Is the life always hard?

25. Rész: Hasonmás

Kilépek az ajtón és becsukom magam mögött. Elindulok a díszes folyosón. Az agyam totál üres.
- Shin Yun Seo! - Felemelem a fejem.
- Én... Sa.. Sajnálom, nem tudtam, hogy nem tudsz úszni. - Legyintek egyet. Nincs nekem ehhez erőm. A lány boci szemekkel rám néz.
- Nem haragszom, de legközelebb több eszed legyen. - Bizakodó mosolyt ölt arcára és elszalad. Állok még néhány másodpercig, aztán visszafordulok és benyitok abba a szobába, ahonnan indultam.
JK az ágy közepén fekszik karjával eltakarva arcát. Odasétálok az ágyhoz.

Most vagy valami perverz dologra kéne gondolnom, vagy átkoznom kéne magam a szobában történtekért, de semmi. Egyszerűen semmi. Még egy kemény dupla matek óra után se volt ilyen az agyam. Jungkook mellkasa lassan, egyenletesen emelkedik.
Megkerülöm az ágyat és a kis keskeny helyre leülök. Ökölbe szorítom a kezemet, megcélzom Jungkook hasát és öklöm összetalálkozik a kemény izmokkal.
- Mi a faszom! - A váratlan csapástól felnyüszít és oldalára fordulva megszorítja a hasát.
- Kifele. - Felül rám veti gyilkos tekintetét és nemlegesen megrázza a fejét. Az ajtóra mutatok. Tekintetével követi mozdulatom, de ismét megrázza a fejét.
- Menj te!
- Én voltam itt előbb.
- Ki nem szarja le? Szerintem az ágy kétszemélyes, úgyhogy bőven elférünk. - Mélyen beszívom a levegőt és lepillantok ökölbe szorított kezeire.
- Nem akarok veled egy szobában lenni.- Szakad ki belőlem.
- Néhány perccel ezelőtt nem volt baj, hogy a szobában tartózkodom.
- Az akkor volt, ez meg most van. Kifelé!

Ismét az ajtóra mutatok, de elkapja csuklómat és lehúz az ágyra. Esélyem sincs cselekedni. Villámgyorsan az oldalamra fordít és befészkeli magát mögém. Összeszorítom az álkapcsom nehogy valami olyan szitkozódás hagyja el a számat, amit később megbánnék.
- Ha már kétszemélyes az ágy, ahogy az előbb említetted, mi lenne ha áthúznád a segged az ágy másik felére?
- Néha befoghatnád azt a csipkelődős szád. Nem gondolod? - Kanos köcsög.
- Nem. - Karja a derekamon olyan mintha egy forró vas lenne hozzám nyomva. Éget. Egész testemben érzem minden porcikáját. Nem bírom megállni, hogy ne szóljak be neki.
- Menj vegyél egy hideg zuhanyt.
- Kuss... - Rátudva sorsomra szorosan behunyom a szemem. Nincs itt Jungkook. Nincs itt.. Próbálom kiüríteni a fejem, hogy minél hamarabb elaludjak és vége legyen ennek a borzalmas éjszakának.

Jeon Jeong Guk szemszöge:

Valami puha és jóillatú. Elbújva az álmaimban próbálok közelebb nyomulni ehhez az élvezethez. Eper. Eper illata van. Arcomat belefúrom és először megpuszilom, majd a nyelvem hegyével megízlelem ezt az édességet. A lábaim között megmozdul valami. Egy lábacska. Lassan kinyitom a szemem. Bőr. Lassan felemel a fejem és lenézek az alattam fekvő lányra. Teljesen rámásztam öntudatlanul. Nyaka rózsaszín a borostámtól, ami mosolygásra késztet. Végigfuttatom pillantásom testén. Su valahonnan szerzett Yun Seo-nak egy szürkés pólót, és egy rövidnadrágot. A pólója felcsúszott derekán feltárva nekem a köldöke és a nadrágszegélye közti gyengéd bőrfelületet. Ajkamba harapok, úgy érzem a mai reggelem egy hideg zuhannyal kezdem. Az erekcióm mindjárt szétszakítja a bokszeremet - a farmeromat az este közepén valamikor levethettem -.  Egyik karom átfut mellkasán és ez csak még rosszabb dolgokat művel a testemmel. Lassan kiélvezve a pillanatot elhúzom a karomat róla enyhén végigsimítva rajta. Örömmel kijelenthetem gondolatban, hogy nincs rajta melltartó, a farkam rándul egyet. Oké... Átmentem önpusztításba.

Yun mocorogni kezd és felém nyomulva átfordulunk. Addig fészkelődik míg már teljesen rajtam köt ki. Lehunyom a szemem, ahogy érzem összepréselődött mellkasunkat. A jó kurva élet. Kezével matatni kezd, keze lassan lesiklik derekamra. Könnyen megtalálja a pólóm szegélyét és meleg kezével becsúszik a felsőm alá. Komótosan végigsimít az oldalamon, míg el nem ér a mellkasomig. Kiszakad a mellkasom. - Shin Yun Seo mit művelsz velem? - Ott megtorpan és nem szándékozik megmoccanni. Bassza meg! Ez a kezecske végigégette a testem.
- Ez... olyan hülyeség... - A váratlan hangtól a szívinfarktus jön rám. Még motyog valamit, de nem értem. Felemelem a fejem, vág egy grimaszt, összeráncolja a szemöldökét.
- Ja.... Kurvára tud idegesíteni. - Alig értem a szavakat, de van egy olyan érzésem, hogy ezt rám értette. A felsőm alatt melegedő ujjait behajlítja, amitől kiráz a hideg.
- Ummm. Csókolni azt jól tud.. - Motyog tovább.. Ez a mondat a szívemig hatolt. Ezek szerint élvezte. Próbálom levakarni a fülemig érő vigyort, de mi a francnak? Úgyse látja. - Mi?? - Esik le a tantusz. Lehet nem is rólam beszél... Várjunk csak? Kurvára vége van, ha nem rólam beszélt. Kifilézem. Nem is inkább elfenekelem. Mondjuk arra nem lennék képes.