Is the life always hard?

24. Rész: Egy bulinak sose lesz jó vége... 16+

„Hi guys élek!"

Előre szólok IU-t nem utálom. Ő volt az első koreai lány énekes, akit eltudtam képzelni ebbe a szerepbe.

Belépek a hatalmas villába és a szám valahol a padló alatti réteget súrolja. Leveszem a kabátom és követem befelé GD-t a hatalmas nappaliba. Már tart a buli, olyan emberekkel, akiket sose láttam. Kiszúrom a többieket, de épp nagy beszélgetésben vannak, így hagyom őket.

Váratlanul oldalra fordulok így beleütközök valakibe, vagyis valaki karjába.
- Bocsánat. - Emelem fel a fejem. A szemem tányérnyira kerekedik és szívem szerint inkább elfutnék.
- Te? - Néz végig lenézőn. Mintha nem is figyelnék rá, elindulok mellette Taeyang felé. Megragadja a csuklóm megállásra bírva. Megfordulok.
- Igen?
- Ma is stylist-tolsz?
- Nem, miért? - Nézek a szemébe.
- Ah, mindegy semmi. - Ez beteg. Éppen megindulok, mikor újra megszólal.
- Jungkookie is jön? Elküldtem neki a címet. - A felsőm zsebébe dugom ökölbe szorított kezem, hogy ne vegye észre. Hát, hogyne szóltál volna neki. Nagyon remélem, ha még el is jön elkerüljük egymást.
- Iu? - Jön mellénk egy lány.
- Nekem nem említette. - Válaszolok. - Ha nem haragszol. - Indulok el újra vállának nekiütközve, de most már arra, ahol az italokat szolgálják fel.

Néhány pohárral később valamennyivel jobban érzem magam.
- Na mizu? - A mellettem lévő bárszéken Seungri tűnik fel.
- Jelenleg semmi. Jó sokat eljöttek. - Emelem fel elismerően a koktélos poharam.
- Hülyék lettek volna kihagyni, bár én nem vagyok annyira oda az ilyen dolgokért.
- Die Gi hogy van? - Nézek rá vigyorogva ezt sugározva felé „mindent tudok".
- Honnan tudsz róla? - Pillant oldalra.
- Egyszer későn indultam haza, mikor láttalak egy lánnyal. Másnap az épület előtt letámadtam szegényt. Muszáj volt vallania, mert megfenyegettem.
- Micsoda? - Rémület táncol szemeiben.
- Azt mondtam neki, hogy tangában küldelek fel a színpadra, ha nem mondja el. - Vigyorgok.
- Szegény. - Vigyorog.
- Eljött?
- Velem egyetembe ő se nagyon bírja az ilyen dolgokat.
- Szereted?
- Hm... Még nem tudom.
- Én azért drukkolok, szívlelem a csajt. - Reménnyel telve rám mosolyog. - Szóval mesélj csak! Hogy jöttetek ti össze? - Kezdek faggatásba.

Ahogy telnek az órák úgy nő a tömeg. Egyre többen és többen jönnek. Kezd előjönni a kausztrofóbiám. A tömegben végig nyomulva felmegyek az emeletre.
- Hátha van egy üres szoba, bár kötve hiszem. - Mondom magamnak. A folyosó szerencsére üres. Benyitok az egyik szobába, de be is csukom szorgos bocsánatkérések közepette, és totál vörös fejjel. Végig megyek a szoba ajtókat belökve, mind sikertelenül. Egy rohadt szabad szoba nincs. Aigoo.

- Yun Seo! - Felnézek. - Gyere! - Invitál Daesung a lépcső felé. Odasietek hozzá, megragadja a karom és lehúz magával vissza a tömeg zajába.
- Táncoljunk. - Meg se várva válaszom, behúz a tömegbe és magához húz.
- Előre szólok, nem vagyok valami nagy táncos.
- Megoldjuk. - A lábát a lábaim közé helyezi és kicsit megrogy így egy magasságban vagyunk. Jó volt már olyan, hogy Krisztián elkapott egy-egy ilyen táncra, de az más. Ő a pasim volt. Zavartan körbepillantok. Nem igen zavartatják magukat mások. Kissé szégyenlősen egyik karommal óvatosan átkarolom a nyakát, ő pedig közelebb húz magához. Átkarolja a derekamat és először lassan, majd a zene ütemére egyre gyorsabban mozgunk.
- Látod megy ez.
- Jah...
- Hé! - Valaki megfogja a Daesung kezével fogott csuklómat, kipördít a partnerem karjából és egy mellkasba ütközök.
- Ez a fűtött tánc engem illet. - G-Dragon aranyosan rám mosolyog, átkarolja a derekam és újra táncba kezdek.
- Jól érzed magad? - Hajol közelebb hozzám. Nem tudom milyen parfümöt vagy, akármit használ is, de imádom az illatát. Elkábulva az illatától észre se veszem, hogy közelebb húzódik hozzám. Ajka súrolja arcomat. Felnézek rá, szeme fényesen csillog, hogy az alkoholtól vagy a mozgásunktól? Fogalmam sincs, de mintha egyre és egyre közelebb lenne. Rám tör ismét a fóbiám. Megszakítom a táncot és levegőért kapok.
- Jól vagy? - Néz rám féltőn.
- Persze. - Egyre kevesebb a levegő. - Elmegyek a mosdóba, meg egy kicsit ki a levegőre.
- Kísérjelek el?
- A mosdóba? Köszi megoldom. - Kicsikarok magamból egy álmosolyt..