Is the life always hard?

~ Visszaemlékezés: Múlt ~

Bámulok ki az ablakon és fogalmam sincs hol vagyok. Ez nem az otthonom, sose lesz. Elhúzom a fehér csipke függönyt és meglátom, hogy fújja a szél az elszáradt színes leveleket. Olyan szépek! Nincs két ugyanolyan színű. A régi szobámban sose láttam ki az ablakon, mert túl magasan voltak, és be volt rácsozva, nehogy kimásszak. De itt nincs rács és minden olyan szép. Egy dolog nincs itt. A legjobb barátnőm Bia. Ő volt a legaranyosabb mindenki közül és én voltam az egyetlen, akit szeretett, de elhagytam és pontosan tudom, hogy soha többet nem látom viszont. Sikitást hallok, mire felemelem a fejem és újra az ablakon túli világot bámulom. A szomszéd kislány szaladgál Szilivel, aki szintén velünk lakik. Olyan boldog. Ki akarok menni.

Behúzom a függönyt, leugrok az ágyról és az új szekrényemhez megyek. Kiveszek belőle néhány melegebb ruhát, amiket fel is veszek. Miután elkészülök halkan kinyitom az ajtót és még halkabban letopogok a lépcsőn. Megállok a konyha ajtajánál és óvatosan bekukkantok. Nincs bent senki. Gyorsan elszaladok előtte és leülök a bejárati ajtó előtt a padlóra. Felhúzom az új puha cipőmet, fejembe húzom a szintén új sapkám.
- Te hova készülsz? - Szól ki Fanni, akivel mostmár lakok.
- Sehova. - Felnézek az arcára, de semmi dühöt nem látok, csak kedvesen mosolyog.
- Ki szeretnél menni az udvarra?
- Igen. Kimehetek?
Elneveti magát. - Persze, hogy ki mehetsz, csak mindig szólj nekem. - Odajön hozzám és megigazítja a sapkám.
- Tényleg? - Kezdek el mosolyogni.
- Menj csak! Van a szomszédban egy kislány, veled egyidős Elizabeth! - Eltűnik a mosolyom. - Jajj! Ne haragudj Yun, mindig elfelejtem, hogy megváltoztattuk a neved.
- Akkor miért engedted meg?
- Mert megkértél rá, és ha te nem szeretnél többet Elizabeth lenni akkor megértem.
- De olyan fúrcsa nevet választottam.
- A Shin Yun Seo nem fúrcsa, csak ritka az országunkban. De megnyugodhatsz, mert a szomszéd kislánynak nagyon hasonlít a neve a tiédhez!
- Mi a neve?
- Menj és kérdezd meg! - Kinyitja az ajtót és bátorítóan rám mosolyog. Kiszaladok az ajtón és élvezem, ahogy a falevelek ropognak a talpam alatt. Odaérek a kislányhoz, aki már észrevette, hogy jövök mert félénken néz. Megállok tőle két lépésnyire, és kinyújtom a kezem.
- Szia, én vagyok az új szomszédod! Shin Yun Seo vagyok. - A lány szeme felcsillan, megfogja a kezem és játékosan megrántja.
- Szia, én pedig Han Su Bin vagyok.!