Is the life always hard?

18. Rész: "Az ember mindig jobbat remél..."

Su Bin szemszöge:

Kótyagosan ébredek. Olyan szinten fáradt vagyok, de arra már semmi esély, hogy visszaaludjak. Oldalra fordítom a fejem és az alvó Taehyung-ot kezdem szemlélni. Kiterülve hason fekszik az ágyon, elfoglalva annak a háromnegyed részét. Teljesen más ilyenkor mikor alszik. Olyan nem is tudom. Nyugodtabb. Visszagondolok a tegnapi napra. Hát az nem igen volt ilyen nyugodt és békés. Nem elég, hogy a kapcsolatom Taevel kiderült, - aminek valamilyen szinten örülök - de azóta Yun felszívódott. Ez pedig kurvára idegesít. Óvatosan kikelek az ágyból, nehogy V felkeljen, és a szekrényemhez megyek. Kiveszek egy fekete farmert, hozzá egy fekete pólót, ami igazán tükrözi a hangulatomat.

A BigHitnél a szokásos nyüzsgés fogad, mint mindig. Szerencsére nem riporterek fogadtak minket az ajtóban. Ji Woo int, én pedig oda sietek hozzá.
- Új partnert kapsz.
- Micsoda???
- Yun ma korán reggel bent volt. Felmondott.
Érzem, ahogy a gyomrom szaltót vet, és hogy nemsokára kidobom a taccsot.
- Mi a f...
- Vigyázz a szádra!
- Elnézést. Mondott valamit?
- Csak annyit, hogy nem lesz sokáig távol.
Ilyen nincs. Most komolyan?! Csak kerüljön a kezeim közé, és esküszöm, olyat teszek, hogy azt aztán megemlegeti.
- A fiúknak elmondod?
- Rád hagyom ezt a megtiszteltető feladatot. - Hogy a kurv.....
Puffogva megyek be az öltözős szobába, és csapkodni kezdek. Az a mocsok... Mindig mindent magában dönt el. Sose próbálja megbeszélni a dolgokat másokkal. Egyszer bizony Úristen megölöm. Hogy a picsába lehet ilyen, hogy nem oszt meg velem semmit. A legjobb barátnőjével! Megfojtom.
- Héhé.! Mi van? - Fogja meg a vállamat Suga.
- Az a semmirekellő....
- Kicsoda?
- Yun!
- Mi van vele? - Jelenik meg Jungkook és vele együtt a többiek is.
- Azt mondta Ji Woo-nak nem lesz sokáig távol. Felmondott!!! - Dobom el az egyik vállfát. - Azt meg csak a jó Isten tudja hol az a "távol".
- Oké ebből nem értettem semmit. - Feleli J-hope. Nyugi én se.
- Fiúk! - Hallatszik kintről a menedzser hangja, a fiúk pedig rám pillantgatva kimennek a teremből.
Végszóra megszólal a telefonom.
- Igen? - Veszem fel kapásból.
- Su Bin?
- Yun! Te vagy az?
- Igen.
- Jól vagy minden rendben? - Az előbbi haragom hirtelen elpárolog.
- Igen jól vagyok, figyelj nincs sok időm.
- Mihez nincs?
- Van egy kis szabadidőd? Nemsokára felszáll a gépem, szeretnék beszélni veled.
- A géped? Miről beszélsz? - Komolyan nem értek semmit.
- Su emlékszel arra a repülőtérre? - Nyomja meg az "arra" szót.
- Per.. Persze.
- Gyere ide, szeretnék elköszönni. Nincs sok idő, kérlek, siess.
- Én.. Rendben sietek!

A telefont a zsebembe rejtve, kapkodva felveszem a kabátom és rohanok is ki a ruhásból.
- Ji Woo nagyon kell sietnem.
- Most nem mehetsz el!
- Komolyan mennem kell, ez nagyon fontos!
- Mi van Su? - Fogja meg a karomat Jimin. Nem figyelek rá.
- Figyelj Ji Woo szabadnapot kérek! - Szaladok be a liftbe.

Amint kicsúszok a BigHit ajtaján leszaladok a lépcsőn. Szerencsémre feltűnik az utca elején egy sárga taxi. Leintem. Beszállás közben megadom a repülőtér nevét.
- Kérem, siessen!
Mögöttünk megjelenik egy fekete Jeep. A fiúk követik a taxit. Elmosolyodom. Csörögni kezd a telefonom.
- Igen?
- Merre vagy?
- Dugóban. - A francba. - Nincs valami kitérő? - Kérdem a sofőrtől.
- Sajnálom, de innen nem jutunk ki azonnal.
- Mikor kezdődik a beszállás?
- Olyan 10 perc múlva.
- Atyaég siessen már!! - Beszélek a tömegnek.
- Su!
- Igen.
- Figyelj. Még ha nem is sikerül ideérned, ne aggódj. Nem leszek sokáig. Hazamegyek és beszélek a szüleinkkel. Elmondok mindent, ami itt történt és lecsillapítom a kedélyeket. Aztán hazajövök és minden folytatódik tovább. - Nevet.
- De miért?
- Mert nekem te vagy a legfontosabb a földön és megteszem érted. És nyugi nekem is jót fog tenni egy kicsit a levegő változás.
- Nagyon szeretlek. - Észre se vettem mikor kezdtek el hullani a könnyeim.
- Jesszus kérlek, ne sírj. Nem szabadulsz meg tőlem egykönnyen. Úgyis visszajövök. Mindenki fog hiányozni, még az a fafejű Jungkook is. - Nevetünk immár együtt.
- Szereted igaz? - Egy ideig hallgat.
- Igen valamilyen szinten.
- Szerintem több ez annál.
- Lehet.
- Miért döntesz mindig nélkülem?
- Nem tudom, túl fafejű vagyok.
- Rossz tulajdonság. Egyszer megfojtalak érte.
- Miért is válnék meg tőle? Megindult a sor merre vagy?
- Most indultunk el a dugóból. Olyan 10 perc. Nem tudsz a sor legvégére állni?
- Meglátom, mit tehetek.