Is the life always hard?

5. Rész: Szökés a család elől.

- Van két koncertjegyem! - Mutatom fel.
- Komolyan? Honnan? - Ugrik fel velem szemben az ágyra.
- Hmm. - Gondolkodok el. - Van egy olyan érzésem, hogy valamelyik BTS tagtól van.
- És az mi?
- Ez? - Felkapom a kissebb borítékot, amit a jegyekkel együtt vettem ki a nagyból. Elkezdem szemlélni. - Az van ráírva: Add oda a biztonságiőrnek.
- Nyissuk ki?
- Á szerintem ne. - Teszem vissza az ágyra.
- Akkor megyünk a koncertre? - Kérdi 1000 wattos mosoly kíséretében Su Bin.
- Szilvesztert viszem.
- Micsoda?!!!
- Csak vicceltem. - Nevetem ki.
- Haha nagyon vicces.
- Az volt. - Nevetek tovább.
- De várj! - Kiált fel.
- Mi az?
- Hogy fogunk elkéreszkedni anyudtól?
- Öhm... Izé.. Fogalmam sincs.

Végszóra megszólal a telefonom. - Igen?
- Yun! Délután hatkor lent találkozunk.
- Miért?
- Mert, Veronikát ma kiengedik és együtt vacsorázunk valahol.
- Jó, jó.
- Ne keressetek, mert megyek segítek össze pakolászni a kórházban.
- Oké.
- Ja és Szilit se keressétek, elment valamerre és állítólag a vacsira ér vissza. Jók legyetek!
- Mi mindig jók vagyunk.
- Hát persze.
- Kikérem magamnak! - Kinyomta. - Most komolyan kinyomott?

- Miaz?
- Jaaa, délután hatra le kell mennünk. Mert Veronikát ma kiengedik és együtt vacsorázunk.
- Várj! Ma?
- Sajna.
- És mikor kezdődik a koncert?
- Bassza meg! 18:30-kor.
- A rohadt életbe. Hogy lógjunk el?
- Még csak 11:37 van. Addig kitalálok valamit.
- Együtt sikerülni fog. - Ölel meg Su.
- Hogy nekünk mindig szarul sül el valami.

- Már 16:24 van. Ötlet? - Zaklat Su a nagy gondolkodások közepette.
- Egy esélyünk van.
- Mi?
- Kiszökünk, elmegyünk a koncertre.
- És utána?
Puskát formálva a halántékomhoz teszem a kezem és "lelövöm" magam.
- Bocs hülye kérdés volt. - Leül mellém az ágyra.
- Szerintem kezdjünk neki készülni.

Bemegyek a szobámba és a bőröndömből keveszek egy szaggatot fekete farmert egy piros fehér csíkos kicsit bővebb pólót, és két - ujjnál levágott - fekete bőrkesztyűt. Bekoslatok a fürdőbe, gyorsan lezuhanyozok.
Miután megszárítom és kifésülöm a hajam, szolíd, de szép sminket készítek magamnak.
- Már megint mibe keveredtél? Ha ezt túléled biztos, hogy a maradék életedet a szobádban töltöd. - Beszélek a tükör túloldalán álló lánynak.
17:12. Sietnünk kell.
A nappaliban meglátok valakit.
- Su?
- Ha? - Fordul felém.
- Gyaaa.
- Nagyon kicsípted magad.
- Te beszélsz? - Mutatok rá.
Nagyon kitett magáér. Egy fekete térd alá érő testnadrágot és egy hosszú félvállas írásos fehér felsőt vett fel hozzá, az egészet pedig karkötőkkel és egyéb kiegészítőkkel dobta fel.
- Látszik, hogy stylistnak tanulsz.
- Veled egyetembe. Csak neked másabb a stílusod.

Miután megkajálunk beszaladok a táskámért, de megpillantom az ágy szélén a fehér tisisneverthat feliratos pólót. Felkapom és begyűröm a táskámba. Magamhoz veszem a jegyeket és indulhatunk is.
17:50.
- Su jössz már? Sietnünk kell.
- Jövök, jövök!

A liftből kiszálva behúzom Sut egy hatalmas levelű növény mögé.
- Mi a...
- Csss! - Mutatok az előtér közepére. Kilesek Su pedig követ, majd hirtelen vissza.
- Miért vannak lent ilyen korán? - Suttogja. - Most hogy megyünk ki? Pont az ajtónál vannak.
Forgolódni kezdek. - Megvan! - Kilesek anyumékra. Nem figyelnek, itt az esély. - Gyere. - Szaladok gyorsan Sut magammal húzva egy nem messze lévő oszlophoz. Kilesek. Anyum nyugodtan beszélget Veronikával.
- Figyelj, ott van Robi a púltos látod.? - Mutatok a 20 méterrel arrébb álló srácra. - Lopakodj! - Elkezdek futni és szó szerint bevetődök egy vajszín bőrkanapé mögé. Su engem követ csak ő tigrisbukvencet vet. - Szerencsénk, hogy nemrég takarítottak. - Súg ismét a fülembe.
Elindulok egy dísz bokorhoz és legugolok a takarásába. Su egy fotelt céloz meg. Elhúzok egy levelet hogy kilessek, basszus! Pont erre jönnek.
- Su! Kétóránál. - Jelzek. Szili jelenik meg mire visszafordultak. - Su! Most!
Elkezdtünk szaladni olyan lendülettel, hogy beborulunk a bárba.
- Fuu.. Törlöm le a nemlétező izzadságot a homlokomról.
- Mi van itt?!
- Robi! Nyugi csak mi vagyunk. - Szól Su.
- Miben segíthetek?
- Először is felállni. - Nyújtjuk ki egyszerre kezünket.
- Robi szükségünk van a segítségedre! - Folytatja Su.
- Már megint mit csináltatok. - Inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek.
- Semmit! - Vágjuk rá egyszerre. - Van hátsó kijárat?
- Persze. - Mutat egy nagy fekete ajtóra. Majdnem kilépek az ajtón, mikor meglátom Veronika férjét, ahogy közeledik a bejárat felé. Indulnék vissza a bár bejáratához, de ismét megtorpanok. Onnan anyumék közelednek.
- Mit tegyünk? - Pánikol Su.
- Nagy szarban vagyunk.