Is the life always hard?

23. Rész: Fura helyzet

Istenem! Vagy mégsem volt álom?
Remegő kézzel a hajamba túrok és próbálom nyugtatni roncs lelkem. Jungkook karja megfeszül rajtam és közelebb fészkelődik hozzám. Ettől totálisan besokalva erőből meglököm, ennek hatására hangosan koppan a földön.
- Mi a fasz? - Kérdi nyögve, és megborzolja a haját. Felpattanok az ágyról.
- Azt hittem csak egy hülye álom! A rohadt életbe... És még élveztem is.. Jesszus egy szörnyeteg vagyok! - Járkálásommal felszántom a padlót, Jeong Guk lassan felemelkedik.
- Mire hitted azt, hogy egy hülye álom? - Jobb lenne, ha most az egyszer csendbe maradna. Így is tiszta ideg vagyok.
- Arra, hogy lefeküdtem veled! - Kiáltom és hálát adok annak, hogy Jungkooké a szomszédszoba így nem hallja senki.

Kirohanok a szomszédos fürdőszobába, hideg vízzel alaposan megmosom az arcom. Törölközőért kaparászok, de "valaki" egyszer csak a kezembe nyom egyet. Arcomat megtörölve a törölköző a kézmosón landol.
- Jobban jársz, ha most nem jössz a közelembe. - Nyújtom ki felé a kezem, hogy távol tartsam magamtól, de ő elkapja a csuklóm és magához ránt. A karom az ő és az én mellkasom közé szorul, miközben ő szorosan fog. Próbálom eltolni magam, de ő erőfölényben van. A fejével közeledik felém, én pedig az enyémet hátra döntöm, hogy amennyire csak lehet messzebb lehessek tőle.
- Elengednél? - Egy csókot nyom a nyakamra, így rögtön visszadöntöm a fejem és egy gyilkos tekintettel ajándékozom meg.
- Szóval élvezted? - Vigyorog rám, miközben alig észrevehetően a szájába harap, nehogy elnevesse magát. Kínozni akar. Mocsok.
- Igen, na és?! Úgy teszel mintha te nem.
- Ó lemerem fogadni, hogy élveztem. De egy dolgot elárulok. - Felém hajol, én pedig minden tettét figyelem. Az arcom összesimul az övével, ahogy a fülemhez hajol. - Mi nem feküdtünk le egymással.
- Mi van?!!!! - Kiáltom és immár sikeresen ellököm magamtól. Nevetve figyel.
Egyre hülyébben érzem magam. Odaszaladok a tükörhöz és megszemlélem a nyakam. Semmi. Olyan mint szokott. Kiszívásnak nyoma sincs. - Nincs itt a kiszívás... - Sóhajtok megnyugvón. - Akkor várjunk csak. - Motyogom. - Ó, hogy az a.... - Lejárattam saját magam. Atyaég nem elég, hogy tudja róla álmodtam, de még azt is tudja, hogy élveztem. Aigoo. Aigoo! Olyan hülye vagy, hülye vagy! Verem képzeletben a fejemet a falba. - Te...! - Odasietek hozzá, és ököllel ütögetni kezdem, amit csak nevetve fogad.
- Hmm. Máskor is álmodtál már így rólam?
- A jó édes anyukádat... Menj a francba! - Az arcom ég a szégyentől és biztos vagyok benne, hogy tetőtől talpig vörös vagyok. - Hé! Te mit is kerestél, akkor az ágyamban?
- Szerintem rossz ajtón nyitottam be este.
- Óhh de! - Teszem a csípőmre a kezeim.
- Figyelj, sötét volt kómás voltam és a te szobád ugyanúgy van berendezve, mint az enyém.

Inkább otthagyom és egy emelettel feljebb veszem az irányt. Hallom Jungkook lépésit, ahogy követ, miközben felfelé trappolok a lépcsőn. Benyitok Jin szobájába és hálát adok az Istennek, amiért ébren van és az ágyban feküdve a laptopját nyomkodja.
- Hmm? - Néz fel. Oldalra teszi a laptopját én pedig felmászok mellé, a rózsaszín ágyra. Jungkook benyit én pedig átölelem Jin derekát és a fejemet a eldugom a karja mellett.
- Princess! Küld a közelemből. - Jin drámaian sóhajt egyet.
- JK. Húzzál ki.
- He? Engem meg se hallgatsz?!
- Ne akard, hogy felálljak. - Elengedem Jint és törökülésben elhelyezkedek vele szemben. Vetek Jungkookie-ra egy *jobb*ha*kimész*különben*kinyírlak* nézést, és rohadt nagy szerencséje van, hogy kiment különben olyat tettem volna, amit Isten nem egy 17 évesnek szánt.
- Na mi volt?

Su Bin szemszöge:

Konyhában állva figyelem, ahogy Jin magába fordulva készíti a kávéját. Valami nem stimmel.
- Minden rendben? - Mintha meg se hallana szorgoskodik tovább. - Hahó?! Föld hívja Jin-t.
- Ha? Bocsi szóltál?
- Minden oké?
- Aha, csak el vagyok gondolkozva.
- Min?
- Jungkook-on és Yun Seo-n.
- Mi van már megint?
- Majd meglátod.