A Teremtmény ( Déjà Vu)

3.2.rész

Leo egy furcsa változás az én életemben. Eddig minden olyan sablonos volt,a délelöttök suliban teltek,vagy még ott sem,de ennél semmi izgalmasabb. Nem volt célja annak,hogy vagyok,csak tudtam,hogy élek és az időmet pazaróltam szó szerint. Leülem,és egész nap csak az internetet nyomtam. Az ember nem tudja,mennyit él,viszont minden egyes percet ki kell használni. Mióta megjelent ő, már nem igy telnek a napjaim,folyton csak kattogok azon,hogy mi törénik ezzel a két fiúval. Egyik utál és elkerülne messziről, a másik meg nyakamon lóg és ha nem épp magyarázza a butaságait,akkor megőlne,de ez részlet kérdése. Néha azon tűnődöm,hogy mi lenne most ha nem állna mellettem Leo? Értelmetlenül pazarolnám a helyet a Világon és potyára alakítanám át az Oxigént Széndioxiddá. Más jobban élhetne esetleg helyettem. Biztos már rég nem lennék. Valami vonz Leohoz,de nem értem még ,hogy mi.

-Bell,esetleg kiszállnál a kocsiból,vagy holnapig fogod bámulni azt a fát?-kérdezte mellőlem Leo,aki már biztos itt ült egy ideje,hisz nagyon elbambultam
-Bocsi,csak gondolkodtam.
-Ez veszélyes-vigyorodott el.
Érdekes módon,kinyitotta az automnak az ajtaját,mint egy úriember. Legalább ennyi ha miatta van minden.
-Még mindig szép a házad.
-Köszi,de ne hízelegj.
-Figyelj,én nem hízelegni akarok,vagy kihasználni téged,egyszerűen szükségem van rád,megváltozni.
-Gyere ezt beszéljük meg bent.
Kinyitottam ház ajtaját,majd ahogy beléptünk megcsapott a tea illat. Eliza néni itthon van
-Megjöttem. -mondtam kicsit hangosan,hogy hallja a konyhábol.
-Oké,gyere főztem teát-jó ötletnek tűnt,de Leo megbökte a karom,hogy nehogy elvegyem.
-Most nem kérek köszönöm.
Bementem a konyhába,de a vendégem is követett.
-Eliza néni ez itt Leo. Ő egy barátom. Segítek neki valamiben. Mi a szobámban leszünk.
-Persze oké menjetek -az arcára kiült a félelem,mintha rossz érzése lenne Leo iránt. De nem is érdekel mentünk tovább a szobám felé.
-Utoljára még bezártál ide és most te is  bejössz velem. Ez már haladás Bell.
-Kussolsz-néztem rá szúrósan,de ő viccesnek tartotta a helyzetet. Bezárta maga mögött az ajtót és leült az ágyamra.
-Figyelj. Komolyan mondtam,hogy szükségem van rád. Meg akarok változni és csak veled megy. Te vagy az az ember aki képes engem jó útra téríteni. Segíts kérlek.
A szavai nagyon jól estek és meghattak,hogy ilyet képes mondani nekem. Vajon igazat mond? De miért én?
-Mert te vagy az én kiválasztottam Bell.