A Teremtmény ( Déjà Vu)

8. rész

-Tessék?-ámultam
-Szeretlek Bell. Mióta megszülettél arra vártam,hogy találkozzak veled és megismerjem azt a híres Bellt. És az,hogy téged nekem szánt a sors,az mégjobb dolog. Nagyon büszke vagyok rád.
-Mi az,hogy neked szánt a sors?-mi az Isten folyik itt?
-Hát ez a rész kicsit bonyolult. Ott az én világomban,te az én párom vagy. Születésünk óta.
-Mi?? Jézusom...De ezt,hogy választják ki?
-Egyszerű. Hallottál a Jin Jang-ról?
-Igen.
-A párok is így alakulnak. Kiegészítik egymást. Én utálom a sajtot,te imádod, te utálod a halat én imádom. Te szeretsz zenélni és művész lélek vagy,én kétballábbal és botfüllel születtem.
-Juuj. Ez ...furcsa.
-De egy közös van bennünk, a szeretet.
-Igen.
-Te inkább az a nyugodt vagy,aki elemzi a saját életét. Én csak csinálom a kötelességem és másokra hallgatok.
-Ez mind igaz rám. Ezeket hívják "soul mates"-nek? (Angolul egy féle nagyon erős lelki társakat jelent )
-Pontosan. Van olyan világ is,ahol azok a párok,akik pont abban a pillanatban születtek.
-Van még egy világ?
-Sok van még.
-De ti honnan tudjátok hány van?
-Mi se tudjuk pontosan. Ha belép egy ember, egy világba nem szabad eltitkolja,mert ha nem akkor nem mehet vissza,és ezeket feljegyezzük.
-Húha. Olyan mint egy határ.
-Így van. Nem csak szép vagy hanem okos is. -Kacsintott Tom olyan nagyon sexyn .
-oh,köszi-mosolyogtam vissza,elpirulva
-Kis cukim.-ember fejezze már be,mert elolvadok.
-Igen?-mozgatta a szájat,mint egy oroszlán,aki épp a nőstényt próbálná elcsábítani.
-Tom...fejezd be.
-Nert ha nem?
-Ember...apám most halt meg és te meg itt csabítasz.
-Sajnálom.Ez jön magától. Nem direkt van. Mintha ösztön lenne.
-De te ember vagy,viselkedj úgy,mint egy közülük.
-Jó bocsi.-megölelt. Megint a legjobb pillanatban .
-Örülök.-simogatta meg a hajam.
-Gyere dőlj le. Aludj egy kicsit,én vigyázok rád addig.-ledőltünk és a fejem a mellkasára hajtottam. Már aludtam volna el,mikor a fejem tetején elkezdett simogatni,mint a kisbabát az anyukája,mikor altatja éppen. Nagyon tetszett,ezért meg se mozdúltam, tettem magam,mintha aludnék és kiélveztem a pillanatot. A halántékomat mikor a puha ujjával elkezdte simogatni,mintha bepótólna egy részt az életemből,mintha anyám kezei helyett az ővéi lennének. Ezt az érzést az igazi anyám kellett vólna megadja,még az otthon helyett. Majdnem egy könnycsepp kicsordúlt ezért inkább megfordúltam,így nem éri el az arcom. Még ha elfordúltam,akkorr is talált egy gyenge pontot. A fejembúbját megpuszilta. Éreztem,ahogy a puha ajkai ütköznek a hajszálaimmal és annyira tetszik nekik ez az érzés,hogy rátapadnak és Tom finoman leválassza őket a szájáról. Véletlen elkuncogtam magam és ezzel lőttek annak,hogy alszok.
-Bell...úgy is tudtam,hogy nem alszól. Hallom a gondolataidat.
-Hupszi...Ez nekem ciki-juuj el is feljtettem. Ez nem ér,ő milyért hallhatja és én nem az övéit?
-Tom kérlek ne hallgatózz többet. Nem igazságos ez az állás.
-Tudom,de amíg a közelemben vagy hallom.
-De én milyért nem hallhatom a tiéd?
-Mert nem is akarod.-ez teljesen igaz volt. Nem érdekelt az,hogy mikre gondol,az is egy intim dolog szerintem és a bizalom hiány jele,ha direkt ellenőrizném a gondolatait.
-Igen. De ha nagyon kíváncsi lennél,hallanád.
-Komolyan?
-Igen.
-Akkor se akarom ...
-Tudom -mosolygott.
Annyira jó érzés volt,hogy eltereli apámról a gondolataim. Bárcsak mindig itt lenne ilyenkor. Vajon tényleg a párom ott? Mert ez a Jing Jang hasonlat bejön.
-Tényleg így gondolod?-ne..már megint..
-Sajnálom. De hallom. Szóval tényleg igy érzed?
-Őszintén megvallva ...igen.-nem hazudhatok,hisz úgy is tudja.
-Szerintem is. Nagyon tetszik ez a dolog és te is.-mosolygott azzal a csábító mosolyával
-amm köszi-próbáltam álcázni a pirultságom.
Hiányzik apám,hogy elmeséljem neki azt a fiút akinek tetszem,elmesélni,hogy találtam egy rendes srácot aki nekem is tetszik. Hogy elmeséljem,hogy melyik pisztolyával lőné szét a fejét ha megbánt. Vagy,hogy haverkodjanak és megigyanak egy sört. Elkezdtem sírni. Nem szégyeltem,hisz ez normális.
Tom szája hozzáért az enyémhez. Elöntött a boldogság abban a pillanatban.