A Teremtmény ( Déjà Vu)

6.rész

-Mit az Úristent csinálsz? -szakítottam szét a kezünket.
-Jaaaj..sajnálom..nem tudom ezt elmagyarázni neked. De úgy éreztem, ezt kell tennem.-sajnálkozott őszintén
-Miért?
-Mi így születünk. Ezzel az érzéssel. Ha te olyan lennél,mint én,értenéd.
-Én milyen vagyok?
-Más. Te itt nevelkedtél, megváltoztál.
-De mit érzel irántam,hogy ezt tetted?
-Féltelek és így biztonságban tudtalak.
-Nem értem. De, te tudod.-szerettem volna érteni akár egy kicsit is,de nem értettem sajnos.
-Bocsájts meg kérlek,Bell- a szavai olyan fülbemászóak voltak számomra...Bell!!! Miről beszélsz?? Nem is ismered és csak 2 perce tudod a nevét!!
-Erről beszélek. Én is így vagyok veled. A szavaid befolyásolnak és jelenléted, megnyugtat.
-Ez normális?
-Igen,így kéne legyen. De nyugi nem erőszakollak semmire-mondta megértően mosolyogva.
-Szerelem nélkül köteleznek erre?
-Nem mindenkinél hiányzik a szerelem.-mondta szomorúan.
-Azoknak jó -néztem rá mosolyogva
-Ja...-értelmes válasz. Biztosan ő is érzésekre,pontosabban szerelmre vár.
-Eltaláltad kiscsaj..-utálom mikor olvassa a gondolataim.
-Ez van és én kihasználom-kacérkodott. Fejezd már be!
-A-a! - kacsintott
-Itt hagylak Thomas!-na és ez volt az a szó, amit nem kellett volna kimondanom. A teljes nevét. Szeme fehérré változott megint és világított. Teste,mintha egy kialvó körte lenne,pislákólt. Az ösztönöm azt súgta,hogy fogjam meg a kezét. Keze tűzforró volt,de én annál jobban szorítottam,majd az egész testemmel hozzábújtam és szorosan megöleltem. Láttam,ahogy a pislogás megszűnik és kezd kihűlni a teste. Szemei még mindig fehérek voltak,de már nem csillogtak.
-Soha többé ne mondd ki a teljes nevem. Megértetted???-ordított rám TOM
-Úgy...meg ne halljam többé a másik szót!
-Sajnálom. Mit tettem?
-Majdnem elküldtél a mennyországba.
-Úristen...vagyis húha. De ott úgy tudtam,hogy jó. Nem így van?
-De,de én itt akarok maradni. Ha felmész oda...hagyjuk...-nyelt egy nagyot amitől megréműltem.
-Gyere,menjünk haza hozzád és pakolj össze.
-Igenis!-próbáltam viccelődni,hátha nevet,de mégse. Hagyjuk akkor.
-Jaj neharagudj. Kedves vagy,de kicsit még helyre kell jöjjek.
-Ok. Bemutassalak a szüleimnek?
-Ammm...mint barátod?-kérdezte kicsit meglepve
-Jaaaj dehoogy. Csak,kell magyarázatot adjak arra,hogy eltűnök.
-Igaz. Oké. De,hogy véletlenül se ejtse ki a nevem valaki,tegyük fel,hogy Joe vagyok.
-Megdumáltuk,Joe-reméltem,nem árt neki ez a név,ezért kimondtam.
Beléptünk az ajtón és Kinga lépett oda hozzám sírva,inkább zokogva.
-Te jó ég!!! Mi van????Mi történt?
-Péter!!!
-Mit tett veled????Hol van???
-Már nincs itt-zokogta egyre jobban a vállamon- meghalt !!!!-azt az érzést, amit akkor éreztem,még soha nem éltem át. Mi ez??