Is the life always hard?

10. Rész: A falak mögött.

A mikró jelzése észhez térít, mintha megégetett volna úgy ugrok el tőle a tejszínhabos flakont a földre ejtve. Jungkook gyorsan felveszi és a púltra teszi. Azt se tudom hol jár az agyam úgy készítem el a kakaót. Lerakom Jungkook mellé az asztalra.
- Már nincs kedvem hozzá! Megihatod. - Felrohanok a szobámba bevetődök a bordós lilás nagy franciaágyba és a fejemre húzom a takarót.

Jungkook szemszöge:

Lehuppanok a székre és a kurva bögrét szemlélem. Az a rohadt tejszínhab a hibás. Felállok és mindent belökök a hűtőbe. Beletúrok a hajamba miközben megmászom a lépcsőt.
A szobám mindig megnyugtat, mindenhol a piros, fekete és fehér színek fordulnak elő. Kifekszek az ágyon. Oldalra fordítva a fejem bámulom a falat.
Minek kellett a tejszínhabos flakont cibálnom? Ha enni akarta, had egye. Neki meg minek kellett nyújtózkodni? Az a vacak póló semmit sem takart! És miért kellett így ennije? És én mi a jó Istenért figyeltem? Aish!!
Még, hogy pasis...

Hozzá képest még biceg is. Hogy lehetett olyan hülye, hogy leugrott egy erkélyről? Lehet van valami komolyabb baja is. Ááá.. Komolyan. Meg fogok bolondulni.
Hosszan kifújom a levegőt.
Felkelek és odamegyek a szobája ajtajához. Nekidöntöm a fejemet az ajtónak. Bocsánatot kell kérnem! Mély levegőt veszek és bekopogok.
- Yun?
Várok olyan egy percet, de semmi válasz. Benyitok.
Halkan beosonok és megállok az ágy lábánál. Úgy alszik, mint én. A takarót magaalá gyűrve. Mellélépek és lehúzom a derekán felcsúszott pólót.
- Ne tapizz. - A kezemre csap. Elkapom a kezem és egyet hátrébb lépek. Megfordul velem szembe és nyugodtan alszik tovább. Még álmában is megvédi magát, nevetek magamban. Ismét lehúzom a felsőjét.

Beesve az ágyamba magamalá gyűröm a paplanom.
- Miért nem maradt Magyarországon?

Yun szemszöge:

- Ideje felkelni! - Valami nehéz landol rajtam. Kipattan a szemem.
- Jimin? Szállj le rólam! - Ütögetem a hátát, de semmit se használ.
Suga jelenik meg a látóteremben, majd még nehezebb lesz a súly rajtam.
- Jóreggelt! - Énekli J-hope szintén rajtam feküdve.
- Á nehezek vagytok!
- Aish! - Ugrik rám még egy plussz fő.
- Wáá! Jimin, J-hope, Tae! Szálljatok le rólam! Kilapulok. - Nem kapok levegőt.
- Szálljatok le! - Röhög rajtunk Suga. Hallom a vaku hangját.
- Yoon Gi meghalsz!
- Előbb ki kéne szabadulnod!
- Szálljatok le róla, mert még laposabb lesz.
- Á Jungkook, én érzem ahogy most alattam fekszik, hogy nem lapos! Elhiszed?
- Te állat! - Jimin röhögve borul le rólam a többiekkel együtt a csikizésem hatására.
- Húzzatok kifelé! - Mindenki kisprintel míg én felöltözök.

Egy hónap telt el a tejszínhabos incidens után. Azóta szarunk egymásra. Meg inkább elkerülöm, ami elég nehéz, mivel egy házban lakunk. Van úgy, hogy a kis "golden" maknae beszól valamit, de legtöbbször figyelmen kívül hagyom, mint az előbb.
A munkámat imádom és élvezettel megyek dolgozni. Mondjuk akkor nem, amikor kettő vagy annál több napot is alvás nélkül töltök, mert Ji Woo rámnyomott sos-ben még plusz két csapatot. Igaz szerencsémre visszajöttek a nyaralásból, így már csak a Bangtannal kell foglalkoznom.

A fiúkkal nagyon jóban vagyok. Legfőképp Jiminnel, Jinnel, Sugával és Taevel. De Ho Seokkal, és RapMonnal is mindig elhülyülök.
Jin az, aki mindig meghallgat és tanácsot ad.
ChimChim (Jimin), aki akármilyen szar kedélyállapotban vagyok, akkor is képes felvidítani. Ha nincs szerintem már kinyiffantottam volna Ji Woot.
Suga, aki a legfurább. Egyszer nagyon komoly, de ha rájön az ötperc akkor nem lehet leállítani.
És TaeTae, aki "Yuno"-nak hív. Utálom, de muszáj beletörődnöm. Úgy kötekszik velem, mintha a huga lennék. Egy hétig sötétkék volt a hajam, borzalmas volt. Szerencséjükre csak szinező volt, mert egyébként nem maradtak volna élve.