mi a baj? Miért ugatsz?
-August! -Rohantam oda hozzá és a karjai közt landoltam.
-Ismerjük mi egymást?-lökött el magától. Szemébe néztem, láttam ahogy kérdően néz,majd hirtelen elkomolyodik.
-Ezek a szemek! Ismerem!
-August,Bell vagyok!
-Lehetetlen.
-A szemem...az megmaradt a régi. Nem? Tudom,hogy szeretnéd,hogy igaz legyen.
-Badarságokat hordozól össze.
-A szemem felismered, az a lelkem tükre,a külsőm csak kinézet.
-Bell...hogy kerülsz ide?
Magához húzott és agyonszorongatott. Itt mindenki ennyire szeret ölelgetni?
-Hiányoztál bátyus!
-Hát még te! Beleőrűltem.
-Hol van Tom??-érdeklődtem mosolyogva
-Tom? Hát sajnálom Bel...De miután a temetés lejárt elment az erdőbe és másnap találtak rá. Meghalt. Öngyilkos lett.