Is the life always hard?

17. Rész: Kiderült...?

- Su mennünk kell! - Elkezdem ráncigálni a másik irányba, távolabb Szabitól, de a tömeg nem nagyon enged. Már bent járunk a közepén mikor, valaki hátulról megránt, én pedig ráesek egy army lányra, aki kíméletlenül lök rajtam még egyet.
Hátrafordulok, Szabi néhány méterrel tolakodik mögöttünk.
- Su menj! Menj!. - De késő Szabi elkapja a karunkat és megállít.
- Most megvagytok. Anyáék már várnak otthon.
- De Szabi én nem akarok hazamenni!
- De muszáj! Neked otthon anyáékkal van a helyed.
- Nem! - Rántja el magát Su, de Szabi megragadja és a tömeg széle felé kezdi el húzni. Megragadom a zakóját és cibálni kezdem, de semmi esélyem. Hangos koppanás kelti fel a figyelmemet. Éppen elkapom, ahogy Tae leugrik a színpadról és az armyk utat engedve neki felénk rohan. Hamar utolér minket, Szabi mellkasához emeli a karját megállásra kéztetve őt ezzel, aki még mindig Su karját szorítja. Tae gyilkos pillantással végig méri, de amaz állja a tekintetét. Nem is láttam, mikor mozdul, csak a a reccsenést hallom, tiszta erőből vágta orrba Tae Szabit.. A vér az arcomra spriccel, de most nem ezzel foglalkozom. Taa Hyung megfogja Sut és magához öleli, aki pedig TaeTae nyak hajlatában rejtőzik el. A vaku villan, és biztonsági őrök törik az utat, a rajongók között, hogy hozzánk férjenek.

- Ő a barátnőm és nem viszed sehova!
A közönség egyszerre sikít fel, és kezdődik a borzalom. Mindenki lökdösni kezdi a másikat, hogy utat törjön a gerlepárhoz. Engem egy riporter fellök, de hátulról, felemel valaki és húzni kezd. Azt még látom, hogy Taet és Sut elvezetik a biztonsági őrök.

- Te most velem jössz! - A tömeg széléhez érve kinyitja egy fekete Jeep ajtaját. Hát úgy se menekülhetek, így hát beszállok.
- Egy dolgot árulj el. - Hajolok előre és megfogom Szabi karját, mire megfeszül a teste. - Miért lettél ilyen ellenséges?
- Nem én találtam ki. Ez az egész bonyolult.
- Mi a faszért akarod, hogy a testvéred visszamenjen egy olyan helyre, ahol nem akar lenni?
- Azért mert én is anyáméktól függök! - Mi a fasz?
- Mi van? Már nagykorú vagy!
- Igen, de elkövettem egy olyan dolgot, amit idekint büntetnek. Anyámék szedtek ki a szarból és tartozom nekik. Megkértek, hogy vigyelek titeket haza, különben megszívom.
- A saját anyád megfenyegetett? Ez most komoly? - Ilyen nincs.
Válaszul csak megrántja a vállát.
- Miért nem mondtad anyudnak, hogy Su boldog itt?
- Mondtam! De nem érted? Su Bin és te még csak 17 évesek vagytok. Nem lehetnétek itt.
- Miért akarja annyira, hogy hazamenjünk?
- A faszom tudja. Nekem csak annyi a dolgom, hogy hazarepítselek titeket. - Megragadom a vállát és előremászok az anyósülésre.
- Bazd meg! Nem akarom, hogy még a jogsimat is elvegyék!
- Nem értem. - Kezdek ismét bele. - Su Binnak itt az élete. Van egy szuper munkája és egy szerető barátja, aki az életét adná érte. Komolyan mi bajuk van ezzel?
- Egy. Mint mondtam Su kiskorú....
- De nemsokára 18.
- Kettő. - Vet rám egy éles pillantást. - Engedély nélkül jött el. Három, minden szó nélkül. Négy, egy idegen országban van, ja, csak úgy hozzáteszem a föld másik felén. Öt, otthagyta a sulit. Hat, több pasival él együtt.. Folytassam?
Az a baj, hogy ebben mindben igaza van. Megint én kevertem a szarba, mint mindig.
- Te nem jártál sikerrel, de mi van, ha én sikerrel járok?
- Hmm?
- Kössünk egy alkut. Én hazamegyek, de Su itt marad. Ráveszem anyudat, hogy itt maradhasson, elmesélem, a sok szép dolgot, ami itt történt velünk, aztán visszajövök. Te addig vigyázol rá! És békén hagyod a srácokat!
- És ha te nem jársz sikerrel?
- Ne is gondoljunk erre.
- És mit mondok Sunak? Hol vagy?
- Azt majd én elintézem. Áll az alku?
- Áll! - Rázunk kezet.

A bangtan háztól néhány utcával arrébb rakattam ki magam Szabival. Azt azért nem kell tudnia, hogy hol lakunk. Össze kell pakolnom, mert holnap után hazamegyek. Haza? Hagyjuk már, nekem ez az otthonom. Kocogásba kezdek. A fiúk még biztosan nincsenek otthon, ha nem engem keresnek, akkor a BigHitnél vannak mivel főnök tuti kiverte a balhét Suék kapcsolata miatt. Halkan kinyitom a bejárati ajtót és belesek. Sehol egy lélek. Körbejárom, a házat minden szobába benyitok, de egyik tag sincs itthon. Bemegyek a szobámba és előveszem az egyik kisebb hátizsákom. Csak a laptopomat, a kütyüimet, és holnapra valami ruhát pakolok el. Felesleges több ruhát vinnem magammal, Magyarországon van elég. Fogok egy rövidnadrágot és egy kapucnis pulcsit. Már szeptember közepe van, de itt eléggé jó az idő, az se érdekel, ha csípi a lábamat a hideg. Átöltözöm, fejembe húzom a csuklyát hátamra veszem a táskát és magamban elbúcsúzom ettől a helytől, ha talán sose jönnék vissza. Nem! Vissza fogok jönni. A fali polcomról leveszem a napszemüvegem, óvintézkedés gyanánt. Minden annyira fog hiányozni! Látom magam előtt, ahogy reggel a fiúk zombin járkálnak a folyosón, és a fürdőkön veszekednek. Huhh. Életem legszebb két hónapját töltöttem itt. A töprengésből az ajtócsapódás kelt fel. Hallom, ahogy a lépcső dübög, és elkezdek szaladni a másik felé. Nem kaphatnak most el itt. Ha megtalálnak, akkor magyarázkodnom kell, és ha elmondom, mi van Su nem fog belemenni abba, amit kiterveltem. Lerobogok a lépcsőn és a nappaliban megragadom a gördeszkámat. Ez most segíthet a menekülésben. És most nagy szükségem van rá. Csak ne essek orra.
- Yun! - Ide hallom, ahogy Jimin beront minden szobába. Kiszaladok és megállok a ház előtt a kövesúton. Nagyon fogtok hiányozni!
- Szeretlek titeket. - Mondom a semmibe.
- Yun!? - Oldalra kapom a fejem és Jungkookot pillantom meg olyan 20 méterrel arrébb. Nem gondolkozom. Felpattanok a deszkára és amilyen gyorsan csak tudom, lökni kezdem magam. Hátra fordulok Jungkook a nyomomban van, de nem fog tudni utolérni. Bekanyarodok egy jártabb utcára, ami tele van árusokkal. Hátrapillantok. Miért tud ilyen gyorsan futni?
- Ááá! Úr Isten! Jungkook!! - Hallom néhány lány kiáltását.
- Engedjetek el! Nekem.... - Mást már nem hallok, ahogy egyre távolabb kerülök tőle. Leszállok a deszkáról megfogom a kezemben és elrohanok egyenesen a tömegbe.

Jungkook szemszöge:

- Ááá! Úr Isten! Jungkook!! - A francba. Néhány lány áll elém elállva az utat.
- Nekem...
- Adsz egy autógrammot? Létszi.... - A hátuk mögé pillantok, de Yunt már nem látom sehol. A kurva életbe! Hagytam elfutni. Miért most kellett előbukkanniuk?
- Had menjek! - De az egyik alacsony kiscsaj a kezembe nyom egy darab papírt és a pólója alól?... Kivesz egy tollat. Hol a faszban tartotta eddig? A melltartójába? Gyorsan aláfirkantom a papírokat, kikerülöm őket és minden szó nélkül a tömegbe vetem magam.

Egy órával később érek vissza a BigHithez. J-hope az előtérben ül, és a telefonját nyomkodja.
- Lemaradtam valamiről?
- A főnök kurvára zabos.
- Akkor semmiről. Suék?
- Su az öltöző szobában van, készülődünk. Tudod, ma még van egy kisebb fellépésünk. - Most veszem észre, hogy öltönyben van. Képzeletben homlokon csapom magam. Bassza meg. Elfelejtettem.
J-hope felpillant. - Miért vagy csurom vizes?
- Szakad az eső. - Indulok a lift felé.
- Yun?
Megdermedek. - Hagytam elmenni. - Súgom halkan.
- Nem kell magyarázkodnod! Jimin elmondta, hogy őt kergetted eddig. - Megvakarja a tarkóját. - Nem tudom, hol van, de meg kell találnunk. - Folytatja.
- Tudom.
- És, ami a legrosszabb. Ma nem jön be.
- Mi? - Nem mintha nem értettem volna.
- Ji Woo mondta, hogy ma Yun nem jön be.
- A francba! - Szállok be a liftbe.
A készülős emeleten sürgés forgás fogad, mint mindig. Su felé közeledek, aki ide-oda szalad.
- Su?
- Ott a ruhád! - Mutat oldalra. A hangja mély és rekedt. Sírt.. - Jungkook. - Szól utánam. - Tudsz valamit Yunról?
- Jimin nem mondta?
- De... De reménykedtem, hogy azóta van valami új híred.
- Nincs....

Felkészültünk. A fehér öltönyöm makulátlan, de érzem rajta Yun illatát. Szamóca, és mint a... nem is tudom annyi a lényeg hogy nagyon kellemes. Nem tudom mit csináltak múltkor Suval vele, de mikor benyitottam a ruhásba épp akkor vette le magáról. Azóta érzik rajta az illata. A gyomrom összeszorul. Tae kezd el húzni a színpad felé, mire észhez térek. Szerencse, hogy aránylag tiszta a színpad, mert akkor a fehér zakónak annyi. A fények megvakítanak, de elhelyezkedünk, és kezdődik is az I need u zenei alapja. Mikor végeztünk még fent maradunk a színpadon. Az egyik műsorvezető nő jön fel a színpadra, de nem nagyon figyelek rá. Ott állt a házunk előtt gördeszkával a kezében. És elment. Láttam a szemében, hogy elhatározott valamit. És olyan dögös volt. Dögös? Mindegy, igen kurvára dögös volt.
- Jungkook?
- Igen? - Eszmélek fel.
- Mit szóltál az ifjú párhoz?
- Hogy már várom, mikor lehetek én is ilyen boldog valakivel. - Ez meg honnan jött?
- És van már elképzelésed, hogy kivel?
- Lehet. - Francba! Képzeletben már tökön rugattam magam Taevel. Ismét bevillan, ahogy ott áll a ház előtt. Tudom kire gondoltam. Yunra.
Hiába vakít a fény, kiszúrok valakit a tömegben. A kapucnis pulcsi a fejébe húzva, és épp kifelé tör a tömegben. Yun!
Tae elkezd lehúzni a színpadról.
- Hol jár az eszed? Gyere már! - A színpad szélén visszanézek, de már nem látom.

Otthon körbeüljük az étkezőasztalt. Su kétségbeesetten zokog.
- Hol a francba van! - Kiált fel. - Mi volt egyáltalán ez az egész nap?
- Szabi kempingezéskor felhívta Yunt. Akkor vágta földhöz a telefonját. Szabi azt mondta, hogy haza visz téged, de Yun nem akarta, hogy így legyen. Szabi turnén volt, ezért volt egy kis időnk. De nemrég hazajött, ma akart elvinni, de Yun nem hagyta és Tae sem. - Néz Jimin Sura. - Mit mondott az elnök?
- Semmit. Annyit mondott, hogy nem így kellett volna bejelenteni, vagy legalább beszélhettünk volna vele. Ja meg hogy tőletek nem ezt várja, beszéljünk vele, ha valami nagy bejelenteni valónk van. Bár a mai nap után Jungkookra rá fog szállni. - Néz rám Tae kihívón. - Mi volt ez a "talán van már kiszemeltem" szöveg? - Húzogatja fel le a szemöldökét.
- Én értem.. - Su megtörli a szemét és elvigyorodik.
- Elmagyarázod? - Néznek rá a többiek.
- Majd megtudjátok, ha meg kell.
- Visszatérve. Számíts rá, hogy Ji Woo holnap kifaggat, a "csajokkal" egyetemben. Azt hiszik róluk van szó. Bár ki tudja? - Okosít Nam Joon.
- Kösz, hogy figyelmeztettél. Akkor holnap ne menjek a BigHit közelébe.
- Ezzel csak annyi a bökkenő, hogy muszáj lesz. Edzenünk kell nemsokára itt a kpop idol olympics, fel kell készülnünk.
- Fasza.
- Jah. Úgyhogy holnap, nehéz napunk lesz.

Hello people!
Nem nagyon szoktam a suli miatt hétköznap részt rakni, de most így alakult. 😄
Remélem tetszik. Véleményeteket várom mint mindig. 😊
By:JeonSeoYun 💙