Is the life always hard?

3./1 Rész: Mikor kicsit becsiccsentünk.

Három óra múlva érünk vissza a hotelhez. A nagynénémnek kutya baja két nap és ki is engedik a kórházból.
- Mi még lent maradunk! Levegőzünk egy kicsit. - Szól Su anyuméknak. A tesóm ásít egy hatalmasat. Komolyan Szili 20 évesen fáradtabb, mint anya.
- Hova akartok menni? - Ránézek Su-ra, mert ezt még én sem tudom.
- Csak le ülünk egy kicsit levegőzni...
- Meg benéztek a hotel bárjába. - Fejezi be anyum. Jó gondolat.
- Hááát...
- Itt nincsenek pedofilok anya nyugodtan elengedheted őket. Élvezzék ki a fiatal éveiket.
- Szili mióta vagy te ennyire kedves?? - Szólok bele a beszélgetésbe. Majd kér cserébe valamit ebben biztos vagyok.
- De...
- Anya, mi de? Már 17 évesek tudnak vigyázni magukra. Úgyis ismerik a dolgozók Yunt odafigyelnek rájuk.
- Hát rendben. De ne legyetek sokáig lent! - Látom anyumon, hogy nem nagyon akart belemenni. Odasétál hozzám kivesz valamennyi pénzt a pénztárcájából és a kezembe nyomja.
- Igenis!! - Rebegteti meg a szempilláját Su Bin. Anyumék elindulnak a hotel bejárata felé, mi pedig várunk a nem is tudom mire. Mikor Szili feje is eltűnik a láthatárról, Su Bin felé fordulok.
- Ez meg mi a jó élet volt?
- Holnap lesz a koncert, amire nem tudunk elmenni. Van elég bánatunk arra, hogy igyunk egy kicsit!
- De én nem fogok berúgni.! - Figyelmeztetem.

<••×••>

- És amikor ráborítottál a beképzelt Nikolra egy doboz piros festéket, mikor festettük a suli kinti fakerítését, mert azt mondta, hogy a BTS tagjai mindannyian melegek. - Nevet.
- De azt azért kapta, ahogy mondta és amilyen szavakat használt. Azért ezt nem hagyhattam!
- Én is rá akartam önteni, de beelőztél. Olyan jól nézett ki másnap mikor nem jött ki a festék a hajából és az arca is foltos volt.
Majd ki pukkanunk a nevetéstől.

- Visszatérve a Kpopra. Holnap koncert mi meg itt ülünk és iszogatunk.
- Tudsz mást tenni? Nem igaz, hogy lemaradunk róla. Annyira vártuk. Most meg bepiálva ülünk a nagybátyám bárjában. - Kezdek el szipogni, mire neki is könnybe lábad a szeme. - Na, ne hogy elkezdjünk sírni.
- Feleslegesen tanultunk meg koreaiul. - Szomorkodik tovább.
- Ez nem igaz. Ha kiköltözünk Koreába akkor szükség lessz rá.
- Te és én sose fogunk kiköltözni.
- Nah jóóó... Ebből elég csak a pia beszél belőled. Robi! - Kiabálom túl a zenét és a tömeget, hogy a púltos meghalljon. - Még csinálsz nekünk egy-egy ilyen kék színű löttyöt?
- Szerintem túl sokat ittatok.
- Robi!!
- Nem!
- Létszi...
- Nem!
- Nah kösz szépen! - Ránézek Su-ra. - Na gyere. - Lehúzom a bárszékről és elkezdem kihúzni a tömegből.
- Hé! - Elnézek a hang irányába. És szembe találom magam két "úriemberrel" - Sziasztok! Nincs kedvetek inni valamit?
- Veletek? Isten őrizz. - Ezzel a végszóval elrángatom Su Bint, ki a bárból egyenesen a lifthez.