A Teremtmény ( Déjà Vu)

2.9. rész(déjà vu)

Egy hónappal késöbb:

Elfogadtam azt a tényt, hogy Eliza az anyám, hisz ha igaz, ha nem ő tart el és gondoz.
-Drágám ma este egyedül leszel itthon, elmegyek egy találkozóra. Fontos megbeszélés.
-Oke. Te tudod...
-Vigyázz magadra és a házra.
Bólintottam egyet majd hátatfordítottam és elmentem a szobámba. Minden átlagos tini ha egyedül van otthon rosszalkodik valamiben...házibuli,áthívja a pasiját vagy berug, ilyesmi. Nekem más terveim voltak. Az erdőt mindig szerettem. Most épp oda vágyok.

Az iskola padjaiban ülve,leghátul egyedül szoktam ülni. Bio óra a kedvenvem. Orvosira szeretnék menni,tehát érthető. Szerencsémre az oszi tartja a biológia órákat,tehát kijövünk egymással.
-Osztály íme az új "testvéretek". Ha még nem mutatkoztatok be neki,akkor most itt az ideje. Oszi óra lesz kivétlesen. Mondj pár szót magadról- mosólygott a kedvenc tanárom.
-Jó napot tanár úr, sziasztok,az én nevem Alex Stolen és Görög országból jöttem. A szüleim magyarok voltak. Ennyit magamrol. - bámult a semmibe egy darabig aztán leült mellém,hisz csak itt volt hely. Ahogy leült a lendülete miatt a szellő megcsapta az orrom, olyan kellemes illata volt,megragadó,de valami furcsa rejtelmes illat.
-Szia Bell vagyok. -próbáltam mosólyt csalni az arcomra.
-Az jó..én..oh mindegy ugy is tudod már a nevem.
-Van valami baj?
-Ja. Hogy itt vagyunk.
-Kivel vagy itt?
-Leoval, a bátyámmal.
Mintha ez a név...olyan deja vu érzés...naponta előfordul ez a jelenség ha néhány emberre ránézek...fura az biztos
-Értem. Nem szereted itt?
-Se én se ő.
-S akkor milyért nem mentek vissza?
-Nincs kihez.
-szüleitek?
Rámnézett és felállt
-Tanárúr én most hazamegyek.
-De Leo..
Kiviharzott és eltünt. A tanár rámnézet és intett,hogy menjek utána.
Dejó a tanár kedvencének lenni. Nem kapok hiányzást.
Szaladtam a folyósón és nem láttam már sehol. A bejárati ajtó felől egy mély automotor zúgást hallottam. Ez biztos ő. De már nem fogom utolérni. Bárcsak tudnék teleportálni. Ilyenkor hol van az a bizonyos Isten?
Egy fekete sportkocsi elött álltam...de csak egy pillanatra,hisz egy nagy csattanás után az út másik végébe csapodtam. Elütöttek.
Ahogy feküdtem hallottam egy embert aki szalad felém. Az illatából éreztem,hogy ez Alex.
-Bell!!! Úristen !! Hallasz??
-Aha. Nem segítenél fel?
-Mi az ...? Hogy ??
-Ne nyöszörögj!! Tiszta sár vagyok és fázok.
-Add a kezed. Nyújtottam is a kezem, de akkorát roppant,hogy egy könnycsepp kicsordult a szememből. De hirtelen a kifordult csont és a helyérekerült.
Nem vagyok normális. Ezt hogy???
-Bell..jobb lesz ha hazaviszlek.
-Aha..siessünk-remegtem a hidegtől.
-Hol laksz?
-Nem messze.
-Gyere mutasd az utat...vagy hallod nem viszlek haza. Jobb helyre megyünk.
-Aaammm most akarsz randizni??? Elütöttél te szerencsétlen!!
-Jaj dehogy randi hagyjá'már!! A tesom orvos. Segít neked.
-Legalább ha elütöttél ennyi..
-Pff hercegnő...
-Azta mindenit ha nem fájna még a kezem lekevernék egyet.
-Csak azt próbál....Ne ne nee a kocsim!!!
-Khm épp engem üttél el vele.
-De ennyire? Tisztára szétment !! Mit kerestél az út közepén?? Mi van itt??? Kandikamera mi??
-Mi?? Én is csodálom,hogy élek.
-Na ezt a tesommal megvitatjuk irány haza..
Beültünk..de a kocsi nem indult be.
-Nem akarok rosz lenni...tudom,hogy ez nem fog beindulni...hallom a hangján..gyere gyalog hozzánk és a tesód is meghívhatod.
-Ha nem lennél lány még meg is vernélek..
-De kedves vagy...minden elütött emberrel így beszélsz?
-Haha
Kiszálltam és hazafele indultam.
-Várjál már meg Bell!!
-Szedd a lábad taknyos
-Nagyon ég a tenyerem hallod..
-Jojo csillapodj.
-Kibírhatatlan vagy.
-Te meg gyilkos..szerintem én jobban jövök ki ebből.
-Még élsz..
-Még!!
Ez furán jött ki de ez van...
Meglátta a feketés régi házat és alig mert bejönni a kapun..
-Én nem lakok valami luxus villába de hidd el nagyon kellemes benne élni.
-Aha..kafa.
-Hol van már a tesód?
-úton.
Betessékeltem és megkínáltam kekszel és üdcsivel.
Kopogtak és már siettem is kinyitni,de az ajtónak nekiestem majd lezuhantam ordítva a földre. A térdem  kettétört és mindenhova vér folyt...Alex a száját lefogva nyitotta ki az ajtót,hogy tudjon segíteni a tesója.
-Törőlközőt...most!!!! -kapta a parancsot Alex.
Nem vagyok könnyű,de ahogy felkapott a nagyobbik testvér úgy éreztem,hogy csak egy toll vagyok.
-Nem értem,azt mondta semmi bajod. -rámnézett...abban a pillanatban mintha kés szúródna a gyomromba..ellágyúltam és már nem is fájt a lábam. Összeforrt. Gyönyörű szempár értetlenkedett.
-Mi lett a sebeddel??
-Eltünt..szerintem.
-Okee..jól vagy?
-Igen..mostmár-annyira elragadtatva éreztem magam,hogy nem érdekelt,hogy épp kettéhasította a nadrágom és letépte az egyik szárát
-Bátyus...ennek nincs itt az ideje..
-Hülye..csak megnézem mi történt.
-Hagyd csak nem szükséges. -takargattam a csupasz lábam..
-Amúgy Leo vagyok.
-Bell.-nyújtottam a kezem.
-Szép név.
-Köszönöm-mosolyodtunk el egyszerre. Kis gödröcskéi vóltak. Annyira sexy volt...Bell!!! Ébredj már fel épp a tesója elütött..
-Fujj hogy bírod ezt a csajt?
-Fujj hogy bírlak téged?-morgott az öccsére Leo
-Sajnálom a kocsid Alex.
-Sajnálhatod is..
-Alex!!!ha nem fogod vissza leütlek.
-Megköszönném.-nevettem el magam.
-Mit mondtál kisribi?
-Bár verné szét a szád!!
-Alex!! Takarodj ki innen!!! Tessék az én kocsim kulcsa vidd és ne lássalak ma többé!!-passzolta át a fejem fölött a kulcsot.
-Bell ha megbocsájtasz kikisérem a tesóm. Addig öltözz át. Mindjárt visszajövök.
-Ja amúgy Bell drága... bár törnéd ki a nyakad- kacsintott Alex
Már csak az ajtócspódást hallottam és azt ahogy Leo ordibál...nem akartam hallgatózni de megragadta a figyelmem
-Kerüld ezt a fajzatot Leo!! Tudod mit fog tenni!!!
-Amit kell!
-Sose leszel a régi tesó!
- Nem is akarok olyan lenni mint te. Nézd már kezdődik az alakulásom. Szabadulnék meg tőled már takarodj!!
-A kocsid az enyém lett.
-Csak huzz el...
Gyorsan beszaladtam a szobámba,nehogy észrevegye, hogy hallgatóztam. Kinyitottam a szekrényem és kivettem egy fekete rövidnadrágot. Leo lépteit hallottam,ahogy elmegy a fotelig,majd belesüpped.
Ahogy kifordúltam a szobából,láttam,hogy engem bámul nagyon ilyesztően. Mintha megváltozott volna és most egy gyilkossal állnék szembe. Szeme feketébb lett..sötét már a távolból láttam. Fejét enyhén oldalra döntotte,majd egy félmosollyal az arcán megszólalt.
-Gyere ide hozzám Bell..
Lassan közelítettem, de ő hirtelen felállt majd megint egyet mosólygott.
-Te nem rontasz meg engem. Nem változok meg miattad! Fogd fel ! Pusztulj!
Kezét a nyakam köré fonta és elkezdett folytani. Homályosodott el minden,mikor a csuklóm kifordúlt a helyéről.
Leo szeme vissza világosodott és már nem szorított. Egyből tudta,hogy a csuklóm vissza kell tegye a helyére és amíg ő ezt művelte én nem törődve a kezemben és nyakamban lévő fajdalomra...azon csodálokoztam,hogy ez most mi volt..
-Mozgasd
Hallgattam rá és sikeresen helyrerakta a kezem..de mi volt ez?
Lassan,félve felnézett rám,nem mert a szemembe nézni.
-Bell. Kérlek..ne küldj el. Nem érted mi folyik itt, de te segíthetsz ezen.
Mostmár a szemembe nézett és már láttam ahogy a sírás öntené el a szemét.
-Leo...ne közelíts.
-Nem teszem...csak hallgass meg.
-Félek. Menj el
-Ne küldj el. Üzenettel szolgálok. Nem mehetek ki a házadból.
-Nem vagy normális hívom a zsarukat.
-Hívhatod, de ugyse tudnak mit tenni ellenem.
-Akkor hallgatlak..de ülj távol tőlem.
-Ígérem.
-Tudod...én a te életedben egy segély vagyok,úgy,ahogy te nekem. Mindketten kapunk egy új esélyt ha segítünk egymásnak.
-Miről beszélsz?
-Tudod..engem kell megváltoztass jó emberré.
Deja vu
-Mert?
-Mert így találkozhatsz Tommal...