Is the life always hard?

1. Rész: Megérkeztünk.

Végre megérkeztünk.! A fenekem már lezsibbadt a sok üléstől. Három órája ülök autóban, hogy eljöhessek a nagynénémhez, aki kórházba került. Anyám szép nyugodtan vezeti be az egyik Budapesti hotel parkolójába az Audi-ját, a bátyám pedig nyugodtan nyomkodja a telefonját az anyós ülésen miközben nekem már a szemem kiesik annyira le vagyok zsibbadva. Su Bin pedig bealudt. Ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön különben, hogy a szavaival éljek: " Még azelőtt megfolytanád magad, hogy beszállsz az autóba. " Mondjuk részben igaza van. Elkezdem döfködni Sut, mire nevetve kel fel.
- Fent vagyok. Csak ne csikizz!
Még meg sem áll a kocsi, de már ki is pattanok az autóból. A többiek is lassan kikászálódnak utánam. Elindulok a csomagtartó felé, de mire odaérnék, anyum beelőz és felnyitja.

- Yun Seo! Balesetveszélyes, amit csinálsz! Nem ugorhatsz csak úgy ki az autóból!
- Jó, nincs semmi bajom.
- De van! – Kapja ki a bőröndjét a bátyám.
- Te kussolj el! – Csapok rá mérgesen.
- Mi? – Néz rám anyám értetlenül.
- Az hogy nem mehet a BTS koncertre.. Szerinted miért vergődött mikor mondtad, hogy jövünk Budapestre Veronikához?
- Yun nem tudok neked kifizetni egy BTS koncertjegyet most, hogy apád felszívódott.
Ja igen egy hónappal ezelőtt az apám, csak úgy minden nélkül lelécelt.
- Jó, de én össze is gyűjtöttem a jegy árát, csak valaki elvette a pénztárcámból a kérdezésem nélkül! – Kikapom a bőröndöm a kocsiból és megindulok a hotel bejárata felé, de megpillantok egy szimpatikus padot és leülök.
- Gyere már! - Szól Szili.
- Majd megyek! Tudom az utat. - Su megáll és mond valamit nekik, majd lemaradva tőlük felém veszi az irányt. Lehuppan mellém. Fekete váll alá érő haja igazán elrikít a fehér bőrétől, de neki jól áll.
- Yun! Tudom, hogy rosszul esett a koncertes téma. Én is nagyon szerettem volna menni, de én meg a múltkori locsoljuk le az undok szomszéd bácsit slaggal sztori miatt büntetésben vagyok. Ha anyud nem beszél az enyémmel szerintem itt se lennék.
- Tudom, de nekem össze volt gyűjtve az ára és elvették tőlem. Mondjuk így, hogy mondod nélküled nem igen mentem volna. Na gyere menjünk. - Állok fel, utána felhúzom őt a padról és elindulunk a hotel felé. Csakis azért jöhettünk drága hotelbe, mert ez a hotel Veronika férjéé és azt mondta addig maradunk ameddig akarunk há.. Ennyiből vagyunk szerencsések.