A Teremtmény ( Déjà Vu)

7. rész

Péter meghalt. Sose voltam egy jó gyerek,de egy dolgot mindig is jól csináltam. Tiszteltem a pótszüleiem.
Péter volt az,aki szökésem után,az erdőben jelent meg legelőszőr az életemben. Mikor az őzgidát megöleltem, egy golyó találta el a gida lábát,de mivel túl véköny és erőtlen volt,behatolt az én lábamba is. A gida elszaladt és én elájultam. Péter volt az,aki kilötte a golyót. Vadász volt,és pont az én új barátomra fájt a foga.
Szerencsére mindkettönket megmentettek. Nem maradt maradandó károsodás,csak egy heg a sípcsontomon. Miután kislányként kiengettek a korházból,Péter nagyon megsajnált és hazavitt. Azóta lakok náluk. Az örökbefogadás sikeres volt és nem kellett sokat várni.
Az érzés,amit ebben a pillanatban érzek az leírhatatlan. Egy folytonos félelem, és csodálkozás lép fel a szívemben. De azt tudtam,hogy én vagyok az erős és én segítek át mindenkit a nehézségeken,hisz szerintem ez a küldetésem.
-Kinga most ülj le szépen és próbálj mély lélegzeteket venni. Addig én hozok egy pohár vizet.
-Hagyd,majd én -ajánlotta fel Tom.
-Kössz-majd kiment a konyhába. -Kinga. Én biztos vagyok abban,hogy szeret téged és biztos vagyok benne,hogy te is őt. A szerelem az egy olyan valami,ami nem a testben van,hanem szó szerint,köztetek a levegőben. Az egy olyan dolog,mint a gáz. A levegőben marad és beszippantod. Péternek a szerelme irántad megmaradt,hisz ott van, ahol a te szerelmed. Itt elötted és elöttem. Akárhova mennél el,a Világ akár melyik pontjára követ,mint a szerelemgázzal töltött ányékod. Ha becsukod a szemed...mit érzel? Azt hogy a testébe vagy szerelmes? Nem. Hogy képzeled el? Ahogy kézen fogva sétáltok a tengerparton,mint ahogy a meleg nyári éjszakák közepén leléptetek,mint egy tini pár? Mosolyog rád? Beszél hozzád? Igen...Ott is szeret ugyanúgy téged. Igen.? Másokat látsz körülöttetek? Nem? Mert közétek semmi sem állhat és senki sem. A szerelmeteket ti gyártjátok és csak kettőtöknek szól. A körülöttetek lévők csak plusz személyek, akik a kihívásokat hozzák az életetekbe,hogy ne legyen unalmas. Péternek csak a teste halt meg. Nem a szerelme irántad. Péter neve és teste csak a szerelmetek megtestesített személye volt. Semmi több. A teste és arca, ami neked annyira tetszett,az azért volt így adva,hogy neked tetszedjen és emlékezz rá az emlékeidben. Isten tudta ezt, és most,ahogy vissza gondoltál rá,igazat adsz nekem és rájössz majd,hogy csak a testétől búcsúztál el. Csak az érintésétől,nem a szerelmétől. Anya..itt vagyok neked. És apa is itt maradt velünk. - Kinga rámnézett kisírt szemekkel és csak bámult.
-Anyának hívtál?
-Igen. Te vagy az anyukám.
-Kislányom. Köszönöm ezeket a csodálatos szavakat. Igazad van. Csak egy test. A lelke itt van. Nagyon okos vagy,és mintha Isten azért ajándékozott volna meg veled,mert ekkora lelked van. Nagyon bölcs vagy. Szeretlek. -elmosolyodott egy kicsit és belekortyolt a vízbe,amit Tom már rég kihozott,csak nem akart megzavarni.
-Ki ez a fiú?
-Joe. Egy barátom.
-Szeressétek egymást és vigyázzatok magatokra.
-Ezért jöttem ide. -válaszólta Tom, amitől meglepődtem
-Anya menj fel aludni. Majd este beszélünk.
-Ok. Szeretlek.-mondta már megint zokogva és felment a lépcsőkön.
-Ez honnan jött?
-Nemtudom! Csak jöttek a szavak. Én se értem ezt-mondtam meglepődve
-Nagyon nagy a szíved Bell,egy elefánt is beleférne. Te ezért születtél.
-Köszi-mosolyogtam.
-Gyere ide..-magához szorított és elkezdtem bőgni. Ez az ölelés hiányzott épp.
-Tudom.
Arra ébredtem,hogy simogatják a fejem búbját,ami nagyon jól esett,nem csodálom,hogy elaludtam.
-Bell...elkell mondanom valamit az érzéseimről. Jó,hogy felkeltél.-pedig még a szemem se nyitottam ki ..ez az alak mindent tud.
-Hallgatlak.
-Tudod...én ...én ...szeretlek.-súgta a fülembe,amitől még a hideg is kirázott. Hogy mi van????