Is the life always hard?

4. Rész: Oh my God!

Egy izmos kar húz magához. Mi a franc? Nem hinném, hogy Sunak ilyen nehéz a karja. Kipattan a szemem, de rögtön össze is szorítom.
Istenem! Ugye nem részegen egy hülyegyerekkel veszítettem el a szüzességem?
Nem! NEM! Az biztos nem történhetett meg! Miért kellett lerészegednem? Én hülye... És akkor mi van Su Binnal? Megkell tudnom, hogy jól van-e.
Szuper szónikus lassúsággal megfordulok a kar alatt, de a szememet nem tudom kinyitni. Nem vagyok rá képes.
Még az eddiginél is jobban összeszorítom a szemem. Huh.. Nyugi Yun! Attól mert együtt fekszel az ágyon egy feltehetőleg pasival nem biztos, hogy történt úgy is valami. A tudatalattim alaposan fejbe ver egy serpenyővel. Még, hogy nem mi?? - Kérdezi. Meg kell tudnom mi történt és, hogy Suval minden oké.
Yun Seo! Vegyél egy mély lélegzetet és nyisd ki a szemed. Most!
Ááá! Nem vagyok rá képes. Gondolj Sura! Gondolj Sura! Lassan kinyitom a szemem és meglátok egy fehér atlétába bújtatott mellkast. Elkezdem egyre feljebb pásztázni a szememmel, de mikor meglátom az arcát ellököm magam és a földre huppanok.
- Au! - Nyüszítek fel.
- Ennyire rémisztő vagyok? - Kezd el nevetni az alvó társam.
- Még mindig részeg vagyok?
- Á! Nem hinném. Szerintem nagyon is józan vagy.
- Akkor álmodom?
- Az este is azt mondtad, hogy álmodsz pedig nem így volt.. - Mintha fejbe vertek volna úgy törnek elő az este történtek.
Én és Su iszunk a bánatunkra, a néni a liftben, hóangyalkázás a szőnyegen, TaeHyung Jimin és... Jungkook megjelenése, Su Bin ahogy megkéri Tae kezét. Utána mi is volt? Basszus innen minden olyan sötét.
- De mi... izé. Köztünk ugye nem?
- Hogy nem csábítottalak-e el, míg tudatlan voltál és azt se tudtad fiú vagy e vagy lány.
Érzem ahogy elvörösödik az arcom. Felhúzom a lábaimat, ákarolom, majd rá hajtom a fejem a térdeimre.
- Megnyugodhatsz, nem történt semmi. - Felemelem a fejem, immár előttem áll és kinyújtja felém a kezét. Lassan beleteszem a kezem az ővébe, ő pedig felhúz a földről. Hogy lehet egy pasinak ilyen selymes keze? Amint észbe kapok, hogy még mindig fogom a kezét gyorsan elengedem.
- Hogy hogy egy lakosztályon osztozunk?
- Valahogy összeraktak minket. Biztos valami félreértés.
- Lehet.
- Hova valósi vagy?
Döbbenten nézek rá? Ez meg, hogy jött ide? - Innen olyan három órányira.
- A koncertünk miatt vagy itt?
- Nem.
- Óó, pedig nagyon úgy tűnt. - Felhúzom a szemöldököm.
- Miért? Mert szeretem a dalaitokat? Nem, nem a koncertetek miatt vagyok itt.
- Csak szeretné, ha azért lennénk itt. - Szól az ajtó mögül Su.
- Su! Örülnék, ha csendben lennél. - Észbe kapok. - Amúgy te még élsz?
- Áh nagyon is élek!
- Hogy értette azt, hogy csak szeretnéd?
- Úgy ahogy mondtam. - Szól be újra Su. Odaszaladok és csapok egyet az ajtóra.
- Egyébként is mit hallgatózól? Inkább beszéld meg Taevel, hogy tegnap megkérted a kezét.
- Hogy mi? Micsoda?? - Kiabálja. - Tae! Tae! Hol vagy? - Hallom, ahogy dübög a padló talpa alatt, ahogy szalad.
- Nem szeretnél eljönni a koncertre? - Néz rám pimaszul. Azt hiszi könyörögni fogok a jegyért? Még mit nem!
- Nem! Jeon Jeong Guk nem szeretnék. - Indulok meg a fürdőajtó felé, de még visszaszólok. - Megyek letusolok. Ne zaklass! - Csapom be magam után az ajtót.

Odaállok a tükörhöz és félek belenézni. De mivel muszáj felemelem a fejem. Hát szerintem egy részeg zombi is frissebb lenne nálam, de ahhoz képest elfogadható. De várjunk csak? Ez nem az én pulcsim!
- JUNGKOOK!!! - Rontok ki a fürdőből. Pont szemben állok vele. - Ez nem az enyém! - Mutatok magamra. Jungkook nagyot néz, majd végigmér.
- Persze hogy nem. Hiszen ez az enyém.
- Akkor ez azt jelenti, hogy... te öltöztettél át?
- Nem emlékszel semmire?
- Csak odáig tiszta a dolog, hogy Su megkéri Taet.
- Hmm. - Gondolkozik el. - Nem én öltöztettelek át.
- Akkor ki?
- Levettem rólad a cipőt meg a nadrágod, utána kivettem a felsőt, és te kikaptad a kezemből ezt harsongva: Le tudok öltözni magamtól! Aztán bevágtattál a fűrdőbe és a pulcsiban tértél vissza.
- Óhó! Várj csak! Azt mondtad, hogy a nadrágomat is? Akkor te...
- Ha már itt tartunk tetszett a macis bugyid. - Vigyorodik el. Érzem, hogy ég az arcom. Bizonyára olyan vagyok mint egy paradicsom.
- Kikérem magamnak! Az a kedvenc francia bugyim. - Megrázom a fejem. - Egyébként is ki engedte meg, hogy leöltöztess?!
- Nem kellett az engedélyed. - Most még jobban elvörösödöm. Felém nyújt egy pólót.
- Vedd fel! - Figyelmen kívül hagyom, letérdelek az ágyhoz és kiveszem alóla a bőröndöm.
- Van ruhám. - De mielőtt kivenném belőle, amit szeretnék bemegyek a bőrönddel együtt a fűrdőbe.

Mire kiérek a fűrdőből, a szoba üres.
Kimegyek a nappaliba és elkerekedett szemekkel figyelem, ahogy minden tag bent van a helyiségben.
- OMG. - Suttogom.
- És ő itt Yun. Su barátnője. - Bukkan fel mellettem Jimin.
- Sziasztok. - Szólok halkan, közben lehajolok, majd gyorsan vissza.
- Ne idegeskedj nem harapunk. Gyere ülj le. - Paskolja meg maga mellett a kanapét Nam Joon. Leülök közé és J-hope közé.
- Gondolom nem kell bemutatkoznunk. - Folytatja Nam Joon.
- Üm üm. - Rázom meg a fejem.
- Na ne már srácok! Elfoglaljátok az egész kanapét. Yun állj fel és ülj az ölembe. - Szól Jimin.
- Na még mit nem! - Csattan fel Jungkook és Suga egyszerre.
- Ülj te az enyémbe. - Szólok neki. Ő pedig válasz nélkül kiterül rajtam. Jó, hogy ki nem lapulok. Az izmait bírni kell tartani.
- Gyertek enni! - Kiált Su, aki hírtelen a semmiből jelenik meg Jinnel.
- Hoztunk gyrost és hamburgert.

A fiúk evés után hamar elmentek próbára, mert este koncert. Nagyon örülök, hogy sikerült mindenkivel beszélnem egy kicsit. Rengeteget nevettünk Sun, aki próbálta kimagyarázni a többiek és főleg Tae előtt az eljegyzéses dolgot. Miután elpakolok visszavonulok a szobámba, de valami igazán meglep. Ott a fehér póló az ágyon elterülve, amit Jungkook nekem nyújtot. Na nem az nem lehet. Felkapom a pólót és megfordítom. TISISNEVERTHAT ez az írás szerepel a póló hátán. Felveszem a telefonom az éjjeliszekrényről és megnyitom a youtube-ot. Elkezdem nézni a Save me videóklipjét és hatalmas vigyor terül szét az arcomon. Ezt a pólót viselte Jungkook a videóklip forgatásán.
Miután a videó véget ér észreveszek, egy borítékot az ágy túlsó szélén. Nagy nyújtózkodások árán megkaparintom és mintha valami profi doki lennék elkezdem vizsgálgatni. Megfordítom és a hátuljára koreai betűkkel oda van írva 윤=Yun. Kibontom  a borítékot és belekukkantok, a számhoz kapok nehogy felsikítsak. Kiveszem a boríték tartalmát és szétterítem az ágyon.
- Su!! Su Bin! - Kiabálok. Néhány másodperc elteltével Su beront az ajtón.
- Mi az? Minden oké?
- Su! - Mondom vigyorogva.
- Komolyan megrémítesz. Minden oké?
- Van egy jó hírem!
- Mi?
- Van két koncertjegyem!