A Teremtmény ( Déjà Vu)

3.1 rész

-Tom!! Gyere már! Ezt nézd,hallod?
-Jövök már Alma!
~~Leo~~
-Figyelj ide Leo! Ez a lány bolond!! A sorsoddal játszik te is jól tudod. Szállj már le róla. Eddig jól megvoltunk ketten,ne idegesíts fel. Nem akarom,hogy megváltozz! Elveszítenélek. Nem bírnám ki. Kérlek tesó,ne rontsd el a mi sorsunkat.
-Alex...nem kérhetsz tőlem olyasmit,amit nem szeretnék. Tudom,hogy eddig a rosz utat választottuk. Tudom,hogy ezek vagyunk mi. Ez a lány a megváltásom,nem akarom azt,amit te. Én nem akarok tűzben égni,kínlódni nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, nem akarok örök kárhozatot. Lángban,lázasan,az emberiség legroszabb helyén lenni,a végtelenségig,tudván azt,hogy ennél jobb is lehett volna,ha tettem volna érte,nem akarom. Nem akarok a pokolba jutni. Alex,te is válazd a jó utat. Ez a lány okkal van itt. Segíteni nekem jó utra térni. De az az igazság,hogy nem térnék meg,ha nem vonzódnék ennyire hozzá,de sajnos igen.
-Oh, nem vagy normális. Kérlek hallgas már rám a pokolba is!!-csapott egyet az asztalra,ami nem valami jó állapotban volt és ketté is tört. Elegem van már belőle felálltam és a nyakától fogva felemeltem és nekiüttem a falnak.
-Nem szólhatsz bele. Az én életem! Én vagyok az idősebb,tudom mi mivel jár. Ha nem tetszik,fogd az elcseszett életed és takarodj el! A ház az enyém ha kimész magadtól visszajöhetsz,ha én raklak ki tudod,hogy be nem teszed ide többé a lábad kis kölyök.
- Eressz már el te idióta!!- nyöszörgött nekem a szorításom alól. De megsajnáltam. Úgy is mindegy már neki. Pokólra jut, most vagy késöbb mindegy már.
-Nem megyek el,veled maradok..
-Akkor hallgass!
-Jó-szemét forgatva felment a szobájába. Kis tetves kölyök ne szóljon már bele a végnyugvó helyemre.
~~Bell~~
Nem hallottam Leo felől,csak Alexet láttam a suliba,de sose árulta el hol a testvére. Nagyon furák. Pedig szívesen megismerném Leot,hisz utoljára megbeszéltük,hogy barátok is lehetnénk. Vajon milyért utál Alex? Mit rontok én el? Jah persze...mindent. Ha nem lennék nem veszekednének és minden jó lenne. Én vagyok itt a hunyó.
Muszály megtudnom valamit erről a két fiúról. Titkolnak valamit. Meg kell tudnom mit.
Az iskola folyósójának a legvégén, a magy ablak elött állt Alex. Háttal állt nekem, nézte a tájat. A látásom se tökéletes és a fény iránya miatt is csak egy fekete alakot láttam, csak azt, hogy milyen formát ír körül a teste. Hosszúkás alak, borzos hajjal. Hogy honnan tudtam,hogy ő az akit keresek épp? Valahogy mindig is éreztem az emberek illatát. Ha nem is lattam, de tudtam,hogy ki van épp mellettem, vagy közelembe. Neki vaskos, fém szerű illata volt, de azért a citrom nála  is megvolt, mint Leonál. Általában a testvéreknél előfordul az illatukon is a hasonlóság.
Meg se fordult, bár hallotta, hogy jövök, hisz már csak én kóbóróltam a folyósón. Becsengettek, de tórna óra és én utálom, szóval kihaygyom.
-Mit akarsz Bell?- kérdezte  merev, indulatos hangon
- Mi van veletek? Hol van Leo? Milyért utálsz?
- Pff túl sok kérdés. Utállak, ennyi bőven elég számodra. Leo otthon van, zaklasd őt, ne engem.
A szemembe se nézett, csak elhaladt mellettem. Illata megcsapta az orrom. De mire utána kaptam vólna már bement az osztályba. Ok akkor játszunk így. Ha harc, hát legyen harc.
El kell menjek Leohoz. Válaszokat akarok.
Még lett volna egy földrajz órám,de azt se szeretem,szóval ma egy laza napom van. Inkább megyek haza.
A folyósón vegig sétálva mosolyogtak rám a kis arcok a tablóképeken. Utálom a tett mosólyt. Annál kétszínübb dolog nincs. A nagy üveg ajtó már várt ràm. Kiérve, a kocsimhoz siettem,de váratlan meglepetés fogadt. Leo dőlt neki karba tett kézzel a kocsimnak.
-Hallottam kerestél- vigyorodott el olyan furfangosan. Honnan tudta? Najó ez már sok!!
-Mi folyik itt Leo?
-Majd megérted. De úgy maradtunk, hogy barátok is lehetnénk.
-Előszőr magyarázatot kérek- próbáltam kinyitni az ajtót de leállította a kezem. Mikor hozzám ért olyan fura villanást éreztem, mintha láttam volna magam a lakásában a kanapén aludni. Oké..ez mi az ég? Na irány haza. Ebből elég.
-Engedj Leo- probáltam utalni arra, hogy beszállnék
-Jaj persze,bocsi- el is ment , azt hittem végre megszabadúltam, de nem, mert mikor beültem, az anyós ülésen bámúlt. Najó én már kezdek félni.
-Ne félj Bell. Csak menjünk haza és elmagyarázom. -és akkor ezt most honnan tudta?
Kész feladom. Menjünk.