A Teremtmény ( Déjà Vu)

2.6.rész

Az egyik személy nagyon hasonlított Eliza nénire. Áá nem lehet ő...vagyis gondolom. Eliza néni haja mindig fekete volt,és ez a fiatal hölgy a képen,pedig szőke volt.
-Ő itt Alma. Nagyon szép lány nem?
-A testvéred?-kérdeztem mosolyogva
-Jaj dehogy...ő a lányom.
-És most hol van?
Eliza néni elmosolyodott,de mégis láttam a szomorúságot benne, a plafon felé nézett,majd ujra rám pillantott
-Egy jobb helyen van,mint ez a rossz világ.
-Sajnálom...nem tudtam,sose mesélted
-Nem is akarom nagyon,hogy megismerjék.
-Almát? Vagy azt,hogy már nincs köztünk?
-Mindenki tisztában van a halállal és felfogja. De Almát csak én ismertem. Nem az volt,mint aki kellett volna legyen. De ne is törődj velem,már rég történt.
-Sajnálom. -közelebb mentem es megöleltem a tehetetlen anyát. Visszaölelt és megszorított. Esküszöm itt mindenki folytogat ölelés közben?
-Inkább olvassuk tovább Bell..
-Jó oke.
-Szóval...itt Alma találkozott a barátaival egy sikátorban,ahol ilyen csalók játszották el a jövendőmondást és az ilyen "boszorkányágot". Alma persze tudta,hogy ezek mind csalók,de meglátott egy nagyon öreg anyókát,aki hívogatta. Megsajnálta és pénzt akart neki adni,de az öregasszony csak akkor fogadta el, miután elárult pár dolgot Almának a jövőjéről. Az volt az utolsó nap,amikor Alma szóbaállt velem.
-Mit mondott neki?
-Nem tudom. Azt se tudom,hogy ki ez a nő, hogy felkeressem. Semmit se tudok és ez fáj a legjobban.
-Felkereshetném ha szeretnéd.
-Már szerintem meghalt az a csaló.
-És ha Alma azért beszélt vele,mert tudta,hogy nem csaló,talán még él és halhatatlan.
-Biztos,hogy nem volt közülünk való. Ismerek mindenkit,aki olyan,mint mi.
-Akkor nem tudok segíteni gomdolom..
-Nem sajnos..
Leültünk a bőrkanapéra a nappali közepében. Fekete,hideg tapintású volt,de olyan jól belesüppedtünk.
-Kérsz egy kávét?
-Nem szoktam,csak ritkán kávézni.
-Nagyon helyes. A kávé nem csak koffeint tartalmaz, hanem ördögiességet is. Nemhiába fekete a színe. Azért szoknak rá az emberek és az életüket nem csak,hogy felpezsdítik, de ha egy ilyen említett csaló kezébe kerül a csészénk a zaccal, akkor az megváltozik.
-Hát lassan az egész világnézetem felfordul,ahogy egyre többet tudok meg. Kérdezhetek valamit?
-Hát persze,Bell.
-Ismeri azt a fiút akit meg kell változtassak?
-Igen. Miért?
-Szeretnék róla több dolgot megtudni.
-Oh persze mesélek, csak főzök egy finom teát.
Eliza néni olyannak tünt,mint egy átlagos embernek nem ismert betükkel írt mindenttudó könyv. Csak az értheti,aki szerepel a könyvben. De amúgy miért nem Tomról kérdeztem valamit inkább,mint erről a fiúról?
-Már kész is van.- hát igen..a mágia teát is tud készíteni
-Köszönöm.
-Hallgatlak Bell.
-Hol is kezdjem....ki ez a fiú?
-Egy igen rossz jövővel rendelkező korodbeli tini.
-Hol ismerem meg?
-Nem jósolok neked...csak arra tudok felelni, hogy kicsoda ő.
-Rendben...de miért nem jósólsz?
-Mert megváltoztatnám az életed.
-Biztos így van, ha te mondod.
-Jót tesz az agynak egy kis oxigén,a folyadékokban van,szóval szürcsőlgessünk.
Felemeltem a csészét,olyan finom fahéjjas kamillatea illata volt,hogy muszály volt mind beszűrcsölnöm.
-Ez igen - mosólygott Eliza néni
-Nagyon finom volt.
-Örülök.
-Szóval...hogy néz ki a fiú?
-Nos..fekete haja van, fekete szeme. Magas fiú és elég izmos alkatú. Sötét ruhákban jár.
-Családja?
-Árva, szüleit elvesztette egy balesetben. Van egy kis tesója. Nagyon szereti.
-Őt is megismerem?
-Nem jósolok, de eggyütt élnek. Szóval lehet.
-Hol van most?
-Itt a városban.
-Mióta?
-Nemrégóta.
Hirtelen egy álmosságot éreztem. Nem aludtam jól az este, biztos most fogott el az álom.
-Nem.. én tettem ezt veled. A teába tettem bájitalt. Elalszol és mikor felébredsz nem fogsz emlékezni csak arra az életdre,amit Tom elött éltél. Mindent elfelejtesz és engem is. Sajnálom Bell,de ezt kell tennem,hogy megmentsd Tomot,mert ha nem teszem....te sose kapnád vissza őt,hisz túl veszélyes dolgot kell tenned. Sajnálom Bell...szeretlek,lányomként szerettelek. Hidd el..mindent megoldasz,mert segítek neked.
-De én emlékezni akarok Tomra....szeretem....-ezt tudtam utoljára kinyőgni. Minden sötét lett és elaludtam.