A Teremtmény ( Déjà Vu)

2.1. rész

-Bell,ahogy mondtam,csak akarni kellett és visszakerülhettél...Ide.
-De én meghaltam és már nem létezek ott. Már nem tudok visszafordúlni és a sírból kikelni.
-Nem is tudsz. De egy megoldás van. Mivel nem voltál egy mintagyerek,megpróbálhatsz most az lenni. Visszakerűlhetsz,úgy mint egy bukott angyal,vagy mint egy kisgyerek és az életed előlről kezdheted más családdal és más jövővel. De akár itt is maradhatsz, a menyben,velünk.
-Én a testemet akarom! Normális életet. Kingával szeretnék lenni és jókislány lennék. Semmi mást nem akarok!
-A tested csak a lelked bábúja,amiben stabilan élhet. Sose fogod már a régi alakodat visszakapni. De visszamehetsz Kingához,mint bukott angyal. A megszokott életet élheted,csak nem szabad bűnt kövess és pár szabályt be kell tartanod.
-Szóval visszamehetek más testben és mindenki úgy tekint majd rám, mint egy idegenre?
-Nem. Hinni fognak majd neked. És bebizonyíthatod majd nekik. Küldök nekik jeleket, és bíznak abban,hogy megjelensz és nem tűnsz el.
-Hát ha ez az egy megoldás,hogy viszont lássam őket,akkor visszaküldhetsz.
-Jó döntés. Visszamehetsz egy halott lány testébe,aki abban a pillanatban hagyná el  földet,mikor te a menyországot. Szárnyakat nem kapsz,de pillantásoddal csodákra leszel képes.
-Nem akarok varázs erőt. Eddig is normális voltam.
-És a kutya akit leültettél szó nélkül? Az őzike akivel beszéltél?
-Nem, az csak véletlen.
-És mégis,hogy magyarázod?
-Képzelődtem.
-Nem. Te így születtél,csak most ez megerősödik benned.
-Rendben. Milyen szabályokat kell követnem?
-Az első az,hogy ne rontsd el az életed és segíts másoknak. Sima emberfiával nem alakíthatsz szerelmi kapcsolatot. Nem szeretheted. Csak Tomra hallgathatsz és ha tetszik-ha nem,betartod amit mond.
-Ez nehéz lesz. De mindent megtennék értük.
-Akkor én egy darabig elköszönök tőled. Cselekedj úgy,ahogy kell és visszakaphatod a szárnyaid a földön is.
-Béke legyen lelketekben!
-Béke legyen lelkedben,Bell,Isten áldjon!
Nemrég volt egy élményem,amely ehhez a zuhanáshoz hasonlított. Tom tanított meg közlekedni, az ilyen zuhanásokban. Tudtam,hogy arra a helyre kell gondolnom, ahova szeretnék menni. Ezért a meleg a otthonomra gondóltam,az én kis lila szobámra. A fehér vasdíszes ágyamra,amin egy gyapjú terítő van. A puha és selymes dolgok megnyugtató hatással vannak rám.
A lila ibolya színű  függönyömön cikáznak a komplikált díszítésű hullámok,egészen a bambusz színű parkettámig szédítenek. Mintha azt sugallanák,hogy nem csak a függöny,hanem az ami mögötte van,az ablak túloldalán is szédítően összezavarna. A hosszú szőrű sötétlila árnyalatban díszelgő padlószőnyegen ott hevert a könyv,amit utoljára olvastam "Akasztottak erdeje". A főszereplője a regény elején kivégeztet valakit,majd a befejezésben ő lesz kivégezve. A sorsot nem lehet elkerűlni. Ami nekünk jár,azt Isten kitervezte és akárhogy is szeretnénk megváltoztatni,úgy járnánk,mint Oidipusz a mitológiában.
A kertesházunk elött találtam magam.
Elindultam lassú léptekkel,de mintha alacsonyabbnak éreztem vólna magam. Kezem előre nyújtottam,hogy szemügyre vehessem magam jobban.
Fehérebb bőrömtől meg is ijedtem, mintha maga Hófehérke lennék. Hajam eddig világosbarna volt,de most platina szőke lett. Tudtam,hogy ez az ára annak,hogy visszajöhettem. Legalább most jogosan mondhatom,hogy tényleg Isten küldöttje vagyok,az angyalok rendjéből. A világosság, a tisztaság  jele,de mégis a sötét szín jobban vonz.
Az ajtóhoz érve becsengettem. A régi megszokott zenét hallottam,ahogy riasztja az emebereket,"van valaki az ajtóban". Lépteket hallottam,mintha valaki a papucsát csoszogtatja maga után. Majd nyílik az ajtó.
-Jónapot. Kit keres?-kérdezte Kinga vérvörös szemekkel. Biztos a sírástól piros még mindig.
-Téged,anya
-Nekem ne süssön el ilyen ajatlan szavakat
-Kinga,én vagyok, Bell.
-Na takarodj!
Rámakarta csukni az ajtót de a lábam odatettem.
-Ügyvédként dolgozol,de inkább a bírót csukatnád le sokszór. Mondván " Aki balesetért,vagy véletlenért ítél el és még így sajnálja,annak adjon az Isten pár börtönévet"
-Ezt hol hallottad?
-Bell vagyok.
-Nem lehet.
-Más tudja rajtam kívül ezt a mondatod?
-Senki.
-Szia anya. Nagyon hiányoztál.
-De nem is hasonlítasz hozzá.
Megöleltem és éreztem, ahogy az aurájába kerülök.