A Teremtmény ( Déjà Vu)

2.8. rész

Mint a habos lepedőn járni,érezni,hogy talpad alatt semmi sincs,de mégse zuhansz le,sőt inkább lebegsz. Ez az a hely,ahol vágyaid megvalósúlnak,félelmeid tovaszállnak és gondjaid nem léteznek. Nincs tegnap vagy holnap. A végtelen jelenben vagy. Nincs jobbra,vagy balra,hátra vagy előre. Csak egy út van, a boldogság útja. Ha bekerülsz...kijutni szinte a lehetetlennel egyenlő. De  nem is nagyon próbálkoznak kijutni e világból,hisz ennél jobb sehol se vár senkire. Talán az emberek a legfelkavaróbb  kérdése az,hogy van-e élet a halál után? És ha van jobb lesz mint itt,vagy féljünk a haláltól és becsüljük meg Földi életünk? Annyian próbálták körül írni már a túlvilágot,de pontosan tisztán senki sem mesélhette el az élőknek,hisz onnan visszaut...nincsen. Sokan félnek a haláltól,attól ,hogy lelkük a testükkel eggyütt elporlad,megszűnik és koporsójukban várják majd a sokszor előrejósólt világvegét. Van,aki fél a haláltól,de hisz abban,hogy felkerül Istenhez és minden szép lesz ott fenn. Akár olyant is hallani néhanapján,hogy már már alig várják az ítéletük napját,hisz Földi életük ha semmit sem ér,Isten legalább szánja meg őket egy tökéletes, nyugodt sorssal.
-Tom. Ő itt Alma.-lépett közelebb a fiúhoz egy gyönyörű lány. Egy lágy mély hang folytatta
-Bell édesanyjának a lánya. Gondoltam ismerkedjetek meg,hisz van egy közös témátok. Megmenteni Bellt.
-Mi lett Bellel?-kérdezte aggódó hangon Tom, ha nem Isten szólna hozzá ordítani is képes volna ilyedtében.
-Jól van a barátotok,csak elfelejtett mindent,ami eddig történt vele.
- Engem is? Mindenkit?
-Sajnálom Tom...-hallkúlt el az Úr hangja.
-Vissza kell mennem. Kérem.-Már könyörgő,nyöszörgő hangom lépett egyet,majd fejét lehajtva a föld felé összerogyott.
-Nem mehetsz vissza Tom. Almával kidolgoztok egy ötletet,hogy jelezzetek neki és majd rá fog jönni,hogy léphet veletek kapcsolatba.
-Ne tegye ezt vele kérem. Nem ártott még senkinek.
-Jól mondod. MÉG nem ártott senkinek. De az új élete más utakra vezeti majd őt és nem az a lány lesz akit megszerettél Tom.
Egy mennydörgés hallatszódott, amiből sugárzott a bánat,a csalódottság.
-Tom. Szeretnék neked segíteni,de ehez meg kell ismerjelek jobban. Gyere-szólt hozzá meleg és ápoló hangon Alma aki kezét felé nyújtva probált segíteni felállni az összeesett új barátjának.
-Kösz, de megvagyok. Inkább kövesd nyomon Bell útjait, mit csinál, merre jár,hogy van.
-Tom. Szeretnék a barátod lenni és nem a segédeszközöd. Persze, hogy megteszem amit szeretnél, de mint barát számithatsz rám és remélem én is rád.
-Alma...most rajtad kívül senkim sincs. Kérlek tartsunk össze.
A lány elmosolyodott,majd gyorsan,finom karjait Tom köré fonta. Mindkét lélek immár egymást befogadva léteztek. Alma Tom vállába túrta fejét és így álhattak egy darabig..de kitudja meddig,hisz ott nincs meghatározott idő...csak ugy van egy idő..ami, a most pillanata. Csak éltek a jelennek...