Is the life always hard?

12. Rész: "A csillagos ég alatt... "

- Ez hol kempingezés? - Ájuldozunk.
- Azt hittem sátorozni fogunk... - A szám olyan szinten tátva marad, mintha várnám a sült galambot.
- Ez lukszus.... - A fiúk felszaladnak, a lakókocsiba, mi pedig követjük őket. Kijavítom magam: inkább hatalmas nagy lakóbusz.. - Woow.
- Ki hol alszik? Mert akkor úgy pakoljuk a cuccunkat. - Jinre szegeződik minden tekintet.
- Van egy ötletem! - Most Nam Joon van a figyelem középponjában. - Kő papír olló. Aki/k legerőször kiesnek azok kapják a kiszemelt ágyat. Kezdjük a kihúzhatós egy személyessel.
- Wá! - Első kiesőink Tae és Jin. Mivel egyszemélyes így ők ketten harcolnak. Tae sajnálatos veszteség Su számára, de muszáj beletörődnie.
- Az a két egyszemélyes. - Mutat Nam Joon az emeletesen megoldott ágyakra. Nem bánnám ha, most én veszítenék.
Persze nem lett ilyen szerencsém....
A két ágy J-hopeé és Rap Moné lett.
Majd a két két személyes szintén emeletesen megoldva, de mivel már csak ez a kettő maradt hárman fogunk egyen osztozni.
A felsővel kezdjük, mert miért ne?. Csak Jin veszít. Suval legyek. Suval legyek..

- Suga! Nem cserélünk helyet? - Hajlok le a felső ágyról, hogy lássam az alúl fekvőket.
- Nem.
- Su! Olyan messze vagy!. - Nyújtom le a kezem ő pedig fel. Addig csúszok lefelé míg el nem érem a kezét.
- Te komolyan hülye vagy? Ess le.. - A vállamnál fogva visszaránt.
- Talán aggódsz értem? - Vágok vissza cinikusan és megrebegtetem a szempillámat.
- Pff.. - Jungkook leugrik és kimegy a lakókocsiból. Igen vele kerültem egybe. De mázli, hogy Jin is ittvan így reméljük nem fogjuk megfolytani egymást.

- Indulásra készen vagyunk?
- Mehetünk! - Kiáltjuk. Jin beül a vezető ülésbe.
- Tudsz ilyet vezetni? - Sétálok hozzá és az államat a vállára döntöm.
- Figyelj, meglátjuk.
- Ez megnyugtató....
Beülök Jimin mellé.
- Gyere. - Int így közelebb bújok hozzá. Pont magát videózza.
- Mivel ilyen nőcsábász vagyok kapok egy csókot. - A mutató újjával megütögeti az arcát.
- Na, mivel ilyen aranyos és szerény vagy kapsz egy puszit. - Megpuszilom Jimin arcát, ami meglepően puha. Hogy lehet egy pasinak ilyen puha arca? Áh elkalandoztam.
- Yun! - Su V ölében ül én pedig, mert ilyen jó barátnő vagyok, beülök, Subinyó ölébe.
- Nehéz vagyok?
- Nem.
- Most biztos, hogy hazudsz.
- Komolyan!! - És hogy bizonyítsa igazát rugózni kezd velünk.
- Jó Tae elég.!
Várjunk csak valami fura...
- Hol van Jungkook?
- Fent az ágyon. - Felnézek az ágyra.
- Itt biztos nincs.
- Otthagytuk Kookiet? - Jimin a kezét a szájához kapja.
- Jin! - Előreszaladok.
- Igen?
- Fordulj meg!
- Mert?
- Otthagytuk Jungkookot!
- Nem veszi fel! - Tae teljesen kiakad, Su próbálja nyugtatni, de nem nagyon sikerül neki.

Sietősen 20 perc alatt visszaérünk az eldugott kiindulóponthoz, de Jungkook sehol sincs.
- Mi van, ha bement az erdőbe? - Mutat J-hope a távolba.
- Csak nem ennyire hülye..
- Dehogynem. - Morgom. -Váljunk szét! Tae Su hátha elindult vissza.., Jin Nam Joon menjetek arra! Mutatok az erdő melletti mezőre vagy mi az. Suga J-hope irány a város Suékkal együtt. -
Mi pedig. - Nézek Jiminre. - Elindulunk az erdő felé.
Mindenki elindul útjára.
- Komolyan ha megtaláljuk...
- Félted?
- Jimin, ha rád lenne bízva a főnök élete kincse, de te elhagyod nem félnél?
- De...
Megbotlok egy farönkben, nagyot zuhanva érek földet. - Jól vagy? - Állít fel.
- Áá... Csak egy kicsit fáj a bokám.
- Komolyan az erdőben fogunk keresni..?
- Mint látod. Jungkook! - Kiáltom.

Az erdőben teljesen eltévedve bóklászunk már olyan 2 órája. És olyan fél órája ülök egy fa tövében, egyedül. Nem bírok menni így Jimin azt mondta megkeresi a többieket, bár szerintem ez hülye ötlet volt. Úgyhogy most itt gubbasztok egy erdőben egyedül. Zörgést hallok magam mellett. Istenem!

Su Bin szemszöge:

Itt állunk a busznál Taevel és Jungkookkal az oldalamon. Megtaláltuk... egy boltban... ahogy nyugodtan vásárol egy bevásárló kocsival... és egy szöszivel társalog... Nah mindegy.
Mindenki itt gyülekezik egyedül Yunóék nem jöttek még vissza. Remélem nem lesz semmi bajuk! Ha valami lesz Yunnal megölöm Jimint. Ha meg Jiminnel lesz. Nos akkor is Jimint nyiffantom ki.
- Su! Su! - Jimin terem mellettem a semmiből.
- Neked nem Yunnal kellene lenned?
- De, de elesett és nem bír menni...
- Várj! - Állítom meg. - Te ott hagytad őt az erdőben? Egyedül?
Lesüti a szemét és elkezdi rúgdosni a port.
- Jimin te normális vagy! - A fejemet fogva kiabálok, utána csapkodni, kezdem a karját. - Mi van ha rátámad valami vadállat? Erre nem gondoltál?!! Jimin!!! - Két kar tekeredik a derekam köré, és arrébb cibál néhány lépéssel.
- Su azzal nem jobb, ha Jimint hibáztatod! - Tae a nyakamhoz hajol és apró csókkal pecsételi meg az egyik érzékeny pontot.
- De annyira féltem. Míg titeket nem ismertelek csak ő volt nekem. Ő a családom!
- Induljunk keressük meg! Jimin vezess minket. - Tae nagy tenyerébe elrejti az én apró kezem és bátorítóan megszorítja. - Menjünk. - Súgja.
Jimin annyira tudta, hogy merre menjünk, mint amennyire én. Mármint semennyire.
- Itt van! - Mutat Jimin jobbra.
- Yun! - Lerohanom és szorosan átölelem. Istenem! - Azt hittem sose találunk meg!
- Jól vagy? - Tae áll mellénk és végigsimítja a hátam. Ő is aggódott.
- Csak a bokám fáj, egyébként semmi bajom. Jungkook megvan?
- Talán aggódsz értem? - V mellé állva karba teszi a kezét.
- Úr Isten mi az nálad? - Hoseok térdel le Yun mellé.
- Nyuszi. - Nyitja ki a tenyerét. Istenem, de aranyos! Kis kölyöknyuszó.
- Waow! - Mindannyian letérdelünk hozzá. Szegény nyuszót, jól megszeretgetjük.
- Én viszem magammal!. - Piszézik vele Yun.
- Nem, leteszed! - Parancsolja Nam Joon.
- És ha megeszi valami vadállat? - Mindjárt elsírom mgam.
- Akkor sem hozhatod magaddal!
A kis csöpségre nézek és látom, ahogy belesajdul a szíve, hogy itt kell hagynia. Megcirógatja a fülét, majd óvatosan letéve a fűre elengedi. Nem nagyon akar távozni, de végül elpattog tőlünk. Még egy könnycseppet is eleresztünk Yunnal, de gyorsan rendbeszedjük magunkat.
- Na, jó megkönnyeztünk, most pedig menjünk! - Jungkook karjánál fogva rántja fel a földről a barátnőmet, ami mondhatom nem a legszebb dolog, amit eddig láttam. Megindulok Jeon Guk felé, de Tae megfogja a karom és magához húz, engem ezzel megállásra késztetve.
- Fáj a bokám, te idióta! - Hátatfordít Yun Seonak , majd előtte megrogy egy kicsit.
- Mit csinálsz?
- Gyere a hátamra.
- Dehogy megyek. - Borzad el Yun. Magamban nevetni kezdek.
- Gyere már! Vagy jössz, vagy végigcsúszol a földön.
Nagy nehezen sikerül felkerülnie Jungkook hátára, kis segítséggel.
- Ne fogdosd a seggem.
- Máskép hogyan tartsalak? Amúgy is fogtam már jobbat.
- Fúj.. Ezt tarts meg magadnak. - Yunt sikeresen kikerülve sikerül Jinnek nyakon csapni.
- Te jössz? - Rogy meg Tae is.
- Biztos, hogy nem.
- Nah kicsim!! Gyere már. - Muszáj lesz belemennem... Felugrok Tae hátára, átkarolom a vállát, és a nyakához hajtom a fejem. Belemarkol a fenekembe.
- Te nem szégyelled magad? - Csapok a karjára.  Válaszúl csak kuncog. Mázli, hogy a többiek nem vettek észre semmit.
- Ne lihegj a fülembe.
- Már megint kezdik. - Sóhajt Suga.
- Nem lihegek... Egyébként is minek cipelsz? Senki se mondta. - Látom, hogy Yun mindjárt bever neki egyet. Mondjuk ha ő nem teszi meg, akkor én fogom.
- Miattam vagy így, és ha már az én hibám, akkor ne másra rakjam a terhem...
- Nem vagyok teher! Rakj le! - Csap a vállára.
- Yun... Te egy púp vagy a hátamon...
Inkább nem mondok semmit.
Yun a fejét ráhajtja Kookie vállára és azért is lihegni kezd.
- Lehajintalak.
- Tae ha mégegyszer megmarkolod a fenekem. Én is megmarkolok neked valamit. - Súgom a fülébe.
- Felőlem.
- Hülye... - Kuncogok.