Is the life always hard?

8. Rész. Két hülye a híd alatt Koreában.

A repülő út első két óráját élveztük. Utána a maradék tíz órát végigszenvedtük, legalábbis én biztos. Már azt se tudtam, hogy üljek az ülésen. Su aludt is 5 órán át. Én meg épp, hogy elaludtam fel is keltem. Úgyhogy mikor leszállunk a gépről egy ember tűnik ki a tömegből. Igen én vagyok. Szerintem egy agyevő zombi elbújhatna mögöttem.
- És most merre?
- A szöuli híd alá. - Válaszolom kapázsból. Össze nézünk és kirobban belőlünk a nevetés.

Cseppet sem ironikus, hogy később a Han folyó egyik hídja közelében lyukadunk ki. Egyszerűen gyönyörű. Nem tudom mivel leírni. Csodaszép!
Milyen lehet akkor este?
Érzem, ahogy elerednek a könnyeim.
- Miért sírsz? - Karol át Su.
Sírok, de közben nevetni kezdek.
- Ezek az örömkönnyeim. Komolyan itt vagyunk? Kicsi korunk óta erről álmodtunk. - Sunak is potyogni kezdenek a könnyei.
- Sikerült!! - Egymást szorítva könnyezünk néhány percig.
- Amúgy most mi lesz? Tényleg itt fogunk lakni?... - Mutat a híd felé.
- Mivel sikerült az átszálláskor pénzt váltani, először szerintem keressünk valami boltot, mert én éhen halok. - Paskolom meg a hasam.
- Na, igen és merre?
- Hmm? - Húzom fel a vállam és találomra elszökdelve indulok neki az ismeretlennek.

Hmm!! - Kaja!!
Szabadulunk be az élelmiszer áruházba. Su mint valami séf, aki most akarja élete újdonságát megfőzni úgy forgolódik a hozzávalók után.
- Mi lenne, ha bemennénk valami kajáldába? - Nyafogok.
- De az drága.
- És főzni hol fogsz?
Sunak elkerekedik a szeme. A homlokomhoz kapok, közben rázni kezdem a fejem. Nevetésem csak úgy vízhangzik a sorok között.
- Komolyan elfelejtkeztél erről.
Vakargatni kezdi a tarkóját. - Atyaég. -Nevetek még hangosabban.
- Jó menjünk kajáldába csak csendbe legyél. - Ráncigál el.

Nem messze találtunk is egyet. Leadtuk a rendelést és most egymással szemezünk.
- A híd alatt alszunk? - Su kétségbe van esve. Elgondolkodok.
- A telefonszám! - Csapok az asztalra. Szerencse, hogy egy eldugodtabb boxba ültünk így nem nagyon vett észre semmit a többi vendég.
- Milyen telefonszám?
- Amiről a repülőn meséltem.
- Tényleg!
Előkutatom a telefonom a zsebem mélyéről.
- Merjem bekapcsolni?
- Ííí... - Olyan gyönyörű grimaszt vág, hogy vissza kell tartanom magam nehogy ismét röhögés roham jöjjön rám, mint a boltban.
Míg a telefonom bekapcsol előkutatom a telefonszámot, kicsit gyürkös, de elolvasható.
Sorozatszámban érkeznek az üzenetek és a nemfogadott hívások.
- Mostmár lakáson és egyebeken kívül még új telefonszám is kell. - Mormogom. Bepötyögöm a telefonszámot.
- Kicsöng. - Válaszolok Su Bin fel nem tett kérdésére.
- Miért nem veszi fel?
- Su? Yun? - Hallok meg egy ismerős hangot. A telefon az asztalon landol.
- Te meg, hogy a picsába kerülsz ide? - Csodálkozik Su.

Felpattanok és átölelem Szabit. A volt szomszédom és egyben Su féltestvére. Anyai ágon. Váratlanul elköltözött az országból azóta egyszer itt, egyszer ott van.
Olyan nekem, mint egy rossz unokatesó, Su pedig imádja bosszantani..
- Hallod mi ez itt? - Szorítom meg a felkarját. - Fogadjunk, hogy ki vagy párnázva?!
A helyemet Su váltja és szorosan átöleli.
Visszaülünk a boxba és Szabi is csatlakozik hozzánk.
- Nem vagyok kipárnázva. Mivel sikerült itt személyi testőrként elhelyezkednem és jól is keresem a kondi hozzátartozik a munkámhoz.
- Ahhoz képest, hogy nálunk 4 évvel vagy idősebb jól megy a sorod. - Bokszol Su a vállába.
- És most hova vagy beszerződtetve?
- Big Hit Entertainment.
- Komolyan? - Csodálkozunk.
- Aha. De inkább ti meséljetek, mi szél hozott erre?
És Su nekikezd. Szerintem olyan két órán át ülünk még pluszban bent.
- Huh.. Szerintem jobb, ha felhívjátok anyáékat!.
- Nem vagyok képes felhívni az anyámat. - Szorítom az asztal szélét. - Nem bírnám.
- Akkor legalább Szilit. Mert otthon - (Magyaraországon) - szerintem a család kirobbantotta az atomháborút a világ felé.
- Hahaha... - Jegyzi meg Su és a telefonját fogva kimegy az épületből. Ő példáját követve én is kimegyek.
- Anya...
Arrébb sétálok halló távolságon kívül.
A hüvelyjujjam a hívás "gomb" felett lebeg.
- Huh. - Veszek mély levegőt a telefont a fülemhez téve.
- Hol vagy? Minden rendben? - Veszi fel első csöngésre.
- Szili. Nyugi! Nem tudok sokáig beszélni úgyhogy...
- Mi az, hogy nem, hol vagy?! Azonnal érted megyünk!
- Szerintem az lehetetlen.
- Miért hol vagy?
- Elmondanám, ha hagynád!
- Mond már!! Anya majd megbolondul.
- Szili. Nem tudok és nem is akarok hazamenni. Eljöttem az országból. Kint vagyok Dél-Koreában.
- Az lehetetlen... Ho... Hogyan?
- Kaptam két repülőjegyet. Su Bin biztonságban itt van velem. És kihasználtam az alkalmat.
- Komolyan ott akarsz maradni?.
- Mindig erről álmodtam. Miért dobjam el a lehetőséget? Te se tennéd, ha kapnál egy jegyet Kanadába.
- Igaz... De hol laktok, hogy dolgoztok?
- Mindent megoldok. Képzeld Szabi is itt van, tudod Su tesója. Nyugodj meg, velünk minden rendben. Kérlek beszélj anyával!
- Miért én?
- Csak annyit mondj meg neki, hogy addig ne hívjon amíg nem tud velem normálisan nyugodtan beszélni.. Nincs kedvem végighallgatni a hisztérikáját. Szeretlek!
- Kérlek vigyázz magadra.!

- Na, hogy ment? - Ölel át Su.
- Szilivel könnyen. Anyummal katasztrófa lesz. Megmondtam Szilveszternek, hogy anya addig ne hívjon, amíg nem nyugszik le. Neked hogy ment?
- Sehogy. Kinyomtam, ahogy elmondtam hol vagyok ordibálni kezdett. Nekem meg nincs hozzá erőm, hogy a hallgassam.
- Nyugi. - Ölelem.
- Itt a bőröndötök. - Jelenik meg Szabi. - Hová mentek most?
- A nagynénjéhez.
- Isten őrizzen, hogy betegyem oda a lábam! Előbb vágom le a karom és eszem meg.
- Most miért? Félig koreai vagy. Simán befogadhat. Azt mondtad rendes.
- Nem akarok oda menni. Ha apa testvére beszél anyámmal, az első gépre feltesz és mehetek vissza Magyarországra.!
- És honnan veszed, hogy én nem raklak fel egy gépre?
- Mert szereted a kicsi hugodat és rendes leszel vele!
- Akkor mi lesz? - Kérdem.
- Gyertek hozzám.
- Micsoda??
- Elfértek.
Su kémleli az arckifejezésem. Látom a szemeiben a gyermekies örömöt.
- Mutasd az utat.
- Ez az! - Á ez a Su...

<••×••>

A háza igazi családias kertes ház. Szép. Su val úgy döntöttünk közös szobán osztozunk. De mi még benne a csodálatos? Hogy a Big Hit entertainment max 10 percnyire van innen. Huh..

Anya.. - Írja ki a kijelző.
- Szia. - Szólok bele. Na és most kirobban a háború.
- Hogy képzelted, hogy csak úgy elmész!!! Az első géppel jösz haza a picsába! Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? És szólni nem akartál...!?
- Anya...
- Nem most én beszélek! Kimenni Koreába? Komolyan?? - Kiabál. - Hogy.... - A többit már nem értem leteszem a telefont az ágyra. Hadd beszéljen magának engem hagyjon. Van elég bajom. Beülök a kádba úgy ruhástól ahogy vagyok, magamra engedem az épphogy nem égető meleg vizet.
- Mi lesz velünk? - Fogom a fejem. - Ténykeg felelőtlen vagyok...

- Hallod? - Szól be Su.
- Ha?
- Anyud már egy félórája itt ordibált én meg kinyomtam. Komolyan már nekem volt elegem belőle. Mit csinálsz bejöhetek?
- Gyere.
- Te jó ég te mit csinálsz? - Szalad oda hozzám és elzárja a csapot. - Ez tűz forró! És miért vagy ruhában?
- Meditálok. - Mondom nyugodtan.
- Meditálj, de ne így! - Megfogja a két karom és akaratom ellenére nagy küszködések közepette kicibál a kádból. A csempén landolni nem a legjobb dolog. Lassan felállok. Felhúzom az egyik szemöldököm.
- Mi zavart a meditálásomban?
- Aish... - Kimegy a fűrdőből. Csorog belőlem a víz. Mármint a ruhámból. Majd takaríthatom... - Nesze. - Az arcomnak csapódó akármik nagyon jól estek mondhatom. Az egyik kicsapta a szemem. - Vedd fel mielőtt eláztatod a házat.
Miután sikerült levenni, elnézést letépni a ruhákat és átöltözni 5 évet öregedtem.

A telefonom csörgésére abbahagyom a ruhák kicsavarását, átmegyek a szobába és az ágyon heverő telefont kezdem szemlélni.
- Drága nyugodt édesanyád az. - Ver hátba Su. - Vegyem fel?
- Hagyjad. Megoldom. - Szépen kecsesen kinyomom a telefont.
- Perfekt vagy. - Erre őt is hívják. Csak pont úgy mint én kinyomja. - Tanulok tőled - Nevet Su.
- Ugye? - Csatlakozok a nevetésbe. Ez a csaj feltud vidítani ha kell.
Újra csörögni kezd.
- Megint anyud?
Ránézek a kijelzőre.
- Nem! - Gyorsan felveszem.
- Igen?
- Shin Yun Seo?
- Te vagy az...?

Sziasztok rozák! (Ez már megmarad xD) 😁
A mostani rész nem lett valami "Hűha" de remélem tetszik. Próbálok egyre jobban írni.
Mostanában szerintem több részt fogok írni mivel, hogy jön az iskola (😵😩😠) nem hinném, hogy lesz annyi időm, hogy folyamatosan írjak, de azért igyekezni fogok.
By:JeonSeoYun 💙