Is the life always hard?

2. Rész: Ismeretlen

- 12/9 van a kártyánkra írva. - Beszállunk a liftbe és megnyomom a 12-es gombot. Kilépünk a hosszú folyosóra.
- Nem túlságosan nagy a csend?
- Eléggé. Amúgy hogyhogy mi külön szobát kapunk?
- Ahogy a bátyám mondani szokta: "én vagyok a nagybátyám kedvence".
- Jajj értem.
Elérünk az ajtóhoz és végig húzom a kártyát mire kattan egyet az ajtózár. Benyitok.
- Te jó ég.! - Kapja a szája elé a kezét Su.
Miután feltérképeztük a nappalit a fürdőt és elénekeltük a BTS Young forever számát az erkélyen, elindulunk megkeresni a hálószobát. De kettőt is találunk, mire összenézünk.
- Együtt alszunk! - Jelentjük ki egyszerre és kirobban belőlünk a röhögés. Gyorsan kiveszek a bőröndömből egy piros spagettipántos atlétát, egy fekete farmer rövidvidnadrágot.
- Megyek lezuhanyzok.
- Menj csak én addig elleszek. - Mutat a Tv-re.

A víz megnyugtató élvezem, ahogy a langyos víz lehűt ebben a nyári nagy melegben. Komolyan itt vagyok Budapesten és végre valahára a BTS eljön Magyarországra erre meg nincs koncertjegyem. Ilyen szerencsétlen helyzetet!
Muszáj beletörődnöm a valóságba, hogy az élet egy ribanc. Jó családban nevelkedtem, de nem is vagyok gazdag. Mondjuk úgy mindenem megvan ami az élethez kell. Kilépek a zuhanyzóból, megtörölközöm, majd magamra kapom a kivett ruhákat. Mire visszaérek a szobába, Su Bin már javában alszik. Nagy küszködések árán kiveszem a távirányítót alóla és kikapcsolom a televíziót. Lefekszek mellé az ágyra. Vajon milyen lesz a koncert? És a tagok? Bárcsak ottlehetnék!

A Save me csengőhangomra kelek. Su Bin egy üzenetet hagyott a telefonom képernyőjére ragasztva: "Anyuddal vagyok". Letépem a cetlit majd kinyomom anyámat. Lassan feltápázkodok és kibotorkálok a fűrdőbe, mikor tükörbe nézek megijedek saját magamtól. A sötétbarna hajam olyan mint egy szénakazal. A kékes szemeim pedig álmosságról árulkodnak. Gyorsan rendbeszedem magam, majd utána a szobát. A bőröndöm betolom az ágy alá felkapom a telefonomat és készen is vagyok. Bevagtatok a liftbe és megnyomon a földszint gombot. Siess már! Annyira sietek hogy mikor kinyílik a lift ajtaja beleütközök valakibe.
- Bocsi! - Szólok hátra, felveszem a földről a dög nehéz piros sporttáskát és visszafordulva a kezébe adom. Felnézek rá maszkot visel, de a szemei... olyan aranyosak. Leesik az állam, mire a szemei elárulják, hogy elmosolyodott. Ismét megszólal a Save me, de ezúttal fel veszem.
- Hol vagytok?
- Kint a kocsinál! Jössz már? - Sürget Su Bin.
- Megyek, megyek! - Leteszem. Visszafordulok az idegen felé, de már csak hűlt helyét találom. Honnan volt ilyen ismerős?