Is the life always hard?

3./2 Rész: Mikor kicsit becsiccsentünk.

A liftből kilépve egyből megszűntetjük a csendet a nevetésünkkel.
- Hát ez nagy volt. Bevettek valamit kedveskéim?
- Csak azért kérdezte meg a néni, mert annyit ittál, mint egy rossz alkoholista és nem tudsz megállni a lábadon.
- Kikérem magamnak! - Támaszkodik neki a falnak Su, úgy követ az ajtónkig. - Biztos ez a mi ajtónk? Erre az van írva, hogy 12/6.
Felnézek az ajtóra. - Hupsz elnéztem!

Odabotorkálok a mi ajtónkhoz és elkezdem húzgálni a kártyát az ajtón. - Hallod Su? Nincs lyukérzékem.
- Nem is neked kell, hogy legyen.
- Te perverz állat! Inkább segíts!
Öt percnyi küszködés után sikerül kinyitni az ajtót.
- Ennyire balfékek is, csak mi lehetünk. Nem tudunk kinyitni egy ajtót.
- Miért ittál ennyit? - Röhögünk a saját bénázásunkon.
- Pont az az illető beszél, aki azt mondta, hogy nem fog berugni.
- Jogos.

Su Bin kifekszik a földre és elkezd úgy mozogni mint, aki angyalkát csinál a hóban.
- Mit csinálsz?
- Angyalkát!
- De itt nincs hó.
- Tudom, de olyan jó érzés. - Gondolok egyet és őt utánozva lefekszem mellé a puha szőnyegre és én csak épp elkezdenék hadonászni a kezemmel és lábammal, de nekem Su Binnal ellentétben nincs rá erőm.
- Komolyan nincs koncertjegyünk?
- Komolyan Su nincsen. Ha lenne akkor nem lennénk itt berúgva és nem csinálnál angyalkát.

Su Bin elkezdi nézni a plafont aztán próbál minél hátrébb nézni. Érzem ahogy valaki megáll a fejemnél. - Su ugye nem rossz szobába jöttünk be? - De semmit sem válaszol. Felnézek, hogy ki áll a fejemnél. A látásom elhomályosul a gyarapodó könnycseppjeimtől.
- Komolyan soha többet nem iszom. Annyira kínba vagyok, hogy már a tagokat is ideképzelem. - A fejünknél áll TaeTae, Jimin és Jungkook.

Nagy nehezen hasrafordulok, onnan feltornázom magam négykézlábra és elkezdek a hálószoba felé mászni.
- Su ez csak a képzeleted! A piától délibábot látsz!
Valaki megfogja a derekam és felállít, utána felkap menyasszonyi pózba az ölébe. Ránézek Jeong Guk-ra, aki látszik tudja mit csinál. Tuti, hogy álmodom.
- Nehéz vagyok. - Kezdek el beszélni kissebb - nagyobb megakadással koreaiul. A srác meglepődik felhúzza a szemöldökét.
- Én nem így gondolom. - Na jó! Akkor, ha annyira akar cipeljen csak... Belenézek a gyönyörű sötétbarna szemeibe és eszembe jut a liftes eset.
- Téged láttalak a liftnél!
- Tetszett a csengőhangod. - Érzem ahogy forróság szökik az arcomba és inkább Su felé fordulok. Elkezdek nevetni.
- Su ugye nem most kérted meg Tae kezét? - Su ott térdel Tae előtt, aki annyira nevet Jiminnel együtt, hogy szerintem alig kap levegőt.
- Ha ez egy álom, akkor miért ne tehetném meg? - Mostmár ő is csatlakozik.
- Olyan álmos vagyok. - Ásítok.
- Segítsek? - Kérdi Jimin Jungkooktól.
- Elboldogulok, szerintem Taenek jobban kell a segítség. - Jungkook ezzel elindul velem együtt és bevisz a hálószobába, ott letesz az ágyra, de nem bírom tartani magam, mint egy cementes zsák úgy zuhanok az ágyra.
- Nem tudom, hogy hozták ezt össze, de ahogy látom... - Tartja fel a lakosztály kártyáját, ami eddig nálam volt. - Össze raktak titeket velünk. - Letérdel a lábamhoz.
- Te mit csinálsz? - De a választ már nem értem, mert körülöttem minden elsötétül.