Is the life always hard?

14. Rész: Vissza a jelenbe

Hirtelen ülök fel az ágyban. Jungkook karja még mindig a derekamon nyugszik. Csak álmodtam, amit mondott? Úgyis mindig tapiz. Mikor másnaposan felkeltem Budapesten akkor is ölelt nem? Akkor miben lehetne most más? Abban, hogy beszélt hozzád. Súgja egy undok hang a fejemben. Azt csak álmodtam, beképzeltem, vagy nem tudom. Komolyan fogalmam sincs. A nap lassan felkel, ki kell szellőztetnem a fejem mielőtt bárki más felébred. Lenézek Jungkookra, alszik. Óvatosan kisimítok egy hajtincset a szeméből. Istenem mennyi idegességet fog még nekem okozni. Gyengéden nehogy felkeljen lehámozom a karját magamról és maga mellé fektetem. Halkan lemászok az ágyról. Muszáj szívnom egy kis friss levegőt. Kilépek az ajtón, a nap kora reggeli fénye kiégeti a retinámat. Jól esik kicsit a csípő érzés, amit a hideg levegő okoz. Fára kell másznom.

Jungkook szemszöge:

- Jungkook miért nem tartod magad a helyeden? - Kérdi suttogva.
- Mert nem akarom. - Csúszik ki a számon. Képzeletben fejbe verem magam. Érzem, ahogy Yun megfeszül a karom alatt, majd elernyed. Összeszorítom a szemeimet. Hogy lehetsz ennyire felháborítóan hülye? Miért nem lehet tartani a szádat? Yun megpróbál felém fordulni, de hogy ezt meg akadályozzam, még szorosabban húzom magamhoz. Kérlek, csak most ne fordulj felém. Végül felhagy a karom leszedésével való küszködést. Kis idő múlva elnyom az álom.

Arra ébredek, hogy valaki megrántja a karom. Yun ül az ágyban és a gondolataiba réved. Lassan felém fordítja a fejét, én pedig tettetni kezdem, hogy alszok. Nem jöhet rá, hogy fent vagyok. Megérzem a meleg ujjai érintését a homlokomon, ahogy a hajamat piszkálja. Kérlek Yun ne szopass, ne piszkálj, csak menj innen tőlem messze! Végszóra a kezem mellettem landol, ő pedig elhagyja az ágyat, elhagy engem. Bánni kezdem, amit gondoltam az előbb. Eléggé lecsökkent a hőmérséklet, bennem pedig az érintése hatására tűz ég. Bassza meg! Bassza meg a BigHit! Bassza meg Ji Woo. Bassza meg a hotel, ahol először találkoztunk. Bassza meg mindenki. Bárcsak sose ismertelek volna meg.

Su Bin szemszöge:

Ezek között már megint dúl a balhé.
- Tae komolyan elegem van! - Dörmögöm Tae fülébe. Még csak 13:06 van, de teljesen kivagyok. Nem tudom mi történt a két barom között, de mióta fent vagyunk állandóan bajuk van egymással, ami teljesen kiakaszt. Egyiknek se jó semmi.
- Nah gyerekek! Szerintem elég volt a vadonból. Menjünk gördeszkázni.
- Mi??? - Csillan fel a szemem. Már nagyon régóta meg akartam tanulni gördeszkázni.
- És honnan szerzel? - Kérdi Jimin.
- Veszünk. - Mondja Tae egyszerűen.
- De én nem tudok gördeszkázni. - Fagy le Yun.
- Majd Jungkook lesz olyan kedves és megtanít. Ő úgy is tud. - Hát Jin igazad van ez roppant ámulatba ejtő ötlet mondhatom. Hátha ma még vérontás is lesz.
- Dehogy tanítom.
- De megtanítod. - Veti rá Jin a gyilkos tekintetét. Oké.. Ettől még én is megrémültem.
- Dehogy tanít.
- Na, folytatják már. - Hajtom Tae vállára a fejem és elbújok a nyakhajlatába.
- Még szerencse hogy ma reggel kaptunk egy kisbuszt. Van egy ötletem. Szállj le egy kicsit. - Végigsimít a fenekemen, miközben felállok az öléből.
- Te perverz! - Csapok a kezére, de csak édes vigyorgást kapok válaszul. Lehet haragudni erre a csávóra? Persze, hogy nem.
Tae mint akit kilőttek megindul, megragadja Jungkook és Yun karját. Betolonszolja őket Jin segítségével a lakókocsiba és rájuk zárja az ajtót. A lakókocsi oldalánál lévő kicsi ablakhoz futok.
- Engedjetek ki!! - Veri az ajtót Yun.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Kurvára nem jó, nyissátok ki. - Jeon Guk az ablakot csapkodja.
- Tae ennek nem lesz jó vége. - Fogom meg a karját.
- Míg mi elmegyünk gördeszkát venni itt maradtok és beszéljétek meg a hülyeségeiteket.
- Ki fogom törni az ablakot! - Szól Yun.
- Nyugodtan. - Szerintem Tae viccnek veszi. Én ismerem a barátnőm és ezt most halál komolyan gondolta.
- Mi lenne, ha inkább ki engednénk őket? - Nézek félőn V-re.
- Legfeljebb majd kitalálunk valamit, hogy a BigHit kifizesse a károkat. - Húzza el a száját.