A Teremtmény ( Déjà Vu)

3.4.rész

Készen állok én erre? Megéri? Ez egy idegen...feladnád mindened érte,Bell gondolkodj?!
-Jó oke,lehet,hogy rosz ötlet volt. -hajtotta le a fejét Leo és próbált higgatnak tünni,mintha nem fájt volna neki ez a bizonytalanság. Igazság az,hogy nem is tudom mit kéne tennem,de ezt ő sem tudja. Csak két fiatal, akiket egymásnak szánt a sors,nem,mint a  megszokott love storykban hanem kicsit másképp,viszont annál erősebb a kapocs.
-Leo..nem tudom mi a jó döntés,viszont ez nem élet ami ebben a házban van és ezen a környéken. Neked meg szükséged van rám és nekem pedig rád. Egyszer élünk,azt hiszem és ezt ki kell használni.
-Ezt igen-nek vegyem?-az a tipikus macsó mosóly annyira jól állt neki,hogy ha nem-et kondtam volna is igen lett volna belőle. Te jó ég mikre gondolok.
-Igen?-kacsintott hirtelen egyet. Többet nem gondolok semmire,amig ezt nem fejezi be.
-Szóval hova megyünk?
-Miami. Tudom,hogy szereted a meleget és azt a helyet is.
-Imádom.
-Oké. Tökéltes. Pakolj és megyünk is.
-Várj már. Most azonnal indulunk?
-Aha
-És hol lakunk?
-Már elintéztem.
-Honnan tudtad,hogy elmegyek veled?
-Pff nem lehet nekem ellenállni.
-Leo ha most azonnal nem veszel vissza az egódból és abból,hogy minden gondolatom olvasod,mint a könyvet,én sehova nem megyek veled.
-Az egóm az marad,viszont a másiknál türtőztetem magam.
-Helyes.-a legnagyobb bőröndömmel kezdtem és bepakoltam minden nyári cuccot. A hegedűm,gitárom és szintetizátorom az életeim,szóval azok voltak a kocsiban a legelsők.
-Bell..-húzott be a nappaliba Leo-Elizának mondd el valahogy.
-Shht. Halkabban. Nem engedne el. Szökjünk meg. Gyere-nem tudom milyért, kézenfogtam és a szobám felé húztam,ahol az ablakon kimásztam,majd ő is. Ez a különös ház nem fog hiányozni. Se a környék. Szinte szaladtunk a kocsihoz és bepattantunk majd el is húztunk. Mintha láttam volna Eliza nénit az ablakban,de biztos képzelődtem. Egy  darabig hosszú nyomasztó csend ült le közénk, de Leo megszakította.
-Biztos vagy benne?
-Nem,de most ezt akarom. Élj a mának,tudod.
-Oké,a mának!-lelassított majd nyomott egy puszit az arcomra. Éreztem,hogy vörösödök és egyszerre ordítanék is örömömben. Mire nem vagyunk képesek?
-Mindenre!!-áh már megint kezdi,viszont most nem zavart. Jó volt kettesben minden probléma nélkül.
-Bell, az éjjel meghúzódunk egy Motelben. Nagyon fáradt vagyok ok?
-Persze. De amúgy egy  dologgal nem is foglalkoztam eddig...pénzünk van??
-Ne félj,van annyi,hogy sose hiányozzon semmi.
-Honnan?
-Az az én dolgom Bell
-Neeem!!! Loptad? Te szemét!!Tudtam,hogy nincs rendben valami
-Bell!! Nem loptam az enyém nyugodj le kérlek.-hogy tud ennyire nyugodtan beszélni egy idegbeteghez? Néhány szó és megnyugtat. Hihetlen.
-Te vagy hihetetlen Bell.-ezek a szavak nagyon jól estek. Nem is olyan rosz fiú. Csak törődést igényel.
-Igen. Sajnálom Bell,nem elvarázsolni akarlak,nem a testedre van szükségem,hanem a lelkedre. Nem egy romantikus,stb ok az amilyért összeköltözünk. Kérlek ne hidd,hogy csábítalak. Nagyon fontos vagy számomra és szükségem van rád.- igaza volt. Nem képzelhetek be marhaságokat. Ez szakmai kapcsolat. Bell ébresztő! Nem tini sorozat két szerelmes párral. Habár..ha nem mondta volna jobb lett volna.
-Sajnálom,de muszály volt. -a francba már,hogy folyton tudja mit gondolok.
-Tudod mit állj meg!
-Bell!! Nem.
-De hátra ülök,nyugi nem fordulok vissza,csak a csábítós szöveged máshol áruld. Szakmai kapcsolat ne felejtsd el! Aludni akarok,hogy ne piszkálj az agyamban.
-Hé Bell..sajnálom,nem úgy értettem.
-Nem baj,én úgy értem. Ja és külön szobát akarok a motelben. Jó vezetést és jó éjt. Én alszok egyet itt hátul
-már elegem volt belőle. Össze vagyok zavarodva. Érzesek száza kering bennem. Át kell gondolnom mindent...